Müller Nóra: Levendula, Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium, október 16., 19:00

Táncosok: Roóz Dániel, Dara Diána, Berta Flóra, Pál Hanna, Frigyesi Janka, Major Júlia, Marti Dalma Lia, Kása Nóra, Wildanger Emma, Veress Zsófia, Müller Nóra, koreográfus: Pál Hanna, író, rendező: Müller Nóra

A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium táncosainak saját produkciója a Levendula című táncjáték. A Kétlámpás gyakran osztja el úgy a munkát, hogy egyikünk felkészül, utána néz az előadásnak, míg a másikunk csak a színpadon látottakra hagyatkozik. Egy táncelőadás esetében különösen érdekes, hogy hasonló benyomások alakulnak-e ki abban, akinek voltak támpontjai, mint abban aki teljesen friss szemmel fogadta be az előadást. Abban azonnal sikerült megegyeznünk, hogy a Levendula izgalmas koreográfiájú harmincperces műremek.

Fotó: Dara Dániel

A gyönyörű színlap (bár minden előadáshoz készülne ilyen) leírása szerint Müller Nóra története dióhéjban:

„Egy susogó levendulamező közepén álló kávézó életét unt, munkamániás dolgozói levendulát és kávészemeket válogatnak naphosszat. Egy komor napon egy új dolgozó teszi be a lábát a kávázóba...”

Pál Hanna koreográfiája és Müller Nóra rendezése teljesen átadja a történetet, akár volt fogalmunk róla, akár nem. Vagyis a színlap ígérete, az alkotók szándékai jól olvashatóan jelennek meg a színpadon. Dicsérendő ez a tudatosság, a verbalitás és a táncnyelv közti fordítói képesség, ritkán látni ilyet. Minden a dolgozókra aggatott jellemző megjelenik a mozgásokban. A kávéházban robotolók lefelé konyuló festett mosollyal a munkanap kezdetén frusztrált, tikkelős mozgással érkeznek meg, aztán robothadseregként mozognak, míg a munkanap vége felé egyre inkább zombiként viselkednek. A kimerültség és a kiégés fojtogatóan plasztikus megjelenítést kap. A szinkronban táncolt és az időben eltolt mozgások váltakozása változatossá, izgalmassá teszi a látványt és várakozással tölt el minket a következő percekben láthatók tekintetében.

Fotó: Pécsi Dóra

Ebbe a rettenetesen nyomasztó közegbe érkezik meg az újonc Pál Hanna megjelenítésében. Először csak apró dolgokban vesszük észre a különbséget, sminkje, piros nyakkendője és kivillanó piros harisnyája jelzi csak, hogy ő még különbözik. Tánca légiesebb, lelkesedése megható. A betanulás nem könnyű, gyakran elveszti a fonalat, bár nagyon igyekszik. A többieket nem is ez az ügyetlenkedés zavarja igazán, hanem az, hogy nem sikerül asszimilálni a bolyba az új dolgozót. Az egyre erőszakosabb inkorporálási kísérletek rendre megbuknak, míg végül a csoport idegenként azonosítja és kiveti magából a lányt. Az egyenruha mimikrijétől megfosztva teljes pompájában tűnik föl az újonc színes egyénisége, és ezt már nem tudja elviselni a teljesen elszürkült tömeg.

Fotó: Dara Dániel

Könnyű kapcsolódni ehhez a történethez. Müller Nóra kicsit patetikus versére talán már nem is volna szükség, a mozgás, a jelmezek és a sminkek szimbolikája annyira kifejező. Nagyon kíváncsiak lettünk, mit hoz még nekünk ez a példásan együttműködő csapat, reméljük, mielőbb láthatjuk.

Nem tudjuk elégszer mondani, hogy tartsatok velünk, és látogassátok a színészképző intézmények meghirdetett előadásait, mert különleges élményekben lehet részetek. Számunkra most nincs érdekesebb, mint látni, hogy milyen lesz a színház holnap.

♥

Kedves Dániel, Diána, Flóra, Hanna, Janka, Júlia, Dalma Lia, Nóra, Emma, Zsófia és Nóra, köszönjük ezt az okos és attraktív előadást!