2018. feb 09.

Napraforgó

írta: Két Lámpás
Napraforgó

Pass Andrea: Napraforgó. Jurányi Ház, 2018. január 23. 19:00

napraforgo_pr_domolky_daniel_web_001.jpg

Játsszák: Pető Kata, Petrik Andrea, Formán Bálint, Sztarenki Dóra, Kárpáti Pál, Tolnai Hella, Kőszegi Mária, Hajduk Károly. Jelmez: Szabó Márton István, fény: Bredán Máté, zenei munkatárs: Formán Bálint, a rendező munkatársa: Tési Dóra, írta és rendezte: Pass Andrea.

A színházban néha az a rossz, hogy évente csak legfeljebb néhány ezer néző látja, pedig vannak előadások, amiket mindenkinek látni kellene. Úgy mint azokat a filmeket amiket milliók néznek meg és átformálják az emberek gondolkodásmódját. Jó lenne, ha Pass Andrea csodálatos alkotását sokan megnéznék, főleg azok, akik nem is szoktak színházba járni, és ezért teljesen kimaradnak mindenfajta érzékenyítésből. A produkcióról nem fogunk olyan hosszan írni mint szoktunk, mert a sokkal több annál, hogy csak egyetlen terjedelmes elemzésben ki lehessen vesézni. Ez a színdarab ugyanis messze túlmutat színházi előadás voltán, kiváltképpen számunkra, akiknek két vonatkozásban is erősen betalált. Pass Andrea valami olyasmit írt meg, ami a ma fiatal felnőtt generáció számára az utolsó csepp szokott lenni a pohárban, ami miatt tömegesen hagyják el az országot. Egy ilyen diszfunkcionális társadalomban, mely a jóakaratúakat, kreatívokat, érzékenyeket ennyire mérhetetlenül megalázza és megnyomorítja nem lehet élni. Menekülj, amíg teheted!

Az előadás adatlapja. Előadások a Jurányi Házban.

Iskola. A történet vezérfonala, hogy egy kicsi negyedikes lány, Janka (Sztarenki Dóra) és apukája (Hajduk Károly) átélik, ahogy az anya (Pető Kata) egyre mélyebbre kerül az elmebetegség poklának bugyraiba, és ezzel együtt visszafordíthatatlanul eltávolodik az atomi család két másik tagjától. A család széteső, célját vesztő közegét a iskola otthonossága helyettesíti. A vérbeli pedagógus, Gabi néni (Petrik Andrea), a negyedikesek tanítója olyan világot teremt a gyerekeknek, ahol jó lenni, ahol megélhetik felhőtlen gyermekkorukat. Kár, hogy lassan vége, és kezdődik – kinek-kinek társadalmi státusza szerint egy másik iskolában: a fehér gyerekeknek a versenyistállós darálóban, a barna bőrűeknek a szegregátumban – a felső tagozat. Van kritikus, aki azt veti a produkció szemére, hogy az iskola és a tanító osztálya, amit az előadás bemutat idealizált. Ez annyiban igaz, hogy a valóságban nem mindig ilyen, de mi tudjuk, hogy vannak nagyon-nagyon jó alsó tagozatok, és a Gabi néni típusú tanítóból többet is ismerünk, szinte minden iskolában megtalálhatók. A magyar oktatási rendszerben az ilyen jellegű első négy évfolyam egyáltalán nem kivétel. Sőt! Éppen arról van szó, hogy milyen kegyetlen világ az, ami nagyon is képes jó minőségű alsó tagozatot csinálni, amit aztán utána teljesen inkompetens módon és szándékosan, egészen biztosan nem pedagógiai szempontok alapján, felrobbant, ezzel megágyazva annak a társadalmi széttagoltságnak, ami sehol Európában nem nagyobb, mint nálunk.

napraforgo_ea_domolky_daniel_print_015-1024x683.jpg

Zsúron az osztálytársak Villáméknál. Dzsenifer (Kőszegi Mária), Gabi néni (Petrik Andrea), Janka (Sztarenki Dóra), Julcsi (Tolnai Hella), Villámné (Pető Kata), előtérben Erik, Dzsenifer tesója (Kárpáti Pál). Fotó: Dömölky Dániel.

Érthetően felzaklat minket ez a téma, mert mindketten tanárok vagyunk, és a felső tagozaton is, ahol az egyikünk, és az egyetemen is, ahol a másikunk tanít nagyon figyelünk arra, hogy amint a lányunk találóan mondja: óvónéni típusú tanárok legyünk. Pont a magyar iskolarendszer két legelhagyottabb területén, a tanítójukat vesztett felsőben, HHH-s gyerekek tömegeivel körülvéve, illetve a teljes magárahagyottságot okozó, húszezer hallgatót befogadó tudásgyárban kell odafigyelni a legjobban, hogy ne idegroncsokat hagyjunk magunk után, hanem amit pedagógiailag, szociális érzékenyítés szempontjából és életvezetésileg felmutatni akarunk, azt sikerüljön is megmutatnunk.

