Okuláré Projekt – Törés, Fiatal Drámaírók Háza, MU Színház, 2025. október 7., 19:00

Az idén 5. évadába lépett Okuláré Projekt még mindig ugyanazzal a lendülettel és frissességgel, ám egyre gördülékenyebben szervezi-rendezi felolvasó színházi alkalmait, mint az induláskor. A mostani fordulóban a törés hívószó nagyon sok szerzőt megszólított, 60 pályamű érkezett. A szerzők közül hatnak volt alkalma Formanek Csabával műhelymunkán részt venni, ahol tovább finomíthatták egyfelvonásosaikat. (Itt jegyezzük meg, hogy Formanek Csaba szintén új bemutatóval készül, sőt a Térey-ösztöndíj megnyerésének köszönhetően egy több drámából álló, összefüggő sorozat tervét is megvalósíthatja.)  Végül, ahogy mindig, három alkotás jutott abba a fázisba, hogy színpadra kerüljön, és körbeutazza a világot, Debrecenből indulva Budapesten át eljusson Kolozsvárra, Madridba, Tel-Avivba, Japánba és számos magyarországi városba. Ezúttal rendezőpárosok dolgoztak a szövegek színpadra állításán, érdekes lesz megfigyelni, melyik szöveg milyen megoldásokat hívott elő a csapatokból.

Fotó: Havas Eszter

Újdonság és meglepetés (figyelem, ez a következő forduló kulcsszava lesz) volt, hogy a METRO WORKS színházművészeti szabadiskola két napos workshopjának résztvevői nyitották az estét. Nagy Antal zenei aláfestésére merülhettünk el egy szép mozgásszínházi koreográfiában. Jól esett elcsendesülni a Herold Eszterrel dolgozó csapat produkcióját nézve, így mindenki valójában is megérkezhetett erre a színházi estére, maga mögött hagyhatta a munkanap nyűgeit.

Székely-Balogh Szilvi: Arpeggio, Fiatal Drámaírók Háza, MU Színház, 2025. október 7., 19:00

Fotó: Szentgallay Bálint

Játsszák: Pálma Péter, Sváb-Kovács Vivien, Kulcsár Ágnes, rendezők: Mató János és Rózsár Petra

Az arpeggio irodalomelméleti műszóként arra utal, hogy egy tömör központi gondolat szálaira bontva, mintegy húrok egymás utáni megszólalásaként jelenik meg a műben. A három szólamra írt egyfelvonásos érdekesen játszik a teremtéstörténettel. A paradicsomi állapot két személyes, legyen az férfi-nő vagy anya-fiú kapcsolat, bármely harmadik személy, kígyóként, már megtöri ezt. A szociálpszichológiából tudjuk, hogy három embertől beszélhetünk egyáltalán csoportról, ennyi a minimálisan szükséges ahhoz, hogy a csoportdinamikai törvényszerűségek működjenek. Székely-Balogh Szilvi remek szöveget írt ennek illusztrálására. A mondatok szereplőről szereplőre vándoroltatása jelzi a pár és az anya/anyós viszonyban évek, évtizedek alatt történő elmozdulásokat. A három, egymás mellett futó párhuzamos monológ ugyanazokat a történéseket meséli el minden szereplő nézőpontjából.

A rendezők – Mató János és Rózsár Petra – ezt a folyamatot két ötlettel teszik színpadivá. Egyfelől a kendők, mint kellékek alkalmazásával, melyek képileg is megjelenítik a lány (Sváb-Kovács Vivien) térfoglalását, ahogy azt az anya (Kulcsár Ágnes) megéli. És arra is alkalmasak, hogy mint a szociometriai vizsgálat alanyokat összekötő vonalai, vizualizálják a kiscsoport tagjai közti kapcsolat erősségét-gyengeségét. A másik eszköz a szereplők közti térközszabályozás precíz beállítása.

