2018. jún 17.

Stúdió K évadkritika – 2017/18

írta: Két Lámpás
Stúdió K évadkritika – 2017/18

rd_044.jpg

Pallagi Melitta, György Zoltán, Lovas Dániel (Reggeli dinoszauruszokkal)

Miért is ne írnánk le, hogy milyen volt ez az évad a Stúdió K-ban, ha minden bemutatót láttunk? A régebben futó előadások nagy részét is láttuk, a Kengurukölyök kivételével, amit a következő évadban pótolni fogunk.  Hasonlóképpen szervezési, koncepcionális okokból nem láttuk a Szélben szállókat, aminek nagyon csalogató a címe, és egy színházi nevelés program. Ami késik, az azonban nem múlik. Persze egyáltalán nem kritika az, amit most szeretnénk írni, hanem inkább áttekintés és összefoglalás, hiszen nem létezik olyan előadás, hogy ,,évad'', és semmi olyan kritérium nincs, ami egy évadot a néző szemével jónak minősít, hacsak nem maguknak az előadásoknak a jósága. És az előadások jók voltak. Talán inkább arról van szó, hogy ebben az évben mit mesélt el nekünk az a színház, amelyik a leginkább rendelkezik azzal a sajátossággal, hogy nem találomra választ színdarabot, hanem mondani akar valamit, és ezt kommunikálja a színház nyelvén. Azon a nyelven, amit mi kétség kívül a Stúdió K előadásai révén tanultunk meg érteni. És ez nagyon fontos nekünk, mert ha van bók, amire a Két Lámpás büszke, az az, amikor az alkotók úgy fogalmaznak, hogy ,,mindent megértettetek, amit mondani szerettünk volna''.

Titánia

titania-5-pl-web.jpg

Sipos György, Pallagi Melitta, Lovas Dániel. Dömötör Tamás: Titánia. (Fotó: Pintér Leo)

Az évad első premierje Dömötör Tamás rendezésében a Titánia volt. Kétszer is megnéztük és hozzánéztük a szintén Dömötör Tamás rendezésében elkészült Isten hozott a majomházbant, a kiváló Terminal Workhouse társulat előadásában (helyszíne: MU Színház). Az idő múlásával egyre jobban tetszett, ezért első kritikánkat most érdemes árnyalnunk. Természetesen analitikus blogként már akkor is szétválasztottuk a kritikai szempontjainkat, és nem csak egy összesített véleményt mondtunk az előadásról. Utólag azonban sokkal jobb színben látszik a Dömötör-féle darab, mert méginkább kitűnik belőle a bátor és ennek megfelelően erősen tisztelni való, vagy ahogy Göncz Árpád az utolsó magyar köztársaság elnöke mondaná, szálfaderekú közpolitikai kiállás. Kétségtelen, hogy a Titánia még a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalombannál is bátrabban vállalta fel, hogy bemutassa a ma bornírt, groteszt sőt reménytelen közállapotát. Turbuly Lilla a Színház folyóírat hasábjain utalt arra, hogy a Rettegés a politikai kiállása miatt megosztotta a közönséget, mert néhányan, akik feltehetően nem tudták, melyik alkotócsapat előadására jöttek zokon vették a direkt politizálást. No a Titániára ugyanez elmondható. Félelmetesen betalál a produkció a generációs konfliktus bemutatásával, az elit önámításával és önsorsrontásával, és a helyzet kilátástalanságának felrajzolásával. A jól értesültek tudni vélik, hogy a kormányzati propaganda boszorkánykonyháiban Corvinuson végzett társadalomtudós palánták kotyvasztják a bódító szereket a híradók nagyközönsége, konkrétan a saját szüleik és nagyszüleik számára. És az előadás pontosan ezt a szituációt mutatja be egy képzelt jövőben, Titánia országban, ami kísértetiesen hasonlít a mai Magyarországra, némi Black Mirroros extrapoláció erejéig. A megrázó csúcspont és a tragikus vég valóban jól követi Euripidész Iphigeneia Auliszban c. drámáját.