A napraforgó, amíg növésben van, mindig a Napot keresi.

Család. A felhőtlen gyerekkor évszázadok során egyre rövidebbé válik. Igaz, vannak háborús időszakok, amikor korán felnő az ember, de amikor béke van, akkor a felnövekedés ritmusát az iskolarendszer állítja be. Korábban érettségiig, szakmunkásvizsgáig védett helyzetben voltak a fiatalok, aztán jött az a kor, amikor a mindent eldöntő nyolcadikos felvételi hercehurcában kellett szülőnek, diáknak okosan döntenie, most pedig már világos, hogy az teszi jól, aki már időben gondol arra, hogy ne nyolcadikban kelljen azt a tortúrát kiállnia, azaz még korábban kell a  döntésének következményeivel számolnia a kisdiáknak. Janka (Sztarenki Dóra) helyzetét családi konfliktus is nehezíti, amit képes jó ideig a szőnyeg alá söpörni, a vele zajló dolgok csak grafitceruzás rajzain látszanak meg. Az előadás alatt szépen lassan megértjük, hogy Janka anyukája nem csak egy szokásos bunkó, hisztérikus szülő, aki lenézi a tanárt, és talán nem is feltétlenül szándékosan szemét a saját lányával és ócsárolja a férjét, hanem mentálisan zavart. Szegény kislány egy ideig még bírja, de az utolsó megrendítő jelenetben rájövünk: Janka lényegében elvesztette az anyukáját. Antal (Hajduk Károly) pedig a feleségét, élete társát.

napraforgo-juranyi-jgy-043_-1024x683.jpg

Apu (Hajduk Károly) és anyu (Pető Kata). Olyan mintha, pedig nem... Fotó: Dömölky Dániel.

Vannak kritikák, amik arra hívják fel a figyelmet, hogy a családi ,,konfliktusnak'' nem csak egyedül Villámné az oka, hanem (bár nem fejtik ki, hogy miképpen) Antal is okozója. Ez azonban nem támasztható alá sehogyan. Egy másik kritikus pszichológiai, mélylélektani elemzését adja annak, hogy mi okozhatta Villámné bekattanását. Sorolják a magyarázatokat, és lehetséges okokat, csak az nem derül ki, hogy mire alapozva, mert az nincs benne a darabban. Legyen világos: ez egy szimpla emberi katasztrófa. És a katasztrófákat nem szoktuk magyarázni. Amikor elsodorja az ár a falut vagy a villám belecsap a tetőbe és felgyullad a ház nem kezdjük el magyarázni, hogy kérjük szépen itt most nagyon sok hó olvadt meg a Kárpátokban vagy éppen olyan volt az elektrosztatikus mező eloszlása, hogy a tetőn keletkező csúcshatás bevonzotta a villámot. Ez a nő már nem az a személy, nem az a feleség és nem az az anya, aki korábban volt. A betegség itt van, csinálni vele nem lehet semmit, akinek van vagy volt ilyen a családjában, az tudja. Ugyanúgy néz ki, alakra, hangra, tapintásra nem más, de belül az agyában már nem az van, mint korábban. Egy olyan képzelt világban él, ami nem kapcsolódik az igazi valósághoz. És ez a helyzet vezet a feloldhatatlan konfliktushoz.

kepatmeretezes_hu_napraforgo_pr_domolky_daniel_print_010.jpg

Pető Kata, Sztarenki Dóra. Érdemes a kezdőképre is rápillantani és megfigyelni, ahogy Janka nézi az anyukáját. Fotó: Dömölky Dániel. 

Mert tovább kéne lépni, de nem lehet. Az ember nem ignorálhatja a saját anyja vagy a felesége testét, még akkor sem, ha az elméje már nincs benne. És a helyzet megfordul. Míg addig az anya és feleség volt szemét, figyelmetlen, bunkó, tönkretett maga körül mindent, addig most már nem lehet őt vádolni, mert beteg. Lehet tolerálni, ápolgatni, és úgy csinálni, mintha az a zombi még mindig megváltozhatna, még mindig teljes értékű édesanya és hitves lehetne. De nem az. A társadalom pedig el fogja ítélni a gyermeket, ha nem kedves az anyjához, még akkor is, ha tönkrement a gyermekkora, és el fogja ítélni a férjet, ha elhagyja beteg feleségét, még akkor is, ha az már emberként sem funkcionál, nemhogy társként. Így válik az ártatlanból, gyerekből és férjből  bűnös a társadalom szemében, mert biztos ők voltak az okai, hogy a nő megőrült. Nem! Ez így nem normális. Jankának igenis legyen szabad az őt szerető és teljes értékű pótanyaként működő Gabi nénihez bújnia, és Antalnak lehessen ezek után lelkiismeretfurdalás nélkül Gabi néni szerelmét viszonoznia. Ehhez az értelmezéshez eddig csak Proics Lilla jutott el.

