Szigligeti–Fábián–Benkó–Horváth: Liliomfi, Soltis Lajos Színház, MU Színház, 2019. november 2., 20:00

Játsszák: Szivák-Tóth Viktor, Ecsedi Erzsébet, Bozánszky Anna, Pesti Arnold, Ivák Bence, Temesi Zsolt, Nagy Zsuzsi, Piller Ádám, Nagy Gábor, Tóth Ákos, zenészek: Gregorich Zsófia, Gregorich Domonkos, Horváth Nóra, zeneszerző: Horváth Szabolcs, dramaturg: Fábián Péter és Benkó Bence, díszlet és jelmez: Mucsi Balázs, kivitelező: Bruckner Roland, Csula Emil, Mucsi Balázs, korrepetítor: Gregorich Zsófia, technikus: Bruckner Roland, Csula Emíl, rendező: Fábián Péter és Benkó Bence. 

Nagy Zsuzsi (Erzsi), Piller Ádám (Gyuri) (Fotó: vaskarika.hu)

Rejtély számunkra, mi vonzza ennyire a színházcsinálókat Szigligeti Ede 1849. december 21-én bemutatott komédiájához 2019-ben. Ha kicsit körbenézünk, láthatjuk, hogy országszerte a hét minden napjára jutna egy Liliomfi, ennyi előadásból már egy minifesztivált is lehetne rendezni. Játssza a Madách Színház (Szente Vajk rendezése), a Budaörsi Latinovits Színház (ifj. Vidnyánszky Attila rendezése), a szombathelyi Weöres Sándor Színház (Mohácsi János rendezése), az egri Gárdonyi Géza Színház (Blaskó Balázs rendezése), a kecskeméti Katona József Színház (Kocsis Pál rendezése), és a Gózon Gyula Kamaraszínház (Hajdú László rendezése). A történet bugyuta, a betétdalocskák gyengék, a karakterek és konfliktusok súlytalanok. Az 1954-es Makk Károly-féle filmes verzió utáni nosztalgiák is kifulladóban vannak. Ezért hatalmas kérdőjelekkel a szemünkben ültünk be a MU Színházba, várva, mit kezd a történettel a Soltis Lajos Színház és a Fábián–Benkó rendezőpáros. Mert kell lennie egy ,,hacsaknak'', ha ők nyúlnak az anyaghoz, ahogy azt már megtanulhattuk egy másik Szigligeti-darabból, a szerzőnégyes által remekül feljavított A cigányból, amit két éve láthattunk ugyanitt tőlük.  

Az előadás adatlapja a Soltis Lajos Színház oldalán.

Ecsedi Erzsébet (Büdi Kamilla Imola), Boznánszky Anna (Mari), Pesti Arnold (Liliomfi) (Fotó: vaskarika.hu)

És persze nagyon hamar be is igazolódott a várakozásunk, amiért már a meghirdetés napján lecsaptunk a budapesti vendégjáték jegyeire. Amikor megláttuk a díszletet, rögtön tudtuk, hogy itt nem a színházcsinálás ködös ideájáról szól majd a játék. Nem a színház iránti szeretetről nagy hévvel és lózungokkal előadott általánosságokra kell számítanunk, hanem nagyon is rólunk fog szólni a darab, az itt és most TAO-sújtotta színjátszókról és az elkötelezett nézőkről. A szinte csak színpadi jelzésekből álló színpadkép, Mucsi Balázs munkája, felidéz bennünk megannyi szegényszínházi előadást, ahol a szinte üres színpad dacára mégis létrejött a csoda, a szavakkal festett látvány, a mozdulatokkal megidézett hangulat. 

 Pesti Arnold (Liliomfi), Ivák Bence (Szellemfi) (Fotó: vaskarika.hu)

A Fábián Péter és Benkó Bence által átírt darab igazi hőse nem Liliomfi (Pesti Arnold), a címszereplő, a ,,Liliomfi és társulatának'' vezetője és rendezője, a Liliomfi reloaded előadás megálmodója lett, hanem Szellemfi, a dramaturg. Ivák Bence Szellemfi alakjában végig küzdi az előadást Szigligeti Ede eljátszhatatlan drámájával, birkózik mondhatatlan mondataival, húz és átír. Amikor Liliomfi a második részben szétbogozhatatlanul összegubancolja a saját és Mariska (Bozánszky Anna), Gyuri pincér (Piller Ádám) és Erzsi (Nagy Zsuzsi) sorsát, és rájön, hogy csak egy deus ex machina megoldással lehet tovább lépni, Szellemfinek kell kidolgoznia az őrült ötlet pontos dramaturgiai realizációját, Gyuri kísértetté változtatását. És valóban, a dramaturgok titkos hősei a színháznak, porossá vált szövegek színeit adják vissza, szinte a semmiből írnak mégiscsak ütős drámákat, regényfolyamokat sűrítenek két órás előadássá, mintha dióhéjba rejtenének egy vég selymet. Garabonciások, akik soha nem látott szövegvilágokat tárnak fel előttünk, miközben a nagyközönség számára csak mintegy szürke fellegjárókban mutatkoznak meg, és a nevük a színlapok alján rejtőzik.

Nagy Gábor (Schwartz Hanzi Adolf), Temesi Zsolt (Kányai Zsigmond Zsadány) és Szivák-Tóth Viktor (Szilvai Tódor Teofil) (Fotó: vaskarika.hu)

Az előadás alcíme nem véletlenül ,,társadalmi vígjáték kis zenével''. Meg kellett jelennie azoknak is, akik miatt létbizonytalanság fenyegeti a társulatokat, akik szürke urakként el akarják lopni a lelkünket, a szabadságunkat, a levegőnket. Politikus előadás lett a Liliomfi a kollégiumi szobatársak, Szilvai Tódor Teofil (Szivák-Tóth Viktor), Schwartz Hanzi Adolf (Nagy Gábor), és Kányai Zsigmond Zsadány (Temesi Zsolt) színre lépésével. Tűzijátékként sziporkáznak a NER-lovagokat kifigurázó poénok, a három jómadár Wass Albert-idézetes köszönésétől majd leesünk a székről. Ahogy a Stúdió K válasza a Sacra Hungarica volt az újabb kultúraellenes intézkedésekre, a Soltis Lajos Színház a Liliomfival reagált. De nem csak a keserű kacaj marad nekünk, akik szeretjük és féltjük a független színházat, hanem megadatik a darab végén a katarzis is. Amikor Schwartz Hanzi médiamágnes személyes sértettségből lebontja a színházat a színészek feje fölül, amikor fogdmegjei kicsavarják a hangszert a zenészek (Gregorich Zsófia, Gregorich Domonkos, Horváth Nóra) kezéből, fölhangzik Horváth Szabolcs megzenésítésében Petőfi Színészdala, és csak szól, és zeng, hittel, dacosan.  

♥

Kedves Viktor, Erzsébet, Anna, Arnold, Bence, Zsolt, Zsuzsi, Ádám, Gábor, Ákos, Zsófia, Domonkos, Nóra, Szabolcs, Balázs, Roland, Emil, Péter és Bence köszönjük a nevettetést, a kiállást, a játékot.