2020. aug 19.

Equus 2020

írta: Két Lámpás
Equus 2020

Peter Shaffer: Equus, Spirit Színház, 2020 augusztus 15., 20:00

equ.jpg

Játsszák: Varga Ádám, Perjés János, Nagy Enikő, Gaál Dániel, Perjési Hilda. Fordította: Göncz Árpád, rendező: Czeizel Gábor.

Peter Shaffer darabja egy zakkant, lóvakító srácról és egy kapuzárási pánikkal és szakmai kiégéssel küzdő pszichiáterről szól. Persze ez csak a szoros olvasat, amit a darabból elsőre leveszünk. Ennél ugyanis jóval mélyebbre vezet a magyarázat, amit akár maga az író rejtett el a sorok között, akár az alkotók tettek bele az előadásba. Czeizel Gábor megújította három évvel ezelőtti rendezését, és egy másik, de hasonlóképpen kiváló Equus lett az eredmény. Most már tudjuk azt is, hogy Varga Ádámnak Alan Strang gyerekkori szerepálma volt, és ez messze meglátszik a produkción. Nem kétséges, hogy ennek a feldolgozásnak Ádám éppen azt az erőt adja meg, aminek a darab ezen nagyon jól kivehető, dionüszoszi-apollóni kontrasztra épülő koncepciójában meg kell jelennie.

Az előadás adatlapja a Spirit Színház oldalán.

Az előadás első felvonásában gyönyörűen kibontakozik előttünk a kisvárosi angol család képe valamint a kívülről nézve sikeres, belül ambícióját vesztett pszichiáter karaktere. Megismerjük a tényállást, a megvakított lovakat, a tettes külső paramétereit, akár ha a Gyilkos elmék sorozat egy epizódját látnánk, azzal a különbséggel, hogy a profilozónak most nem a tettes elcsípése a feladata, hanem a tett, indíték, folyamat feltárása és megértése. És persze a legfontosabb, a pszichiáternek feladata lenne meggyógyítani az elkövetőt, feltéve, hogy a gyógyítással kapcsolatban időközben nem támadnak kételyei. A terápia első fázisa megkezdődik, és Shaffer szépen, lassan és pontosan adagolja számunkra azokat az információkat, amikből a végén összeáll bennünk a válasz a miértre. A közben felbukkanó kisebb-nagyobb disszonanciákat kellően sok beszélgetéssel el lehet oszlatni, amit javasolunk is a nézőknek. Még jobb lenne ha egy-egy ilyen előadás után lenne közönségtalálkozó is. Talán az egyetlen apró maradandó probléma, hogy jól jönne a Spirit Színház számára egy tehetséges állandó dramaturg, aki a szövegeket a mai fül számára még inkább hihetőbbé szabja át.

18951240_1644467498919566_205457871000648654_n.jpg

Perjési Hilda, Perjés János, Varga Ádám (kép a korábbi előadás próbájáról, Perjési Hilda fb oldal)

Czeizel Gábor kompakt szereposztást választott, a színészek számos szerepben kettőznek, kivéve Alan Stranget. Perjési Hilda bírónője, aki a profnak is szeretője, most egy picit kevésbé hangsúlyos szerepbe került, mint korábban. Szerepe azonban mindenképpen funkcionális, hiszen ő az egyetlen szerethető karakter, megjelenése a színen mindig egy kis örömteli pihenés a nézőnek a sok kellemetlen vagy furcsa dolog mellett. Ezúttal a korábban Zsiga László által játszott Dalton istállótulajdonost is Perjési Hilda alakítja, és ebben egy igazi egyszerű ember alakját ölti fel, aki sokkal másabb lett mint a korábbi Dalton. Nővérkéje pontosan hozza a dörzsölt pszichiátriai szakszemélyzetet, nem erőltetett, és ezért jó belefeledkezni az ismerős hanglejtésbe, helyzetekbe.

117716229_3401575663235875_4190257532339364814_o.jpg

Varga Ádám, Nagy Enikő, Gaál Dániel (kép az idei előadás után, Spirit Színház, fb oldal).

A két nagy változtatás közül az egyik, hogy Nagy Enikő az anya és a srácot elcsábítani szándékozó tinédzser, Jill szerepében is megjelenik. Mindkettő szerep módosulni látszik, de ez feltehetően az új konstrukcióból adódik. Míg korábban Dora Strang alakja a gyermekével való közös játéktól eltekintve kellemetlen vagy kínos, addig most Nagy Enikő egy olyan árnyalatot látszik vinni a szerepbe, ami az anya mellé állít minket. Mi a korábbi anyát bigott vallásosnak láttuk, ám most olyan monológban adja tudtunkra azt, hogy a gyerekkel van gond, amiben a vallás csak paraván, a személyesség sokkal erősebben kijön. Dora Strang ezúttal világosan elmagyarázza nekünk, hogy nevezzük bárminek is, aki érti mit jelent isten, az azt is tudja mit jelent az ördög, és ez a gyerek nem kapott kevesebb szeretetet vagy figyelmet, mint bármelyik másik. Az, amit tett, nem a szülők felelőssége, hanem a saját belsője, ha úgy tetszik a benne lévő démon, vezérelte szörnyűség. Jill ezúttal sokkal gyerekesebb és egocentrikusabb alakra lett formálva, ami könnyebben elhiteti számunkra, hogy Alan visszautasította. Ennek annak ellenére kell így lennie, hogy Jill nyilvánvalóan vonzó szexuális tárgy lett volna Alan számára, és hogy persze tudjuk, hogy Alan nem aszexualitása miatt utasítja el Jillt, de erről majd később. Megjegyzendő, hogy nem csak a nézők, de láthatón a színészkollégák is élvezték Nagy Enikő játékát, ami egyáltalán nem baj, mert egy ilyen pici helyen, kamarateremben, külön élmény közösen átélni milyen a jó színészi munka, és nem csak egy szál magunkban bólogatni elégedetten.

