Tallér Edina: Egy perccel tovább, Kettőspont / színház & spirituális ügynökség, 2025. április 24., 19:00

Játsszák: Tóth Károly, Tóth Zsuzsi, rendezőasszisztens: Remzső Szalóme, fény: Lakatos Dániel, írta Tallér Edina, rendező: Pap Katalin.

Tallér Edina Egy perccel tovább című darabját a Kettőspont Színházban tekintettük meg az elkötelezett és az színdarab előadására szerelemprojektként gondoló csapat előadásában. Ez a párkapcsolati témájú színdarab, jóllehet témáját tekintve jól beilleszthető az – eléggé el nem ítélhető módon – "női drámáknak" nevezett körbe, összetettsége és polifóniája miatt messze kimagaslik a zsáner darabjai közül. Méltán tűzi műsorára a Dante alkotótér is, bár mi Tóth Károly és Tóth Zsuzsi előadásában és Pap Katalin rendezésében láttuk.

Az előadás jegy.hu oldala.

Tény, hogy a színházak közönségének döntő többsége nő, és ezen belül is sok középkorú néző. Ez a demográfiai adottság óhatatlanul hatással van arra, milyen témák és milyen típusú előadások tudnak igazán sikeressé válni. Gyakran előtérbe kerül például a trauma feldolgozása, amely számos kortárs darab egyik visszatérő motívuma. Ennek van pozitív oldala – hiszen fontos társadalmi kérdések megvitatására nyit teret –, ugyanakkor néha az is előfordul, hogy a téma kissé leegyszerűsítve, priméren jelenik meg. Ilyenkor a traumát nem másra használják, mint magyarázatot találni mindenre, rosszabb esetben felmentést nyerni bármilyen toxikus viselkedésre.

Tóth Károly, Tóth Zsuzsi (fotó: Rékasi Attila)

Tallér Edina darabja azonban három szempontból is felülemelkedik ezen a sokszor ismételt mintázaton. Egyfelől valóban mindkét nemhez szól: az előadás után egy férfi nézőnek sem kell zárójelbe tennie magát, hanem teljes értékű résztvevőként kapcsolódhat a vitához, amelynek végkövetkeztetése akár az is lehet, hogy itt bizony a férfi az, aki rosszabbul jár. Másfelől azok számára, akik nehezen viselik a traumatizáló jeleneteket, a darab nyújt egy másik olvasatot is: egy romantikus, szépségekkel teli szerelmi történetét, amely ugyan nem happy enddel zárul, de ettől válik igazán hitelessé. Harmadrészt pedig a szöveg igazi intellektuális csemege: azoknak szól, akik szeretnek elmélyedni abban, hogyan áll össze a karakterek története a flashbackekből, és választ keresnek arra a kérdésre is, hogy amit látunk, az a valóságban történt meg, vagy csupán a lány képzeletében – vagyis a realista és az antirealista olvasat dilemmájára.

Tóth Zsuzsi, Tóth Károly (fotó: Rékasi Attila)

Külön figyelmet érdemel az előadás látványvilága és a konzekvens tárgyhasználata. A kártyák, papírlapok használata nem csak a párkapcsolati probléma meggyógyítására irányuló játékot idézi fel bennünk, hanem a gyerekkori traumákat is, és kiváló eszköz a fiú (Tóth Károly) és a lány (Tóth Zsuzsi) közti dinamika ábrázolásához. A sötét, mélykék fényezés kiemeli, elválasztja a diabolikus múltbéli történeteket a romantikus játéktól, ami a fiatal felnőttek közt zajlik. Az erős fényváltások feloldják, mérséklik a szerepkettőzésből adódó kellemetlen áthallásokat, de ott maradnak kellő jelzésként. Tóth Károly pont annyira démoni mostohaapa, mint amilyen imádni való, ártatlan szerelmes fiú.

A két karakterrel a néző mélyen empatizál. Ezért van, hogy bár traumáról szól az előadás, ez egy nagyon szerethető, élvezhető darab. Látszik, hogy a lány mindent megtesz, hogy működjön a romantikus kapcsolat a sráccal, és a srác is elképesztően teper, hogy megértse, megjavítsa, meggyógyítsa a lányt. Ez a férfi szemszög nagyon jót tesz a produkciónak, és elképesztő, hogy Tallér Edina ilyen jól ismeri a férfiak gondolkodását, vágyait és köszönettel tartozunk neki, hogy nem a sztereotipikus, semmi empátiát és semmi érzelmet nem mutató férfit rajzolta fel nekünk. Pont úgy rácsodálkoztunk erre az értékre, ahogy nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy Závada Péter Je suis Amphitryonjában a végtelenül hiteles női monológokat is maga a férfi szerző írta. Persze felvetődik a gondolat bennünk korán, hogy hol van annak a határa, hogy elviseljünk egy ilyen toxikus párkapcsolatot. Tényleg, meddig játszanánk azt a szerepet, amit a fiú játszik? Az előadás poénja éppen az, hogy a kérdés, hogy meddig tolerál a fiú, nem csak bennünk egy égető kérdés, hanem az a probléma, ami magát a lányt is a központi szinten foglalkoztatja.

♥

Kedves Károly, Zsuzsi, Szalóme, Dániel, Edina, Katalin, nagyon köszönjük ezt az elgondolkodtató és csodálatos estét!