Gálos László: Semmi-szövegek - Hommage à Samuel Beckett I. és II., L1 Egyesület, RS9 Színház, 2025. október 5. és december 2., 19:00

Táncolják: Bot Ádám (október 5.), Mórocz Eszter (december 2.), jelmez: Ellenbacher Ádám, makeup artist: Kardos Kitti, díszlettervezési konzultáns: Ana Fischer (Halász Anna), fény, rendezés: Gálos László

Nagyon kevés kapaszkodót kap a prózai színházon szocializálódott néző Gálos László Semmi-szövegek című előadásaihoz. Mert ugyan elhangzanak Samuel Beckett Semmi-szövegek címen közreadott rövidprózái, nem is csak magyarul, de angolul és franciául is. Csakhogy ezek egymásra montírozva hallhatóak, a három nyelvű monoton zsongásból néhány szófoszlány kapható csak el. A lét zajos. Ebben a zajos létben teljes magányban ketyeg a metronóm, a táncosok által megjelenített karakter 70-90 percnyi életideje. Izgalmas ez a hangkulissza, a bábeli zűrzavar csapongásának és a kattanások kérlelhetetlenségének kontrasztja fenntartja a feszültséget.

A két táncos ugyanazt a koreográfiát táncolja, az előadások megtekintése előtt ezért az volt a hipotézisünk, hogy nagyon hasonló élményben lesz részünk. Végül is a történet univerzális, a létbe vetettség, a küzdelem, a magány, a süket és vak világ értelmetlensége és végül a halál, nemtől független tapasztalások. Nagyobbat nem is tévedhettünk volna. Két, hatásában teljesen különböző előadást láttunk. Valamiért nagyon nem mindegy, hogy a férfi vagy a női test formái valósítják-e meg a mozdulatokat, a testmagasságbeli különbségnek is szerepe van, és teljesen más Bot Ádám és Mórocz Eszter kisugárzása, színpadi jelenléte. Ami közös, hogy mindkét esetben a saját asszociációinkra vagyunk utalva, nagyon komoly értelmezői munkát vár el a produkció a közönségétől.

Kovács István fotója Bot Ádámról

 Grausz András fotója Mórocz Eszterről

A testfestés több szempontból is zseniális ötlet. Ahogy a tánc során lepereg a táncosokról és nyomot hagy a térben a festék, az különböző dolgokat juttathat eszünkbe. Bot Ádám esetében a lepke hímporára asszociáltunk, elvesztése egyszerre az általa megformált lény ártatlanságának elvesztése, és egyszerre a por fogyásával egyre közelebb kerülés az elmúláshoz. Minden, a túlélésért végzett mozdulat sietteti a véget. Mórocz Eszter esetében egyenesen a porból lettünk, s porrá leszünk, bibliai ige jutott eszünkbe.

A másik, amire felfigyeltünk, hogy ez a por milyen plasztikusan vizualizálja a mozgást, az előadás során bejárt utat. Az volt a benyomásunk, hogy a két táncos teljesen másképp használja a teret, és ezt az előadásfotók is megerősítették számunkra. Míg Bot Ádám energikusabb, szertelenebb mozgásokat végez, és kaotikusabb teret hagy maga után, addig Mórocz Eszter egy behatároltabb, rendezettebb teret hoz létre. Számunkra ez az Animus és az Anima archaikus különbségeit is jelentette. A férfi minőség kifelé fordul és felfedez, a női minőség befelé fordul és önmagából létrehoz.

Kovács István fotója Bot Ádámról

  Grausz András fotója Mórocz Eszterről

Bot Ádám táncában azt a fejlődést véltük felfedezni, ahogy a létrejövő egyed végigjárja születése előtt az evolúció lépcsőfokait. Volt valamiféle állati minőség ebben a mozgássorban. Mórocz Esztert inkább növényi létformának láttuk, a magból fává válást képzeltük bele mozdulataiba. De legyen akár növény, állat vagy ember, a fejlődés lassú és küzdelmes, és végső soron, teljesen értelmetlen. Vagy csak egyszerűen önmagáért való.

Minket ez a két este abban erősített meg leginkább, hogy jól tettük, jól tesszük, ha kilépünk a komfortzónánkból, és elhagyjuk a járt utat, esetünkben azt a szövegcentrikus nézőpontot, amiben otthonosan mozgunk, és nyitunk más kifejezési formák felé is. Titeket is erre biztatunk. Legközelebb januárban, az RS9-ben újra Mórocz Eszter táncolja el a Semmi-szövegeket. Ha még jobban elmerülnétek ebben a világban, nagyon ajánljuk Bálint Orsolya a Népszavában megjelent Elesik, feláll, újrakezdi, meghal című gyönyörű kritikáját az előadásokról.

♥

Kedves Ádám, Eszter, Ádám, Kitti, Ana és László, köszönjük nektek ezt a számunkra ismeretlen világot!