117819581_3357627300924088_3225208791650827987_o.jpg

Varga Ádám, Gaál Dániel (kép az idei próbáról, Spirit Színház, fb oldal).

Komoly változtatás, hogy Gaál Dániel játssza mind az apát, mind a lovakat vagy lovast. Gaál Dániel Frank Stragje leginkább Őze Lajost idézi fel bennünk, mondjuk egy tudatos proletár, de bűntudatos férj szerepében. A Jantyik Csaba apájánál nyilvánvalóan szürkébb figurára vett személyiség akkorát lendít az értelmezésen, hogy ezúttal a darab teljesen más rétegei villannak fel. Dániel lovasa tökéletes ellenpontja így az apa figurájának, és ez indokul is szolgál arra, hogy miért akad be Alannak a tengerparti összetűzés (ahol persze a szereposztás sajátosságai miatt Perjés János veszi át Strang szerepét). Dániel lova, szemben a korábbi Tóth Alexével hideg, távolságtartó, mintegy kívülről látjuk viszonyát a fiúhoz. Varga Ádámot többször is felkapja és körbelengeti fölöttünk nézők felett, ami pontosan illik az extatikus funkcióhoz, amit Equusnak be kell töltenie, ehhez pedig kiváló technikai alapot szolgáltat Dániel koreográfus végzettsége.

eq_1.jpeg

Nagy Enikő, Varga Ádám (kép a 2017-es előadásból, Spirit Színház)

A kínos jelenetekben bővelkedő előadás erősen felhasználja a felkínált pszichoanalitikus alapot. Kezdve az apa szexmoziban való lebukásától, folytatva azzal, hogy az anyát és a csábítót egyazon színész játssza. Nem lennénk a Két Lámpás blog, ha nem térnénk ki, mint korábban, a darab több olvasatára. Normális ország szakdolgozatai és doktori dolgozatai között keresgélve bőségesen találhatunk olyan értelmezést, ami az Equust a queer-elmélet megközelítésében tárgyalja. Egy ilyen párhuzam Shaffer másik legendás írásának, az Amadeusnak és az Equusnak az összehasonlítása. Persze ennek kifejtése most nem dolgunk, csak megemlítjük. A mostani feldolgozás azt a képet erősíti, hogy egy igazi szerelmi háromszög jelenik meg a színen, amelyből egyfelől Jill, másfelől, az Amadeusban, Constance ki van zárva. Jelen mű háromszögének egyik élén Alan és lovakban megtestesülő szerelme, Equus áll, a másikon Martin Dysartnak a fiú iránti plátói szerelme foglal helyet. A terápiában ez a háromszög persze vészesen összekavarodik és ennek delejesen vonzó hatásából Dysart sem tud elmenekülni, lásd az előadás utolsó képét. Martin kilép a szakmai protokollok alól, olyan eljárásokat enged meg magának a fiúval kapcsolatban, amit normális esetben nem lenne szabad egy orvosnak. Ám, éppen ez a remekmű fő motívuma: vajon mi a normális.

2268837_a-meztelen-spirit-szinhaz.jpg

Varga Ádám (kép a 2017-es előadásból, Spirit Színház)

Az egész tehát Varga Ádám Alanjéről és Perjés János Martinjáról szól. A korábbi rendezéséhez képest Czeizel a második felvonást sokkal pontosabbra, világosabbra és jelentésesebbre vette. Két mondat üvölt a fülünkbe. Az egyik Alan felismerése, hogy olyan mint az apja, aki egy szürke senki, szánalmas titkokkal, a másik Dysart megállapítása, hogy miközben ő a görög mitológiát lapozgatva álmodozik egy boldog életről, addig Alan három hetente valóságos kentaurrá válva meztelenül vágtat egy mezőn. Ezekben a felismerésekben minden benne van, ami a dráma elsődleges jelentését illeti, és Czeizel Gábor ezúttal milligrammra eltalálta, hogyan fogja nekünk ezt elmesélni. A két főszereplőt már korábban is méltattuk. Varga Ádám tökéletes önátadással válik először az idegesítő kamasszá, majd az extatikus kentaur Alanné, Perjés János pedig finom és mély alakítással személyesíti meg a végül a saját élete alapvető konfliktusát felismerő pszichiátert.  

Kedves Ádám, János, Enikő, Dániel, Hilda és Gábor, köszönjük ezt a csodás estét!

Szólj hozzá

Spirit Színház