2022. dec 22.

Filmslágerek

írta: Két Lámpás
Filmslágerek

Filmslágerek, Kacsóh Pongrác Színház, Ferencvárosi Művelődési Központ, 2022. december 19., 15:00

27999_slide_header.jpg

Játsszák: Pethő-Tóth Brigitta, Gencsev Gábor, zongora: Hegedűs Szabolcs, dob: Német László, összeállította és rendezte: Gencsev Gábor.

Az előadás adatlapja a Kacsóh Pongrác Színház honlapján.

A tavaly 120. születésnapját ünneplő magyar film tiszteletére született a Kacsóh Pongrác Színház Filmslágerek című összeállítása. Az elsőnek tekintett magyar hangosfilmet, a Kék Bálványt, 1931 szeptemberében mutatták be a Royal Apollo Moziban. Bár a film hatalmas bukás lett, és a pár hónappal később bemutatott Hyppolit, a lakáj sikere végképp feledésre ítélte, a benne felcsendülő, Gózon Gyula által énekelt dal sláger maradt. Ugyan szerzője, Angyal László, nem írt operetteket, az 1930-as, 40-es és 50-es évek filmjeinek ikonikus dalait már többnyire operettszerzők jegyzik, így teljesen érthető, hogy a magyar operett megismertetését célul kitűző csapat az operett ezüstkorának szerzőit kutatva feltérképezte ezen szerzők filmzeneszerzői munkásságát is. A hangosfilm és a korabeli színházi élet összefüggéseiről Heltai Gyöngyi érdekfeszítő könyvében olvashattok bővebben.  

Van London, van Nápoly... (Kék bálvány, 1931) 

A műsor alapvetően kronologikusan épül fel, az 1931-es kezdetektől 1966-ig jutunk. A dalok kiválasztásánál az ismerősség és az újdonság varázsa keveredik ismét, ami a JazzOperetthez hasonlóan egyszerre ad kapaszkodókat és elevenít meg az ismeretlenség homályába hullt alkotásokat. Eisemann Mihály, Márkus Alfréd, Ábrahám Pál, Fényes Szabolcs, Zerkovitz Béla, Polgár Tibor és Rozsnyai Sándor melódiái mellé ezúttal is kapunk kultúrtörténeti érdekességeket és anekdotákat a korabeli hírességekről, most filmbejátszásokkal színesítve. Számunkra a Budai cukrászda (1935) című film slágere, a Török szegfű, liliom és az 1942-es Álomkeringő Adj, uram Isten dala kapcsán felvázolt és illusztrált miniesszé volt a legérdekesebb a filmzene és a propaganda kapcsolatáról. Mellékszálként jól nyomon követhető a női szerepek és a korabeli udvarlási rituálé változása is, e tematika köré akár a következő műsort is föl lehetne építeni.

covers_710885.jpg

Heltai Gyöngyi, Pesti magánszínházak a két világháború között, Transzatlanti hatások, lokális érdekvédelem, L'Harmattan, Budapest, 2021

A tavaly megismert csapat kiegészült Német Lászlóval, aki dobjaival és cintányérjaival remek tempót diktált a délutánnak, és érzékenyen lekövette az énekesek improvizációit is. Hegedűs Szabolcs zongorajátékával remek párost alkotnak, röpködtek a két hangszer között az egymásra válaszoló zenei poénok, és mindketten bevonhatók voltak Pethő-Tóth Brigitta és Gencsev Gábor színészi játékába. A duettek ugyanis remek, színészileg is izgalmas jelenetek lettek, különösen a Köszönöm, hogy imádott volt átélhető. Ezekből néztünk volna még, nemcsak a játékos és néhol virtuóz elemekkel dúsított táncbetétek miatt, hanem az alakítások miatt is.

320562882_1652956368440240_1635504587326705195_n.jpg

 Pethő-Tóth Brigitta, Gencsev Gábor, Német László

Pethő-Tóth Brigitta hangjával nem tudunk betelni, és imádjuk, ahogy minden kor- és jellemfestő ruhához kitalálja azt a jól megkülönböztethető karaktert, akit ez a viselet jelöl. Érdekes figyelni, mikor kezd el a közönség az előadó tenyeréből enni, hol van az a hangulati váltás, amikor a jóindulatú figyelem átcsap teljes kapitulációba. És abban is van valami ellenállhatatlanul megfejtésre váró jelenség, hogy ez úgy érezhető, hogy az első sorban ülve nem látjuk vagy halljuk ennek jeleit, hanem valahogy a terem rezgése változik meg. Gencsev Gábor ezt az első zenés blokk utáni megszólalásával játszi könnyedséggel éri el. A játszi könnyedség mögött azonban alapos kutatómunka sejlik fel, már az elénekelt dalok kottája is nehezen fellelhető, az operettről szóló szakirodalomnál pedig talán csak a korszak filmzenéjéről szóló szakmunkák száma csekélyebb.  

320597276_909973996927726_7705912143950877599_n.jpg

Pethő-Tóth Brigitta és Gencsev Gábor

Mivel nem nagyoperettről, hanem koncertshowról van szó, az operettre jellemző gesztusrendszernek sokkal visszafogottabban, ám felismerhetően kell megjelennie. A két színész anyanyelvi szinten beszéli ezt a nyelvet, ahogy Pethő-Tóth Brigitta hátracsapja a tollboáját, ahogy Gencsev Gábor a keringőhöz partnere hátára helyezi a kezét, vagy ahogy egy szám végén leveszi a katonasapkáját, abban van valami félreismerhetetlenül operettes. A kérdés számunkra inkább az, hogy mi honnan ismerjük ezt konvenciót, hiszen nagyon kevés operettet láttunk, azokat is inkább felvételről, mint élőben. Hogyan hagyományozódik át ez a jelrendszer? Erről már a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Csókos asszony lovagjai című előadása kapcsán elgondolkodtunk. A válasz valószínűleg a kamaszkorunkban a Filmmúzeum csatornán elfogyasztott számtalan régi magyar filmben rejlik. Most már csak az a kérdés, honnan volt ennyi időnk.  

A Filmslágerek ajánlója

Kedves Brigi, Gábor, Szabolcs és László, köszönjük ezt a kedves délutánt!

Szólj hozzá

FMK Kacsóh Pongrác Színház