Machine à Traire
Machine à Traire - kísérleti vízió, TIM Stúdió, 2024. november 23., 19:00
Játsszák: Bakos Judit Mirtill, Gaugecz Adél, Kanda Dorina, Kenderes Lilla, Kovács Petra, Lakatos Réka, Mester Dóra, Pászty Zsófi, Pintér Liliána, Todd Adél, Tóth Márton, Révai Zsófia, Zsótér Zsófia Míra (Ady), Hesz Maya, Muraközy Virág, Sándor Barbara, Tillai Zita, rendező: Tőzsér István Martin
A TIM Stúdió, azaz a Tehetséges Ifjúság Műhelye, több, mint tíz éve alakult, és 2023-ban költözött a Puskin utcai játszóhelyre. A Tőzsér István Martin által alapított műhelynek különlegessége, hogy a bekapcsolódóknak nem csak színészetet oktat, hanem egy közösség részévé is teszi őket, és nagyon erős önismereti alapokra építi képzését. Ez az individuálpszichológiai megközelítés összekapcsolódik a mozgásszínház kifejezőeszközeivel, a fizikai színház látásmódjával, és egy nagyon absztrakt gondolkodással, ami jellemzi az előadásaikat. Ha hozzájuk megyünk, biztos, hogy sok megfejteni valóval térünk haza, és az is biztos, hogy lesz néhány felejthetetlen kép, ami még sokáig kísért minket. Náluk láttuk Vadász Krisztina rendezésében az eddig legkedvesebb Leonce és Lénánkat, a Barabás Villa kertjére komponált sétaszínházi előadás sokszor eszünkbe jut. A most látott Machine à Traire, az akkor elsőévesek nyáron bemutatott vizsgaelőadása esszenciája a műhely ars poeticájának. Ha lenne ráhatásunk, minden színinövendékeket oktatót elküldenénk továbbképzési céllal erre a produkcióra. Így kell első évesekkel vizsgaelőadást csinálni!
Fotó: Hartenstein Péter
Tőzsér István Martin azokat az improvizációs játékokat, mozgásra, hanghatásra épülő feladatokat szervezte egy egységes hangulatú, hátborzongató előadássá, amit az elsősök már nagyon tudnak. A közös mozgás és tánc, a tükörjáték, a soundpainting együtt hoznak létre egy történetet, úgy, hogy mindenki megmutathatja magát a csoportból. Miközben megmarad az egységes látvány, a rendező úgy terelgeti a nézői figyelmet, hogy a játszók mégis egy-egy pillanatra kicsilloghassanak, egyénítetté, megjegyezhetővé váljanak, hogy aztán visszaolvadjanak a csoportba. Miközben Tőzsér István Martin nem vár el többet technikai tudásból a színészeitől, mint amit már magabiztosan elsajátítottak, más szempontból igen magas átugrandó lécet állít eléjük. A színpadbiztosság, a testtudatosság, a bátorság, a nézői tekintetnek való kitettség legmagasabb fokát várja el. Ha valamitől megosztó lehet ez az előadás – ahogy a TIM Stúdió egyik bejegyzésében olvashattuk – akkor ettől az elvárástól, amit az alkotók messzemenőkig teljesítenek.
Fotó: Hartenstein Péter
Ha szeretnénk bekategorizálni a látottakat, akkor leginkább a biopunk stílusra szavaznánk. A díszlet meglepően jól hoz egy 70-as évekbeli hangulatot, valami félelmetesen biotechnológiai üzemet, amelyben ember- vagy humanoid kísérleteket végeznek. Az eszközöket, tartályokat, lepárlókat, ha jól tudjuk, adományból kapta a csapat, és ez kiegészülve a világítással és a videotechnikával igazán egy isten háta megetti környezetet alkot, ami mondjuk a The Dyatlov Pass Incident (2013) című biohorrorban jelenik meg. És valóban az előadás hasonlóan baljós hangulatú és nyomasztó végű alkotás. Önmagában már az is, hogy első évesek ilyen jól építenek fel egy ilyen zsánert, és hogy a megvalósítás ennyire zsigerien hat is ránk, dicséri a képzést. A zene szintén kiválóan harmonizál a látvánnyal: valami elektronikus, indusztriális trance, ami a tudománynépszerűsítő adások sajátja volt hajdan, a tévé fénykorában. A néhol a koreográfiában megjelenő testmassza-mozgás olyan organikusan hullámzó látványt idéz elő, amelynek hasonló asszociációs vonzása van mint a Solaris (1972) kollektív tudatra utaló tengermozgásának.
