Teljes forma – irodalmi performansz, DANTE Közösségi Alkotótér, 2025. november 6., 19:00

Három író, négy táncos és egy hegedűművész világának montázsa a Teljes forma címet viselő performansz. Hogy lesz a nyolc művész univerzumából egy egységes előadás, ez volt számunkra az este egyik fontos kérdése. Az eseményoldalt böngészve a másik fontos kérdésünk az volt, hogy egyfelől, milyen nőképet fognak megfogalmazni a fellépő előadók, másfelől ez mennyire tud majd nemtől függetlenül élménnyé válni, mennyire tudnak a férfiak kapcsolódni a produkcióhoz. Az előadást követő beszélgetésen megfogalmazódott alkotói oldalról, hogy próbáljuk meg elengedni azt a narratívaéhséget, ami általában elvárásként megjelenik, ha színházba megyünk, mert ennek az előadásnak a befogadásához nagyon más stratégiára van szükség. Szerencsére mi már edzettünk erre, a nyári kertbagoly előadások sokat segítettek, hogy hamar rá tudjunk hangolódni a Teljes forma világára.

Fotó: Csendes Krisztina

A négy szöveg fókusza a test volt, és mindegyikben megjelent számunkra a keresés motívuma. Összeköti a szövegeket az is, hogy nagyon érzéki, a testre ható élményekből bomlanak ki a történetek és hangulatok. Ezért szinte magától értetődő párosítás ezekhez az írásokhoz a tánc; egy másik nyelven képződik meg ugyanaz a hangulati minőség. Semmiképpen sem illusztráció formájában, hanem a szövegek interpretációjaképpen. Amikor erre rájövünk, rögtön könnyebbé válik ez a sokcsatornás befogadás. A fölolvasó írónők hangján hallott szöveg mellett a zene hangjai és a tánc képe együtt adják ki a teljes formát, mintha egy táncfilm elevenedne meg a színpadon. A motívumok visszaköszönése és a hasonló etűdformátum teszi egységessé a produkciót. A látványvilág is ilyen hatást kelt, minden blokk egy-egy színre komponált egység. Az előadás íve is szép, líraibb szövegek keretezik a két prózát, nagyon hasonlít az élmény a vezetett meditációhoz.

Fotó: Csendes Krisztina

Bali Anikó verseiből Molnár Noémi hegedűművész inspirálódott, Piazzola Négy évszak Buenos Airesben című művének Ősz tételét játszotta el,  Czidor Katalin és Somos Judit erre a zenére táncolták el a versekhez készített koreográfiájukat. A tangó dinamikája nagyon illett a test, mint kommunikáció témáját is körüljáró szövegekhez. A közelség – távolság, a keménység – lágyság és a dominancia – behódolás mozdulatai értelmezték számunkra az önmagába zárt test kísérleteit a kapcsolódásra.

Tallér Edina alkotótársa Kovács Kinga kortárs táncos volt. Kovács Kinga táncfilmjének, a Waving Distances-nek a Kettőspont Színházban volt a bemutatója 2024 februárjában, de a Dante Táncfilm estjén is találkozhattak vele az érdeklődők. Az önmagát kereső, közben önmaga elől bujkáló beszélőnek a minden érzékszervet ingerlő érzéki benyomásokon keresztül vezet az útja önmaga felé. Az írásban a látás szorul leginkább háttérbe, hiszen ez egy befelé figyelő utazás. A tapintás a leghangsúlyosabb, a megjelenő felületek textúrája, puhasága, keménysége, hőmérséklete alapján tájékozódik leginkább ez az én. Kovács Kinga tánca ezt a bizonytalanságot, valamiféle nehezen megszülető döntést, visszariadás és neki bátorodás játékát fejezte ki számunkra.

Fotó: Csendes Krisztina

Valamiképpen ezt a témát, az önismeret kérdését, feszegette Bánhidi Lilla Térkép című írása is. Talán ez volt a legnarratívabb szöveg. Egy makacsul visszatérő trauma illékony, de annál erőszakosabban felszínre igyekvő képei montírozódnak össze egy terápiás ülés képeivel. Balogh Andrea “Rhea Noa” egy egészen különleges táncnyelven készített koreográfiát hozott a történethez. Az animation dance és a robot tánc mozgásvilága és a tánchoz használt lepelszerű áttetsző anyag, nagyon kifejezően mutatta meg az emlékkép előbukkanását, alámerülését, a folyamat kontrollálhatatlanságát, és nehézségét. Talán itt volt a legmeghatározóbb szerepe a fényeknek, nagyon szuggesztív látványú előadássá tették ezt a szekvenciát.

A záróakkord ismét Bali Anikó szövege, egy metaforasor, mely azt kutatja mi minden a test, milyen végtelen számú jelentést hordozhat, milyen sokféleképpen kapcsolódhat a külvilághoz, önmagához, a másik emberhez. Csodálatos szöveg, sodró ritmusú összefoglalása az estének.

Fotó: Csendes Krisztina

Az írás elején föltett második kérdésünkre az lett a válaszunk, hogy egy nagyon pozitív, minden kirekesztéstől mentes nőképeket láthattunk kibontakozni a színpadi történésekből. Ez a nő sokszínű, mint a Teljes forma alkotócsapata. Kíváncsi, kapcsolódni akar, bátor, vannak traumái, de kész szembenézni velük. Ez a nő akár férfi is lehet. A test, mint tapasztalat és az önmagunk keresése univerzális, nemtől független téma, így bárki könnyedén kapcsolódhat az előadáshoz.

♥

Kedves Anikó, Katalin, Judit, Noémi, Edina, Kinga, Andrea, Lilla és Csaba, köszönjük ezt a rendhagyó irodalmi – táncos estét, nagy hatással voltatok ránk!