Lepkegyűjtő - John Fowles regénye alapján, SZFE, 2025. szeptember 21., 19:00

Játsszák: Reiter Zita és Simon András, díszlet: Antal Csaba, zeneszerző: Vass Gergely, író és rendező: Reiter Zita és Simon András

Az SZFE végzős prózai és bábszínész osztályának hallgatói írták át, rendezték meg és játsszák az első, igazi pszichothrillerből, John Fowles A lepkegyűjtő című regényéből készített előadást. Zeneszerzőként Vass Gergely, díszlettervezőként Antal Csaba volt segítségükre. Mindegy, hogy Reiter Zitán és Simon Andráson milyen kalap van, mindhárom szerepben remekeltek. Feszes, követhető és jól játszható szövegű lett a regényadaptáció, ritmusos, ötletes, következetes a rendezés, magával ragadó a játék.

Az 1963-ban megjelent A lepkegyűjtő, ami magyarul már egészen hamar, 1969-ben, elérhetővé vált Róna Ilona fordításában, nem csak a pszichopata sorozatgyilkosos thriller korai példája, de egyben kiemelkedő minőségű darabja is a zsánernek. Nem véletlenül: az íróra nagy hatással volt Jean-Paul Sartre és Albert Camus, és ez érződik is A lepkegyűjtőn. Van egy kis egzisztencialista beütése, ami a nyelvezet semlegességében, szikárságában és a főszereplő, Frederick /Ferdinand Clegg alakjában nyilvánul meg. Ferdinand közeli rokona A közöny Meursaultjának, ugyanaz a szenvtelenség, elidegenedettség, önigazolás-önfelmentés köszön vissza mindkét alakban. Flowsnál Miranda élettelisége, küzdelme ellenpontozza ezt a sivár alakot. A lepkegyűjtő gondolatkísérlet is, mi történt volna, ha Calibannak sikerül elrabolnia Mirandát A viharban, milyen kapcsolatot tudott volna kialakítani a boszorkányfajzat a hercegkisasszonnyal. 

Fowles lepkeszimbólumában nagyon sok lehetőség rejlik, amit az előadás rendre ki is bont, finoman, sejtelmesen, ahogy ez a thrillerek nyugtalanító atmoszférájához illik. Antal Csaba vascsövekből álló, pókhálószerűen összerakott díszletének sarkában úgy kuporog Clegg valóban, mint egy pók. Precíz, türelmes és elkerülhetetlenül halálos. Miranda vergődik ebben hálóban, mint csapdába esett lepke. Clegg cseppenként szívja ki belőle az életerőt, a küzdeni vágyást. A díszlet remek mozgásos megoldásokra is lehetőséget teremt, úgyhogy az író-rendező szerep mellé nyugodtan hozzávehetjük még a koreográfusi szerepet is a két alkotó esetében. Ezt támogatja meg Vass Gergely élőzenéje és zeneválasztásai. A bejátszások remek korfestő elemek is, nem is kell több, hogy a történetet elhelyezzük az 1960-as években. Ha valamire nem számítottunk, az az, hogy a The Archies Sugar, sugar című unásig ismert, könnyed melódiája ilyen hátborzongató jelentéssel tud telítődni az előadás slusszpoénjaként.

Hasonlóan következetesen és jelentésesen működik a jelmezek és kellékek használata. A fólia lepkebábszerűsége végül a halál metamorfózisát készíti elő, miközben minden szükséges tárgy megteremthető belőle. Gyönyörűség nézni ezt az átgondoltságot. A báli ruha színpompája, a vörös anyag Cleggre fenyegetően ható, agresszív szexualitása szintén remek megoldások. Még egy gyönyörű bábos megoldást is kaptunk az egyik kulcsjelenetre ráadásul. Reiter Zita tárgyjátékként előadott meséje majdnem sikerre vezet, ez az a kommunikációs szint, amit a fejlődésben megrekedt Caliban-Clegg ért.

Remek alapanyag mesteri megvalósítása a Lepkegyűjtő. Jó szívvel ajánljuk, még azoknak is, akiket visszariaszt a zsáner köztudomásúlag gyomorforgató, szorongást keltő és erőszakos jellege. Flowes műve anélkül képes megteremteni a beteg elme és áldozata történetét, hogy a későbbi sorozatgyilkosos művekre jellemző extremitás, a minél elborzasztóbb kínzási módok olcsó eszközéhez nyúlna.

♥

Kedves Csaba, Gergely, András és Zita, köszönjük ezt az emlékezetes előadást, reméljük sokáig tudjátok játszani, és minél többekhez eljut!