Anyátlan énekek – Előadás József Attila versei alapján, ANTRO, Ferencvárosi Művelődési Központ, 2025. november 25., 19:00

Játsszák: Bari István, Gálhidy Gizella, Juhász Kristóf, Lehel Vilmos, zeneszerző: Gálhidy Gizella, rendező: Hevesi Fanni

Az ANTRO Kulturális Egyesület második produkciója az Anyátlan énekek, aminek bemutatóját a Ferencvárosi Művelődési Központban volt szerencsénk látni. A méltatlan körülmények ellenére – a szomszéd teremből teljes hangerővel ömlöttek ránk a rosszabbnál rosszabbul feldolgozott örökzöldek – szívhez szóló, mély érzéseket előhozó előadást láttunk. Nagyon örülnénk, ha az FMK visszatérne helyszínként a színházi körforgásba, de több tiszteletet várnánk el az alkotók és a közönség iránt. Nem hisszük, hogy a negyven perces előadás számára ne lehetett volna megteremteni az őt megillető csendbuborékot.

Hevesi Fanni és játszótársai veszélyes utat választottak, amikor József Attila legismertebb verseiből válogattak. Ezeket a műveket nagyon nehéz kiszabadítani az agyzsibbasztó iskolai szavalóversenyek, a tábortűz körül zümmögött nóták és a tananyaggá meszesedett formák fogságából. Éppen ezért nemes feladat megtisztítani és újra lángra lobbantani őket. Már ennek a vállalásnak a beteljesítése is elegendő volna ahhoz, hogy olyan többlettudással gazdagodjunk, amely közelebb visz József Attila költészetéhez. Ha csupán arra döbbennénk rá, hogy csak hisszük: ismerjük ezeket a verseket, miközben már régóta csupán egy leegyszerűsödött, lexikonszócikk-szerűen szikár kép él bennünk róluk, már megérte volna létrehozni ezt az előadást. Ennél azonban sokkal több történik.

Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem. De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

Elsősorban is van egy koncepció: a versek mind hiányversként értelmeződnek. Az anyahiány, mint központ, köré csoportosulnak az apahiány, az istenhiány és a szeretethiány versei. A Csöndes estéli zsoltár foglalja keretbe, és növeszti kozmikussá azt a magányt és párbeszédvágyat, amely közös motívumként összefogja a megszólaló műveket. Minden vers egy csonka párbeszéd, ahol a kapcsolódást kezdeményező fél nem kap választ. Bari István versmondása teljesen sallangmentes, gyermekien őszinte – és ettől olyan fájdalmas. Lehel Vilmos a kamasz szertelenségét, dühét, végletességét hozza be szövegmondásával, míg Juhász Kristóf számunkra már valami érettséget és megértést képvisel. Chagall-i hegedűsként az ő fájdalma már egy művészetté szublimált fájdalom. Az így három részre hasított figura kering az anyát megjelenítő Gálhidy Gizella körül, akivel csak pillanatokra és csak képzeletben történhet meg a kapcsolódás, hogy a valóságra ébredés még fájdalmasabb legyen.

Marc Chagall: A hegedűs

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad édes emlőd s magad.

A versekhez komponált mozgások – fizikai színházi előadásról beszélünk – még jó néhány réteggel gazdagítják a műveket. A Mama című vers himnikus zárlatának ellenpontozása megmutatja azt a valóságot, amelyet a magát gyermeki állapotba visszarepítő beszélő még felnőttként sem akar meglátni vagy megérteni. Gálhidy Gizella rongyokkal előadott tánca rendkívül megrázó, és remekül készíti elő a Kései siratót és azt a hátborzongató koreográfiát, amelyet az alkotók ehhez a vershez társítottak. A fehér székekből megképzett sírhalomnál, a sírból kinyúló, simogató anyai kéznél kevés fájdalmasabb színpadi képet láttunk. Nehéz választani, de talán a Tudod, hogy nincs bocsánat című vers megvalósítása a legzseniálisabb. Az önmegszólító vers valós belső párbeszédként való megjelenítése Bari István és Lehel Vilmos közös mozgásával a mű nagyon mély értéséről tanúskodik, amelyet nekünk is sikerült átadniuk. A Thomas Mann üdvözlésének beemelése a versek közé úgy tágítja a perspektívát, hogy nem töri meg a koncepciót. A világból hiányzó humanitás felvillantása tovább szélesíti a fájdalom körét, de nem viszi el a fókuszt a személyes megéléstől.

Lehunyja kék szemét az ég

És újra, megint csak csodálat és főhajtás jár ezeknek a fiatal művészeknek az irodalmi mélyértelmezés és a sokoldalúság miatt. Most éppen Gálhidy Gizellát kell ünnepelnünk, aki az előadás zeneszerzőjeként csodaszép kórusműveket alkotott. A Csöndes estéli zsoltár és az Altató megzenésítése kimagasló zeneszerzői munka és előadóművészeti teljesítmény.

Az ANTRO Kulturális Egyesület jóvoltából egy újabb, nagyon izgalmas produkcióval lettünk gazdagabbak; reméljük, sokatoknak megadatik, hogy ti is részesei legyetek az élménynek. Ez már csak azon múlik, hogy akik életre segítik, arra is gondot fordítsanak, hogy ez a varázsvirágként szárba szökkenő alkotás szirmot is bonthasson, és valóban kiteljesedhessen. Szerintünk felelősek a rózsáért. Szerintetek?

♥

Kedves István, Gizella, Kristóf, Vilmos és Fanni, köszönjük ezt szikrázó gyémántokkal teli ékszerdobozt, amit alkottatok!