Marta Guśniowska: Ha már lúd…, Jurányi Ház, 2025. december 13., 15:00

Játsszák: Podlovics Laura, Vizi Dávid, Messaoudi Emina, Georgita Máté Dezső, Hrisztov Toma, a színdarab magyar változata: Daniel Warmuz nyersfordítása alapján Kenéz Ágoston, zeneszerző: Cseri Hanna, tervező: Veronika Keresztesova, dramaturg: Szauer Lilla, a rendező munkatársa: Bali V. Gergely, rendező: Kenéz Ágoston

Vannak olyan mesék, amelyek érzésünk szerint inkább felnőtteknek szólnak, a gyerek valójában csak ürügy, hogy a felnőtt engedélyezze magának a mesében való elmerülést, engedje, hogy hasson rá a mese gyógyító ereje. Számunkra ennek iskolapéldája Lázár Ervin Bab Berci kalandjai című mesekönyve, ami hogy, hogy nem, szintén a szomorúságról szól. Talán nem véletlen, hogy az idei Könyvfesztiválon az első könyv, ami a kosarunkba ugrott Marta Guśniowska Ha lúd, legyen kövér! című, már formájában is rendhagyó kötete volt. A Kövér Béla Bábszínház is rátalált erre a történetre, nemrégiben Schneider Jankó rendezett belőle négy éven felülieknek bábelőadást. A könyvről a Mesecentrum közölt kritikát Nagy Gabriella Ágnes tollából.

Marta Gusniowska: Ha lúd, legyen kövér!, Wonderland Alapítvány, Budapest, 2022. Fordította: Pászt Patrícia, illusztrálta: Robert Romanowicz

"Más európai országokhoz hasonlóan, az unipoláris major depressziót hazánkban is a felnőtt lakosság 15%-a tapasztalja meg élete során. Egy év alatt 7,1%-a válik érintetté e betegségben, tehát éves szinten közel 700 ezer honfitársunk szembesül a depresszióval."

Írja a Magyar Pszichiátriai Társaság egy 2021-ben megjelent tanulmányában.

Kell tehát beszélnünk erről, akár a legkisebbekkel is, hiszen bármelyikünk családjában előfordulhat érintett, és szükséges, hogy legyenek szavaink ennek az állapotnak a leírására, amit a gyerekek is megértenek. Úttörő próbálkozás volt 2005-ben Scheer Katalin Nefelé című meseregénye, és most itt a Ha, lúd, legyen kövér!

Kenéz Ágoston Szauer Lilla dramaturg segítségével írta színpadra a mesét, és Cseri Hannát kérte föl zeneszerzőnek. A szöveg megőrizte a mesekönyv groteszk humorát, néhol még erősített is rajta. Különösen a dalszövegek lettek bravúrosak, elég jó indikátor, hogy még napok múlva is dúdolgatunk magunkban pár megjegyzett sort. A zenét is a játszók szolgáltatják, hegedű, tangóharmonika, gitár és cajon szólalnak meg. A díszlet a szokásos szegényszínházi kreativitás terméke, a kartondoboz bármi lehet, amit csak a színészek láttatni akarnak velünk, már csak néhány marék tollra volt szükség. És ez a könnyen utaztatható kelléktár pont elég is, ha valaki olyan csapatot tud maga köré válogatni, mint Kenéz Ágoston, most már rendezői minőségében. Ha lenne legjobb szereposztás-díj, habozás nélkül ennek az előadásnak adnánk.

 ...és a mindennek semmi értelme

A mese kapott egy keretet, a tudósítás és a természetfilm keverékéből összeálló narráció külön műsorszám, így minden fontos helyszínváltásról és információról értesülünk, anélkül, hogy ez belassítaná az előadást, és széttörné a jelenetek ritmusát. Ez is egy olyan megoldás a Ha már lúd...-ban, amit szívesen megmutatnánk nem egy jeles alkotónak, aki sokkal nehézkesebben oldották meg ezt a feladatot. Messaoudi Emina szenzációhajhász riportere külön humorforrás.

Munka közben leszel te is izgatott és boldog

Podlovics Laura, a Lúd, aki annyira mélyre süppedt a depresszióban, hogy más vágya sincs, mint, hogy valaki megegye, de ne köménnyel. Ráakaszkodik a vacsorabeszerzésen a tyúkólban ügyködő Rókára, Vizi Dávidra, és elkezdődik egy teljesen őrült road movie a Farkas (Hrisztov Toma) házáig. Útközben minden állat eldalolja saját élete értelmét, és értetlenül fogadja, hogy Lúd ezekben nem találja meg a sajátját. Ennek kibontása felnőttek számára is útravaló, hajlamosak vagyunk rátukmálni embertársainkra a saját értékrendünket, és nem vesszük észre, hogy ez nem segítség. Lúd és Róka kapcsolatának alakulásán keresztül azonban az is felcsillan, hogy mit is lehetne valójában tenni. Valóságosan ott lenni, kivárni, támogatni.

Nyuszi ül a porban, álljál már fel onnan!

A hedonista Medve (Hrisztov Toma), a családcentrikus Nyúl (Messaoudi Emina) és a munkamániás Vidra ( Georgita Máté Dezső) karakterein keresztül különböző életstratégiák vázolódnak föl. Különösen a Nyulat szerettük, aki az anyaság színét és visszáját is megmutatta saját szólójában. Abban már megoszlott a zseblámpással a véleményünk, hogy a Medvével vagy a Vidrával tudtunk-e inkább menni.

Az utolsó állomás a Farkas háza és tepsije nagyon megrázó események helyszíne. Az öngyilkosság és a haldoklás megjelenítése lehetett a legnehezebb feladat az alkotók számára. Ezt valami egészen magas minőségű fekete humorral sikerült megoldani, ami segített távolítani ezt a nagyon nehéz témát. A gázrezsó beragadt gombjának témájára írt dalt maga Cseh Tamás is elirigyelte volna. Pszichológiailag nagyon pontos a megoldás, csak azon lehet segíteni, aki már eljutott oda, hogy elfogadja ezt a segítséget. A Lúdnak végül magát kell megmentenie.

Mi nagyon jól szórakoztunk ezen a rendhagyó mesejátékon, amit messze elkerült a didaxis pusztító unalma. Az alkotók nagyon komolyan veszik közönségüket, legyenek azok 6 vagy 66 évesek. Az viszont biztos, hogy a Ha már lúd… megtekintésének családi programnak kell lennie, előadás után elengedhetetlen a látottak kibeszélése, értő figyelemmel a gyerekek élményei felé.

♥

Kedves Laura, Dávid, Emina, Dezső, Toma, Hanna, Veronika, Lilla, Gergely és Ágoston, köszönjük ezt a remek délutánt, nagyon jól szórakoztunk!