Nagyon technikás szöveg, mindenkinek ismerős történet, remek szereposztás, nem csoda, hogy a MU Színházban összegyűlt közönség, ha nem is egyöntetűen, de ezt a drámát választotta kedvencének. Nekünk még egy plusz csavar, csattanó vagy meglepetés hiányzott a műből.

Kelemen Tamás: Ejtettek,  Fiatal Drámaírók Háza, MU Színház, 2025. október 7., 19:00

Fotó: Kürtösi Marcell

Játsszák: Karászi Tamás, Pintér Ambrus, Sipos Emma, Stermeczky Boglárka Eszter, rendezők: Markos Zalán és Bócsó Blanka Lora

Kelemen Tamás Ejtettek című egyfelvonásosa egy szépen lekerekített, csattanóra épülő, igen vicces darab. Egy Black Mirror light epizódként is megállná a helyét. Az öt másodperc alatt játszódó történetbe nagyon sok minden belefér. Anna (Sipos Emma) leejtett telefonjában a becsapódásig tartó pár másodperc alatt öntudatra ébredés, Anna exének (Karászi Tamás) és jelenlegi barátjának (Pintér Ambrus) kakaskodása, megbánás és felelősségvállalás, kis elmélkedés arról, milyen nyomokat hagyunk egymás életében, önfeláldozás, búcsú. Mindezt az általunk látott legviccesebb okostelefon, Stermeczky Boglárka Eszter, idézi elő és vezényli le. A párbeszédek pörgősek, jó ritmusban derülnek ki ennek az abszurd szituációnak a szabályai. Lehet vele hullámvasutazni, abszurdból drámába, drámából lírába, majd vissza az abszurdba. Markos Zalán és Bócsó Blanka Lora hagyja hatni a szöveget, akkor és ott vetik be a vetítővásznat, amikor arra szükség van. Aktuális, okos és humoros dráma, mi nagyon szerettük nézni, az egyik lámpásnak ez volt a favoritja ezen az estén.

Sztojka Sebestyén: Aki nem áll fel, azt könnyebb műteni, Fiatal Drámaírók Háza, MU Színház, 2025. október 7., 19:00

Fotó: Szentgallay Bálint

Játsszák: Balogh Orsolya, Balogh Éva, Hlavács Zoé, Hoffer Soma, Szabó Violetta Rita, Érsek Ádám, Albert Zoltán, rendezők: Ilyés Lénárd és Szűcs Virág Natália

Felolvasó színház esetében valószínűleg az a leginkább elismerő visszajelzés az író számára, hogy a rendezők és színészek a szűkös határidővel nem törődve önfeledten játszani kezdenek a szöveggel, sorjáznak a látványbeli, fényezési, játékbeli ötletek. Ez történt Sztojka Sebestyén darabjával is. A biciklibaleset és az azt követő pokoljárás a magyar egészségügy bugyraiban abszurdért kiált. A látomásos részek igen hangulatosak, és dramaturgiailag is magyarázhatók, az agyrázkódás, a sokk és a fájdalomcsillapítók hatására valószínűleg tényleg ilyenné is torzulhat a világ. A kórházi részek abszurditása azonban, ha jobban belegondolunk, valójában a kisrealista ábrázolás magasiskolája. Ebben az országban semmi meglepő nincs abban, ha a minisztérium egy vak nő által elmondott koannal vagy impresszionista festményekkel kommunikál, amit aztán véget nem érő értekezleteken próbál megfejteni a kórház személyzete. A balesetet szenvedett Márta (Balogh Orsolya) és az őt támogató barátnő (Balogh Éva) racionalitása és józan esze minduntalan kibicsaklik az egészségügyi dolgozók, Hlavács Zoé és Hoffer Soma irracionalitásán. Vérfagyasztóan vicces és egyben elkeserítő előadás. A másik lámpásnak egyértelműen ez az előadás és szöveg tetszett a legjobban. Reméljük, a többi helyszínen is értő közönségre talál.

♥

Kedves szervezők, táncosok, írók, rendezők és színészek, köszönjük ezt a remek estét, megint gazdagabbak lettünk új drámaszövegekkel!