26229491_759682060890935_7133206545531567989_n_10223_844x380.jpg

Hajmási Dávid, Ullmann Mónika, Molnár Gusztáv. Kurt Vonnegut, Isten hozott a majomházban! r.: Dömötör Tamás. Terminal Workhouse, MU Színház. (Fotó: Németh Melinda)

Az audiovizuális felvételek és live jelenetek nagyon emlékezetesen írják felül a várakozásainkat és teszik (a politikai kiálláson túl) emlékezetessé az előadást. Ezt az eszközt (a live show-t) Dömötör Tamás aztán a Majomházban is használta – ezért a Titánia egyfajta kísérleti műhely is lett; persze fogalmunk sincs, hogy máshol Tamás felvonultatta-e már ezt a színházi technikát –, és ott is magasan felülírta a várakozásainkat. A Isten hozott a majomházban novelláját ismerve ugyanis a második felvonás nem lett volna a live videós jelent nélkül olyan ólomsúlyosságú, mint amilyet Dömötör Tamás most színpadra álmodott. Ha jól tudjuk a Titánia már nem fog futni a következő évadban, de a Majomházat nagyon ajánljuk, amikor a MU műsorára tűzi, mindenképpen nézzétek meg!

Korábbi kritikánk: http://ketlampas.blog.hu/2017/10/14/titania_199.

Reggeli dinoszauruszokkal (brontoszauruszokkal, főleg)

Karácsonyi meglepetés volt Fekete Ádám darabja és rendezése a Reggeli dinoszauruszokkal. Nagyon sokat mondott nekünk ez az előadás. Érdekes, hogy más kritikák sötétséget, magányt, nyomasztó hangulatot, abszurdot láttak benne. Pedig számunkra nem ez volt a végkicsengés. Igen, elég furcsa, talán kínos jelenetekkel indult és nem adódtak a végére sem megnyugtató válaszok. De vajon az életben vannak-e megoldások a mindennapi problémáinkra. Nem az van inkább, hogy a konfliktusok mindig velünk maradnak, csak megszokjuk őket, kibékülünk a hiányosságainkkal és valahogy együtt kibírjuk őket. Vagy az időre bízzuk, ami mindent megold. Fekete Ádám darabjában a megoldás a humanizmus és a figyelem. Akik figyelemre szorulnak, de nem kapják meg, azok valahogy kikötnek Lajos társaságában és ezzel befogadó és elfogadó közegre találnak. Lajos okos. Legyél te is olyan, mint Lajos!

25299971_1385114614951219_7548423201418320568_o.jpg

Sipos György, Pallagi Melitta, Spilák Lajos. Díszlet, szőrös bútorok: Márkus Sándor. Fekete Ádám: Reggeli dinoszauruszokkal – brontoszauruszokkal, főleg. (Fotó: Szedő Iván.)

Méltattuk még a rendezési koncepcióban a képregényszerűséget és a jól felfejthető párbeszédstruktúrát. A belassított jelenetek kifejezetten azt a célt szolgálták, hogy a beállított képeket jól megcsodálhassuk, akár egy képregény lapjait. Melitta és Dani a Tilos rádióban beszélt arról, hogy ezt az előadást és a Babaházat is némileg időnként változtatgatják. Ha ezt is újrázzuk, meglátjuk miben. De reméljük a produkcióból áradó végtelen humanizmuson nem változtattak az alkotók. Érdemes megemlíteni még a tekintetet lebilincselő díszletet, mely Márkus Sándor munkáját dicséri és a produkció rendezőasszisztensét Székely Rozit (szintén a Stúdió K-hoz erősen kötődő alkotó), akinek az első rendezését és egyben darabját a Trafóban mi magunk is láttuk és írtunk is róla.

