Formanek Csaba: Pierrot és Prigozsin az élet forgatagában, Kettőspont / színház & spirituális ügynökség, 2025. október 19., 19:00

Játsszák: Ács Tamás, Formanek Csaba, François Truffaut Jules és Jim című filmjének ihletésére, Ács Tamás ötleteinek felhasználásával írta és rendezte: Formanek Csaba

Nem tudunk mások lenni, mint akik vagyunk.

A Formanek Csaba új drámájából készített előadásban valóban visszaköszönnek az írótól-rendezőtől és alkotótársától, Ács Tamástól eddig látott előadások motívumai. Nekünk valamiféle szintézist jelentett a Pierrot és Prigozsin az élet forgatagában. A kétféle magány, a két világszemlélet közös pontjainak megtalálását, a közös alkotás lehetőségeinek feltérképezését. Mindketten a monodráma nem könnyű műfajának mesterei, akik, miközben szívvel-lélekkel és kimeríthetetlen energiával töltik meg estéről estére egyes egyedül lélekkel a színpadot, vágyakoznak a kapcsolódásra. Ennek első állomása volt a két ógörög filozófus, Szókratész és Diogenész monológjainak egymás mellé rendelése. A Game of My Life – Mészáros Attila és Somlyai Kata bevonásával – már közös játék, ami két életstratégia ütköztetésén keresztül, sok önéletrajzi elemmel dúsítva, kereste az utat a két alkotó világának egyesítése felé.

Fotó: Stépán Virág

Mondj olyat, ami csak rád jellemző
a Pierrot-k halmazán belül.

Kvantumdráma és zenkomédia 2 bohócra a dráma műfajmegjelölése, és valóban, a bizonytalanság, az átbillenés az alapélményünk az előadás nézése közben. Formanek Csaba egy Möbius-szalag-szerű struktúrát hozott létre, tetten érhetetlen az átmenet fikció és autofikció, fikció és metafikció között. A kezdetben halovány skiccként létező clownok, Pierrot és Prigozsin fokozatosan válnak egyre kontúrosabb alakká, a szemünk előtt születnek meg, ahogy a név jelentése, a gyerekkori történetek és az egymással való viszony felépíti a személyiségüket. A gyerekkor történetei valósak, tárgyi manifesztációjuk, a mesekönyv, erős utalás erre, de hogy ezek kinek a történetei, az már kérdéses. Drámai alakká azonban csak akkor tudnak válni, amikor megjelenik a harmadik szereplő az életükben, Johanna, a nő, akihez viszonyulni lehet, és ezen a viszonyuláson keresztül mélyebben megélni kettejük kapcsolatát is. Csakhogy Johanna egy másik történetből érkezett, François Truffaut Jules és Jim című filmjének Chaterinéje (Jeanne Moreau), a francia újhullám ikonikus alkotásának karaktereit és alapfelállását is behozza a történetbe hipertextként.

Fotó: Stépán Virág

Néha elfog egy érzés, hogy még mindig a színdarabjában vagyunk.

Ami biztos, hogy a Pierrot és Prigozsin az élet forgatagában című előadáson ülünk. Ahol Prigozsin, gyerekkorában Buksi (Formanek Csaba) és Pierrot, kiskorában Bubu (Ács Tamás) egy színdarabot írnak, próbálnak, feltehetőleg Az élet forgatagában című Prigozsin művet. Az előadás egy pontján azonban erre a műre már mint lezárt, fiatalkori alkotásra utal Pierrot, hiszen ekkor már átúsztunk a Jules és Jim parafrázisába. Vagy, ahogy az idézet is mutatja, még mindig abban vagyunk. Esetleg egy másik Prigozsin-darabban, a Pierrot és Prigozsin halottban, amivel a jeles szerző hiába pályázik . Érdemes figyelni a Prigozsin által lobogtatott szövegkönyv tipográfiájára, ha még jobban el akarunk veszni a szövegek labirintusában. De az is lehet, hogy csak lábjegyzetek vagyunk Pierrot kiadás előtt álló, francia újhullámról szóló esszéköteteiben. Még az is előfordulhat, hogy Ady Endre Paul Verlaine álma című versének két sora közé szorultunk.

Fotó: Stépán Virág

A nő legyen báb. Mondjuk elég rosszul hangzik, hogy a nő legyen báb, de érted. Báb. Bábszínház. Az nemes dolog.

Ami rendkívül élvezetessé teszi még ezt az intellektuális kalandot, az a szöveg öniróniája. A férfipicsogás, a szegény színházi léten való lamentálás, a rivalizálás, a nőkhöz való viszony mind megcsillannak Pierrot és Prigozsin görbe tükrében is. Ezek remekül ellenpontozzák az ebben a töredékes formában is megszülető drámai pillanatokat. Mert Formanek Csabának és Ács Tamásnak nem csak a bohóctréfák, az intellektuális zsonglőrködés sikerül ebben az előadásban, hanem a melodráma édes-bús hangulatának megidézése is.

Az előadás vizuális megvalósítása letisztult, minden kelléknek dramaturgiai funkciója van, mindkét jelmez telitalálat. A filmbejátszásokkal való játékok az előadás látványban is kiemelkedően szép pillanatai. Ahogy az alkotóktól már megszoktuk, precíz és jelentéses a zeneválasztás. Valószínűleg első látásra csak érezzük, de az a benyomásunk, hogy egészen kitűnő lesz hamarosan az előadás ritmusa. A dialógusok pörgősek, replika replikát követ, mintha valóban jól koreografált cirkuszi számok volnának. A hatást maximalizálva váltják egymást a harsányabb és csendesebb, líraibb részek, monológok, dialógusok és némajátékok. Nem csak nagyon izgalmas, de szerethető előadás is lett a Pierrot és Prigozsin az élet forgatagában.

♥

Kedves Tamás és Csaba, köszönjük ezt a csodálatos színházi estét!