A színpadkép tehát egy biológiai kísérleteket végző, valószínűleg földalatti, titkos kutatóállomás. Hogy egészen pontosan mi az emberkísérlet vagy humanoid kísérlet tárgya, az nem derül ki. A tartályból születés és a társas viselkedésben való járatlanság utalhat klónokra. Az egészségügyi személyzet személytelen maszkos arca, csak fegyelmező és alapvető szükségleteket ellátó rutinja, a személyes kapcsolat tilalma az alanyokkal valamiféle szociális kísérletet is jelenthet. Talán egy Kaspar Hauser-féle-kísérlet tanúi vagyunk? Lesz-e a magára hagyott, minden ingertől megfosztott közösségből társadalom? Ahogy a lányok kapcsolódni próbálnak egymáshoz, ahogy kialakul a hierarchia, kiemelkedik egy vezető és egy pária, megjelenik az intimitás és az erőszak, az valami ilyesmire utal. A szexualitás megjelenése, egy férfi alany lányhorda elé vetése a kísérletvezetők által, vérengzésbe torkollik. Ez a Bakkhánsnők reminiszcencia a leghatásosabb része az előadásnak. Aki esetleg viszolyogna ettől, azt megnyugtatjuk, a drámairodalom tele van ilyen és ehhez hasonló brutális jelenetekkel, még ha a színházi divatok sokszor az ilyen jeleneteket a színpadon kívülre is száműzik. A közös irodalmi történetkincsre utalnak a felszólító mondatok is, amelyek a lázadó, a társas viszonyok által rá rótt szerepét elfogadni nem hajlandó alany megalázása során hallunk.
Ezen az egyetlen ponton tennénk kritikai észrevételt. Szerintünk felesleges, sőt, zavaró a verbalitás megjelenése az előadásban. A csoportnyomás, a szadizmus, az egyre lehetetlenebb utasításoknak való behódolás éppúgy eljátszható lenne mozgással, hangokkal, mint az előadás többi része, így ez csak megtöri a fogalmazásmód egységességét.
Végül a kutatók kudarcnak ítélik a kísérletet és felszámolják az állományt. Ez egy variációja a színpadi történések értelmezésének, nagyon kíváncsiak vagyunk, ti milyen történetté állítjátok össze a látottakat. Ami biztos, a testhorror, biohorror elemekben bővelkedő történet értelmezésért kiált, a nézői nyugtalanság, amit a produkció kelt, akkor oldható, ha a befogadó megalkotja a saját értelmezését. És ez az instant, előre csomagolt tanulságok korában talán a legbátrabb tett, amit egy színházi előadás csak végrehajthat.
Fotó: Hartenstein Péter
Remek, elgondolkodtató, zsigerien ható és példamutató előadásnak tartjuk a Machine à Traire-t, olyannyira, hogy nagy kedvet érzünk a TIM Stúdió egyéb előadásainak fölfedezésére is. A Naptalan földet már föl is vettük a naptárunkba. Tartsatok velünk!
♥
Kedves Judit Mirtill, Adél, Dorina Lilla, Petra, Réka, Dóra, Zsófi, Liliána, Adél, Márton, Zsófia, Zsófia Míra, Maya, Virág, Barbara, Zita és István Martin, köszönjük a meghívást és ezt a nagyon erős élményt!