Korábbi kritikánk: http://ketlampas.blog.hu/2018/01/01/reggeli_dinoszauruszokkal

Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban

Hatalmasat ment a két társulat együtt, a Stúdió K és a k2 Színház, a Fábián–Benkó rendezésében terítékre kerülő Bertolt Brecht darabban. Részletgazdag és monumentális ez az előadás, nyomasztó és felemelő egyben. Mindenki értette mire megy ki itt a játék, felemlegetni teljesen felesleges csak sebeket szakítanánk fel, ha megtennénk. Amiről viszont kell beszélni, a bámulatosan, fogaskerékszerűen összeillő két csapat. Megjelenés, minőség, szakértelem szempontjából teljesen szétszálazhatatlan az előadás során, hogy ki jön az egyik társulatból és ki a másikból. Ezúttal csak egy párost említve: Homonnai Katalin és Boros Anna. Ők ketten két ellenpont: a tudattalanba elfojtó, a napi szörnyűségeket nem tudomásul vevő szolgálólány és a tudatos, reflektált, a saját tragédiáját megélő polgár.  

dsc_0184.jpg

Borsányi Dániel, Boros Anna, Viktor Balázs, Nagypál Gábor, Homonnai Katalin. Bertolt Brecht: Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban. (Fotó: Rüll Napsugár)

A kritikák nagyon szerették az előadást, mi egyenesen rajongunk érte. Amit mi emeltünk ki, az a sírva vigadós Budapest Orfeum párhuzam, és a kabaré élő ábrázolása, továbbá az, hogy a diktatúrákat mindig a középosztály csinálja.  Nekik van erejük, hogy fenntartsák és érdekükben is áll a sorból kilógókat kiirtani. A nagyon gazdag látványvilágra Rüll Napsugár készítette fotón csodálkozhatunk rá.

A k2 Színház (a saját kiváló produkcióikon kívül) zseniális abban, ahogy más társulatokkal, alkotókkal kooperál. Mi csak a budapesti és Budapestre látogató előadásaikat tudjuk követni, ezért nem tudnánk róluk évadkritikát írni. Pedig csak 1-2 produkció hiányozna ahhoz, hogy ezt megtegyük :) Talán egyszer erre is sor kerül. Mindenesetre nekik is nagyon köszönjük ezt az évadot és benne a legújabb Stúdió K-s együttműködést.

Korábbi részletes kritikánk: http://ketlampas.blog.hu/2018/03/03/retteges_es_inseg_a_harmadik_birodalomban

Duplázásaink

A bemutatók látogatásán kívül szinte minden előadást újranéztünk. Arról Melitta és Dani is beszélt a Tilosban, hogy a Babaház (Nóra) szövegeiben, szerepeiben kisebb változást eszközölt Jeles András. Ez őszintén szólva nem tetszett nekünk, valahogy a valláskritikus Sade márki szöveg többet adott (többen is elhagyták az előadást emiatt közben :) ). Az se tetszett, hogy Helmer karaktere direktebbé vált a kifelé mutatott szexualitásban. Pedig számunkra éppen az a koncepció volt vonzó a produkcióban, hogy a visszafogott viselkedésű bábuk szövegével párhuzamosan narrálta az érzéseiket, eltitkolt gondolataikat Pallagi Melitta babája. Voltaképpen kritikát akartunk írni az előadásról, mert korábban ez elmaradt, de nem ment, mert az első koncepció jobban tetszett. A Babilon 5-szerű fények is lecserélődtek. Viszont zeneértőt (zeneszerzőt) is vittünk magunkkal, és ő el volt ragadtatva Lukin Zsuzsanna énekhangjától és az előadás zenei koncepciójától.

A k2-vel közös Bakfittyet és a Pallagi Melittával közös k2-s Mielőtt az éjj leszállt is újra néztük. Brecht darabja fergeteges előadás keretében búcsúzott, szépen engedte el a társulat. Reméljük, a Bakfitty még sokáig műsoron marad, mentálhigiénés okokból érdemes félévente megnézni.

