2017. nov 11.

Háztűznéző

írta: Két Lámpás
Háztűznéző

Gogol: Háztűznéző, Katona József Színház, 2017. november 11. 19:00

1234.jpg

Az asztalnál Vajdai Vilmos, az est becsületének megmentője

Jordán Adél, Szirtes Ági, Fullajtár Andrea, Fekete Ernő, Rajkai Zoltán, Bezerédi Zoltán, Vajdai Vilmos Zsivakin, Keresztes Tamás, Elek Ferenc, Czvikker Lilla e.h., Nagy Bakonyi Boglárka e.h. Fordította: Radnai Annamária, díszlet: Khell Zsolt, jelmez: Szakács Györgyi, világítás: Bányai Tamás, dramaturg: Radnai Annamária, zene: Dargay Marcell, asszisztens: Tiwald György, rendező: Ascher Tamás.

Sznobcsapda. Gogol bohózatát, a 10 év kínkeserűségével összetákolt Háztűznézőt vitte színre a Katona József Színház, ami a 90-es évek egyik legjobb budapesti színháza volt, az ünnepelt ,,kaposvári'' rendező Ascher Tamás rendezésében. Mindezidáig nem tudtuk értelmezni azt a kifejezést, hogy ,,kritikán aluli'', de most megértettük mi is az. Ami rossz, pl. a Katona Zsámbéki-féle Borisz Godunovja vagy a Mártírok c. előadása, azt lehet kritizálni. Ezt még kritizálni sem érdemes. Inzultus volt ez mind a színészek, mind a közönség, mind a megszólítani vágyott ,,nemtudjukkik'' szempontjából. Az egész produkciót egyedül Vajdai Vilmos harmatgyenge alakítása mentette meg, aki megmutatta, hogy ,,kis pénz, kis foci'', azaz ilyen minősíthetetlenül rossz produkcióba nem érdemes sok színészi munkát belefektetni. Sajnos a többi színész hozta nem is akármilyen formáját, ezzel felvállalva a megalázott szerepét. Köszönjük Vilmos! Király vagy!

Zsámbéki Gábor és Ascher Tamás a Godunovval és a Háztűznézővel a Katona világklasszis színészeinek drága kincsét aprópénzre váltotta. Ezek a kiváló művészek nem tudnak igazán jó darabokban nagyot alkotni, mert a sztárrendezők vagy sztárdramaturgok vagy sztárigazgató valami teljesen érthetetlen okból irreleváns, ad abszurdum rossz darabokat óhajtanak színre vinni. Ascher szerint ezek a színészek nem tudják eljátszani a darab általa vagy a dramaturg által mélyebbnek ítélt pontjait, hiszen a ,,súlyosabb'' mondanivalót búgó zenei aláfestéssel emeli ki. Hasonlóképpen bizonyára képtelenek eljátszani, hogy egy légy repült a szobába, ezért ,,magnóról'' kell a légy zümmögését bejátszani. Mintha a Planetárium Zizi bolygó c. előadását látnánk. Az ott, akkor, abban a minőségben rendben volt, de a Katonában? Nagyon menő most a fizikai színház, a rendező ezzel is megpróbálkozik: a szereplők egyszer-egyszer székre állnak, néha bütykökön felmásznak a falra, egy ízben egymás hátára másznak. Szánalmas próbálkozás, ha valaki ehhez a színházi közlésformához nem ért. Ezzel alázzák estéről-estére a színház amúgy kiváló színészeit.

A nézőket becsapják, mert mindkét produkció színlapja valami olyasmit ír, ami közelében sincs a végső eredménynek. Nem, a Godunov nem a House of Cards, semmi olyasmit nem lehet látni benne, amit a politika boszorkánykonyhájának lehetne nevezni. Nem, a Háztűznézőben nincs mélyre menő lélekábrázolás, tűpontos jellemrajz. Kétség kívül a darab tartalmaz valamit arról, hogy a cári Oroszország hivatalnoka, hajóskapitánya, kereskedőcsaládja... De ez most nekünk itt miképpen bír relevanciával? Mihez képest tűpontos? A szaturnuszlakókat ábrázoló előadás milyen értelemben tud a néző számára ,,tűpontos'' lenni? Vagy ezek a karakterek megfeleltethetők lennének mai embereknek? Vannak házasságszerzők? Inasok? De erről majd még később!

Le a kalappal a Mikroszkóp Színpad előtt, mert ők nem ámítják a nézőiket: azt mondják, hogy a könnyű műfaj kedvelőinek felhőtlen szórakozást ajánlanak. Vannak jó előadások a Katona-Kamra-Sufni hármasban. A Mennyekbe vágtató prolibusz, a Bádogdob, a Kurázsi mama, a Szép napok. Láttuk, tetszett. Sajnos azonban, mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy bármelyik előadásukra megvegyük a jegyet. Nem azért mert ne érné meg nekünk az előadás, ha tudnánk, hogy jó. Hanem azért, mert sajnos a Katonába jegyet venni lutri. Két előadásból minimum egy rossz. Szemben azzal, hogy a Stúdió K-ban vagy a Jurányi Házban vagy a Szkénében minden előadás, részletezve: 10-ből 10 előadás jó. Őszintén: ki olyan bolond, hogy dupla pénzt fizet egy 50%-ban jó előadásért, ha fele annyiért biztosan jó minőséget kap máshol? A Katona azt kommunikálja ezzel: csóró értelmiségi, nem tudod megfizetni a minőséget? akkor fel tudunk neked ajánlani egy másodlagos (valójában sokadlagos) frissességű darabot.

És az előadás a színészeken és a nézőkön kívül olyan érzékenységekbe gázol bele, amit ma, 2017-ben felháborítónak kell neveznünk. És nem csak bánt, de arra invitál minket, hogy ezeken a szituációkon nevessünk. Nevetnünk kell azon, hogy a 30 éves szingli még mindig független akar maradni. Nevetünk azon, hogy valaki nem akar megházasodni. De miért? Miért ne lehetne ez a saját dolga, és miért vicces vagy szánalmas az, ha valaki nem tud dönteni? Nem érzi, hogy már kész lenne. És? Kinek mi köze ehhez? Arra kényszerít minket Ascher Tamás, hogy azon nevessünk, hogy egy lányt azzal áltatnak, hogy az egyik kérője brutális alak és hogy emiatt ő pánikba esik. Miközben tudjuk, hogy az az alak valóban erőszakos. Most komolyan! Ezen nevetni? Nos, ilyen bizsergető érzések lehetnek úrra rajtunk, ha megnézzük a Katona legújabb produkcióját, a Háztűznézőt. Hármas alázás, nulla mélység, szilveszteri csöcsörészős nevetgélés.

Update

Megnézve a Radnai Annamária dramaturgról szóló videót, olybá tűnik, hogy ő pontosan tisztában volt azzal, hogy ez a produkció egy bohózat, hogy valamit kell beletenni, ami minőségivé teszi, ami azoknak a kiváló színészeknek a tehetségét kiaknázza és ezt kommunikálta is Ascher Tamásnak. A rendező reakciója kifejezeten a menekülés volt erre megjegyzésre. És ahogy írtuk, nem is sikerült a dramaturg vészjelzését fogni, az előadáson nem látszik, hogy ez több lenne, mint egy szilveszteri kabaré.

 

Szólj hozzá

Katona József Színház