János vitéz 120
János vitéz 120, Kacsóh Pongrác Színház, Ferencvárosi Művelődési Központ, 2024. május 21., 15:00
Játsszák: Pethő-Tóth Brigitta, Gencsev Gábor, Komornik András, Szőke Dániel, zongora: Hegedűs Szabolcs, hegedű: Seres Tamás, bőgő: Lovas Tamás, dob: Németh László, író – rendező: Gencsev Gábor
Két éves kutatómunka, számtalan korabeli forrás, visszaemlékezés, szakmunka és kotta tanulmányozásának eredményeképpen állt össze a Kacsóh Pongrác Színház legújabb produkciója. Tisztelgés a színház névadója, és fő műve, a 120 éve született János vitéz daljáték előtt. Egy olyan pódiumszínházi előadás, mely rekonstruálja a mű születésének körülményeit. Mindez élőzenével kísérve, a daljáték melódiáit és dalait is beépítve az előadásba. A társulat munkáit ismerőknek nem újdonság ez a történeti érdeklődés, készítettek már hasonló előadást Zerkovitz Béláról és a Király Színházról.
Heltai (Gencsev Gábor) és Kacsóh (Szőke Dániel) a New York Kávéházban
Fotó: Szőke László
Kacsóh Pongrácot remek választás egy ilyen életrajzi mű főhősének megtenni. A Monarchia egyik legérdekesebb figurája, sokoldalú tehetség, akinek hatása, nem csak a János vitéz miatt, máig meghatározó a zeneoktatásban. Szőke Dániel személyesíti meg a még félszeg, kezdő zeneszerzőt, de már magabiztos pedagógust. Ebben a cikkben például utána olvashatnak az érdeklődők.
A daljáték azonban nem egyszemélyes műfaj, a librettista és a dalszövegíró egyenrangú alkotótárs. Ennek megfelelően Bakonyi Károly (Komornik András) és Heltai Jenő (Gencsev Gábor) is feltűnik a színen, és azok a fontos szereplők is, akik szinte látatlanban bizalmat szavaztak a János vitéznek, a Király Színház igazgatója, Beöthy László (Gencsev Gábor) és Beöthy titkára (Szőke Dániel), illetve Bárd Móric, az egyik első színházi kiadó alapítója (Szőke Dániel). És persze a primadonna, Kukorica Jancsi első megszemélyesítője, Fedák Sári (Pethő-Tóth Brigitta).
Fedák (Pethő-Tóth Brigitta), Lázó (Szőke Dániel) és Beöthy (Gencsev Gábor)
Fotó: Szőke László
Gencsev Gábor íróként nagyon ért a dinamikához. Az előadásba ismét szervesen beépülnek a dalok, az átmenetek természetesek, nem törik meg a ritmust. A daljáték születésének története nemcsak összeáll, de remek íve is van. Több csúcspont is képződik, a francia királylány dala rendkívül lendületes, Pethő-Tóh Brigittának ez a szerep is testhez álló, akárcsak Iluska. Konti József temetése az Egy rózsaszállal (Komornik András, Szőke Dániel, Gencsev Gábor) torokszorító jelenet, azt hittük ez az előadás érzelmi tetőpontja, a hátra lévő jelenetek már csak lecsengetik a történetet. Ehhez képest sikerült emelni a tétet, és a Kék tóra egy olyan finálét komponálni, ami hangzásvilágában és hatásában megkoronázta az előadást.
A francia királylány (Pethő-Tóth Brigitta)
Fotó: Szőke László
Mindezek mellett még van hova fejlődnie a produkciónak. A szerepformálás egy része még egyenetlen. Bakonyi Károly szerepében Komornik András inkább csak narrál, kevésbé vonódik be a cselekménybe. Francia királyként és Kontiként viszont már most kitűnő. Szőke Dániel már a narratívabb részeket is megtölti viszonyulással, a színházon belüli kétségbeesett kapkodásban remek partnere a Beöthy Lászlót alakító Gencsev Gábornak. A legkiforrottabb szerepmegjelenítés egyelőre Heltai Jenő alakja Gencsev Gábortól. Valójában az ismert kritikusi dilemma állt elő: premiert nézzünk-e, hogy mielőbb hírt adhassunk egy szerintünk figyelemre méltó produkcióról, vagy türelmesen várjuk-e meg, míg az előadás az ötödik-hatodik alkalomra kiforrja magát? Mivel nekünk főleg a dramaturgi-rendezői koncepció megfigyelése, megértése az elsődleges szempontunk, így a bemutatót választottuk, de rendkívül kíváncsiak leszünk, hogyan érik be őszre a János vitéz 120.
Fotó: Szőke László
A zenekarra viszont egy rossz szavunk se lehet. Odaadó figyelemmel segítik az énekeseket, játszanak a színészekkel, ahol kell, és háttérbe húzódnak, ahol arra van szükség. Szerencsére a zenészek és a játszók is jól ismerik az FMK adottságait, így minden szó, minden hang kiválóan hallható, amit ennél a térnél elérni elég nagy kihívás. Hegedűs Szabolcs zongorája mellett ismét részese volt a színpadi játéknak, és ez tovább színesítette az előadást. Minden kritikai észrevételünk ellenére okos és szórakoztató előadásnak tartjuk a Kacsóh Pongrác Színház új bemutatóját, méltónak a névadóhoz és a társulat eddigi produkcióihoz.
♥
Kedves Brigitta, András, Dániel, Szabolcs, Tamás, Tamás, László és Gábor, köszönjük ezt a remek délutánt, és a melódiákat, amiket magunkkal viszünk!