Kinek írom én ezt? - Monodráma József Attila Szabad ötletek jegyzéke nyomán, SZFE, 2025. november 14., 19:00

Játssza, összeállította és rendezte : Hostyinszki Máté, cselló: Pál Olivér

Az emlékévek jó alkalmak egy-egy alkotó életművének jobb megismeréséhez, egy-egy rég dédelgetett terv megvalósításához, de veszélyeket is hordoz. Elvárás is, hogy minél több csapat, játszóhely, társulat rukkoljon elő valamivel a jeles ünnep tiszteletére, ha szól hozzájuk a költő, ha nem. A Petőfi-év (2023) keretében megszámlálhatatlan, igen változó minőségű produkció és irodalmi alkotás jött létre, és már be is köszöntött a József Attila-emlékév. Szerencsére, mintha József Attilához több közük lenne az alkotóknak, érdekes és érvényes előadásokat láttunk. Nagy Regina Lebeg a világ és Lebeg a világ 2.0 című performanszai kívánkoznak ide első sorban, hiszen ezek is nagyban merítenek a Szabad ötletek jegyzékéből, akár csak a Kinek írom én ezt? Szintén erősen kötődik az SZFE-hez a József Attila Színház Nem én kiáltok című ifjúsági előadása. A legsikerültebbnek eddig a szombathelyi Weöres Sándor Színház Flóra – Kétes létben a bizonyosság című előadását tartottuk, Sipos László Márk rendezését nem csak a Jurányiban, de az e-színházi fesztivál keretében is megnéztük. Nagyon várjuk az Antro Kulturális Egyesület Anyátlan énekek című fizikai színházi előadását a Ferencvárosi Művelődési Központban. Hevesi Fanni Bari Istvánt, Gálhidy Gizellát, Juhász Kristófot és Lehel Vilmost rendezi. Hogyan illeszkedik ebbe a sorba Hostyinszki Máté monodrámája? Kronológikusan leginkább Rózsa Gábor filmjéhez, a Reménytelenül - József Attila pszichoanalízise című alkotáshoz köthető.

Hostyinszky Máté egy olyan térbe invitál minket, ami hangsúlyosan a költő elméje. Az ajtó az ablakok, a falak versek és gondolatok kézírásos jegyzeteivel vannak teleragasztva, egy üres szék lefoglalva a Mamának, egy másik, steril fehér, Gyömrői Editnek. Egy gyötrődő elme működésének rekonstrukciója az előadás. Az már egyéni érdeklődés kérdése, hogy mennyiben tud ez bennünket megszólítani, mennyire érdekes számunkra ez a magánjellegű végtelenített belső monológ. Mi leginkább színészi stílusgyakorlatként tudtunk kapcsolódni hozzá, annak viszont lenyűgöző volt.

Nagy szükség van ránk, közönségre, ehhez az előadáshoz. Úgy mondani ezeket az önfeltáró, megbotránkoztató, obszcén szövegeket, hogy az előadó végig tartja a szemkontaktust valamelyik nézőjével, és ez nem lesz sem kínos, sem kellemetlen, hanem csak nagyon őszinte és szomorú, az igazi színészi bravúr. Hostyinszky Máté minden ripacskodás, parodisztikus túlzás nélkül tudja felmutatni a mentális betegséget. Nem kívülről látjuk a betegség hatását, hanem ennek belső megélését nézzük, éppen ezért semmi riasztó nincs ebben a figurában. A szabad ötletek és a versek, verstöredékek átmenetei gördülékenyek, nagyon érdekes, ahogy ez a színpadi József Attila távolságot tart a saját műveitől, ahogy a versek már leváltak róla, saját életük van.

Pál Olivér, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója kíséri csellón Hostyinszky Mátét. A zene egyre inkább szervesül az előadásba, egy idő után észre sem vesszük, annyira egybeolvad a színészi játékkal.

Izgalmas kísérletnek, szép dramaturgiai munkának és nagyon erős színészi jelenlétnek lehettünk részesei, örülünk, hogy láthattuk.

♥

Kedves Máté és Olivér, köszönjük az előadást!