Nagyon örültünk, hogy a Négyeshatost immár harmadszor, iskolás csoportot magunkkal hurcolva is láthattuk.  Nagyon érdekes azonban összevetni az előadást a szintén ugyanannak a rendező-dramaturg párosnak, Forgács–Faragónak a harmadéves színművesekkel megcsinált Pixel c. produkciójával (erről kritikánk itt). Az is egy monumentális, Tóth Krisztina novelláskötetéből összerakott színpadi alkotás, és hasonlóképpen elvarázsoló, elgondolkodtató, megérintő. Néhány szépséghibát leszámítva, pl. azt, hogy a nagyon hosszú SzFE-s előadása egy idő után beletorkollik a Négyeshatos tömegközlekedéses megoldásába. A Négyeshatoson tanultuk meg, hogy érdemes időről időre visszanézni a nagy kedvenceket. Másodszori, harmadszori nézésre rengeteg apróság tűnik föl, amik fölött első ránézésre elsiklottunk, úgyhogy mindenkit csak biztatni tudunk az újrázásra. A legcsodálatosabb talán mégis azt látni, mennyire szeretik a színészek ezt az előadást. Jó lenne, ha tényleg végtelenített üzemidejű viszonylat maradna, és még sokan, sokszor rácsodálkozhatnának. 

A Peer Gynt is volt és lesz is többször megnézve. És csodálatos. Nem véletlen, hogy Térey János meg is említette, hogy (ezt szerintünk így kell érteni) ha vihetnék magukkal a Kőbányai Pincerendszert, akkor a POSZT-ba is beválogatták volna (már ha felmerült volna a poszt indulás).

Találkozások

Nagyon sokat tanultunk abból a beszélgetésből, ami Darida Veronika szervezésében zajlott Nagypál Gáborral az ELTE Esztétika Tanszéken. Nagyon jó volt hallani, hogy Gábor hogyan vélekedik a Stúdió K darabválasztási és társulatszervezési kérdéseiről. A Stúdió K egy igazi példaértékű demokratikus vezetésű intézmény, darabválasztásában pedig az motiválja a társulatot, hogy mi az amit el szeretnének mondani a jelen helyzetben a világról, és ezt mivel lehet a legjobban kifejezni. Nagypál Gábor azt is hangsúlyozta, hogy egyik napról a másikra lehet belőlünk kisebbségi: egy baleset, egy új törvény, egy határátlépés és kész a kisebbségi sors.

Láttuk és írtunk is Császi Ádám Templomjáról, melyben Nyakó Júlia is szerepel. Örömmel vettük észre, hogy ugyanazt az imát tartottuk az előadás csúcspontjának, mint amit Juli is a legjobban szeret. Ezek szerint megértettük az előadás üzenetét, amivel a kritikák közül egyedüliek voltunk, mert a miénken kívül talán csak egy pozitív reakció érkezett, így a közhangulatot opponáló kritikával fel is kavartuk az állóvizet a blogger szférában, belopva magunkat a Szkéné Színház szervezőinek szívébe. És persze a Szkénében nagyon sokszor láttuk még Nagypál Gábort.

dmarc20180525011-1024x682.jpg

Nyakó Júlia és Varju Kálmán. Székely Rozi: Kálvária lakópark. (Fotó: Mónus Márton)

Nyakó Julit láttuk még Székely Rozi csodálatos darabjában egy csodálatos szerepben. A fokozatosan kivirágzó karaktere által az alakítása igazi szívdeszert volt számunkra

Hasonlóképpen elolvadtunk Fekete Ádám és Pallagi Melitta duettjétől a Georgita Máté Dezső rendezte H LH T TL NS Gban. 

16602059_952716198194662_7485113235038129246_o.jpg

Pallagi Melitta, Fekete Ádám. F. A. Q.: H LH T TL NS G r.: Georgita Máté Dezső (Fotó: Albert Kinga)

Örömteli, hogy Melittával, Gáborral, Horkay Barnával, Mikó Csabával nagyon sokszor összefutottunk mások előadásain nézőként. Ez azért lényeges, mert ezek szerint ők nagyon fontosnak tartják, hogy lássák más társulatok munkáit. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez nagyon egyedülálló jelenség, Néhány színműs egyetemistától és független társulati embertől eltekintve szinte csak ők azok, akik eljárnak spéci előadásokra, bemutatókra és hát, ezt mi tudjuk, mert mi is elég sok helyen ott vagyunk velük együtt.

 ♥

Kedves Stúdió K, nagyon köszönjük ezt az évadot és kívánunk még sok csodás előadást az elkövetkezendő ötszáz évben, amíg a fületek a bokátokig nem ér! :)

Szólj hozzá

Stúdió K