Ez az anya érti is, amit művel, hogy csapja szét maga körül a szerettei életét, és szerencsétlenkedve megpróbálja jóvátenni az indulatos gesztusait, ezért kényszerűen egyre inkább le is mond magáról. [...] És kegyetlen, de az ember, amikor ilyen megoldhatatlan problémát lát, végül csak azt nézi, hogyan lehetne jó a gyereknek, aki már eddig is rendszeresen sérült.

Felejtsük már el a sablonos válaszokat, amik figyelmen kívül hagyják két egészséges ember jó élethez való jogát. Miért kéne lemondaniuk a boldogságról? A feloldás nyilván az, hogy most már a mi társadalmunkban is rá kéne ébrednünk, hogy sokkal fontosabbak a humán munkások, mint az árokásók és a szalag mellett dolgozók. Ha jó, gondoskodó, funkcionáló emberi társadalmat akarunk, akkor igenis jó ápolókra, orvosokra, tanítókra, mentálhigiénés szakemberekre van szükségünk. A fizikai munkát el fogják végezni a robotok.

Most emberi szóra van szükségünk!

Színház. Nagyon kevés szót szóltunk a színjátékról, mert túlságosan betalált a produkció. Az előadásról hazafelé jövet a Két Lámpás egyik szerkesztője még órákig nem tudott megszólalni a sokktól. Ezért is kellett két hetet várnunk, mire neki tudtunk állni leírni a gondolatainkat. 

209.jpg

Ez a kép Pass Andrea: Bebújós c. előadásából van, de szerettünk volna képet Formán Bálintról.

Pass Andrea személyében nyilvánvalóan egy kiváló drámaíróval gazdagodott a kortárs magyar irodalom. Minden részletéből süt a valóság, a mindennapi helyzetek, a mindennapi iskolai, utcai, családi helyzetek alapos ismerete. Pass Andrea belebújik a jelen valóságába és kihordja és lerakja elénk, amit ott talált, amit mi látva nem kis megrendüléssel szemlélünk. Nagyon nehéz gyereket játszani, de mind a négy szereplő gyerekké vált az előadásban. Nem azt láttuk, hogy gyereket játszottak, hanem gyerekké váltak. Kőszegi Mária, Sztarenki Dóra, Tolnai Hella, Kárpáti Pál minden mozdulatukkal, mimikájukkal, a hanglejtésükkel megidézik az igazi 10 évesek világát. Egyfelől látszik, hogy nagyon szeretik ezt a munkát, másfelől az is látszik, hogy szívesen emlékeznek vissza kisgyerek önmagukra. Hajduk Károly olyan apu, akit mindenki szeretne magának. Mindent megold, viszi-hozza a gyereket, nem panaszkodik. Azért sem, hogy már nem tud főzni Villámné. Felesége kérésének eleget téve nem mondja el az anyjának, hogy bekattant a neje. Nyugtatja a kislányt, beszélget vele, megérti a tanítónénit, hűséges marad bolond párjához, nem adja fel, a legnehezebb anyagi körülmények között is ura a helyzetnek. Formán Bálint a legtökéletesebb technikus- vagy szerelőbácsi, akit iskolában találhatunk, tipikusan az a figura, akiért rajonganak a skacok, és ösztönösen jól bánik a gyerekekkel. Tolnai Hella igazi ,,pesterzsébeti csajjá'' válik, akit akár a Kossuth Lajos utcai ruci-turkiban is megtalálhatunk, vagy Szulejmánt néző elmeosztályi beteggé, ha kell. Petrik Andrea olyan elképesztően jól énekel, hogy nem véletlen, hogy már a Templomban is a fél kórust rá építette Rába Roland. Pető Kata egy igazi nagyság. Hatalmas szériája ez neki: a fizikai színházas  Kohlhaasban hátasló, a József és testvéreiben Ráchel, itt egy őrült nő... A Kőszegi Mária, Kárpáti Pál kettős kápráztatóan hitelesen alakítja az őszinte és csupaszív cigány testvérpárt. Sztarenki Dóra pedig dobálja elénk a megrendítő pillanatokat. Tökéletes negyedikes kislánnyá változik. Akár a lányunk is lehetne, aki mit sem sejtve majszolja mellettünk a hambucit, majd szívszaggatóan esik kétségbe a kutyusa elajándékozásának híre hallatán. Igazi felnőtté nő föl az anyukája mellett, akin látja, hogy képtelen már felnőtt döntéseket hozni. És könnybe lábad a szemünk nekünk is, amikor az évzárón elerednek a könnyei.

 ♥

Csodacsapat! Csodálatos előadás! Köszönjük, Pass Andrea! Még! Még! Még! ...

Szólj hozzá

Jurányi Ház