William Shakespeare: III. Richárd, SZFE, Bethlen Téri Színház, 2025. január 11., 19:00

Játsszák: Kardos Tibor, Jáger Rita, Varga Szabolcs, Török Lili, Kitay Levent, Remzső Sándor, Kovács Álmos, Kerekes Márton, Kerekes Barbara, Horváth Gábriel, dramaturg: Kiss Anna, látvány, jelmez: Márkus Hannah Gizella, hang: Szappanos Bálint, rendezőasszisztens: György Ildikó, rendező: Horváth Mózes

„Mások is a koncot lesik – és egymást. De ragadozás közben azzal áltatják magukat, hogy csak annyit akarnak a prédából, amennyi megilleti őket […] Gyanakvásuk ezért oly hiszékeny, haszon reményében ezért hagyják magukat fel- és kihasználni. […]

Géher István: Shakespeare, Corvina Kiadó, 1998.

„A politikai manipuláció és képmutatás magasiskoláját mutatja be Gloster/Richárd, míg jobbkeze, Buckingham személyében az opportunista karrierpolitikus rajzolódik ki, az őket körülvevő főurak ide-oda ingadozása és változó emberi minősége pedig pontosan leképezi a mindenkori hatalmi elitet. Annyi a különbség, hogy a 21. században nem karddal, mérgezéssel, börtönnel vagy gyilkossággal intézik el politikai ellenfeleiket (többnyire), elég ehhez a média, a karaktergyilkosság vagy valamilyen anyagi természetű nyomás.”

Pikli Natália: Shakespeare minden időkre, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2025.

Remzső Sándor, Kovács Álmos, Kerekes Márton (Fotó: Kuttner Ádám)

Városok dzsungelében, TÜFF, III. Richárd. Brecht, Molière, Shakespeare. Horváth Mózest mindhárom esetben a hatalom és a manipuláció kérdésköre foglalkoztatja. Ahogy a Molière-variációban, a királydráma esetében is lekerül a fókusz a címszereplőről, sokkal érdekesebbek azok a karakterek, akik lehetővé teszik Tartuffe és Richárd rémuralmát, mint maguk a zsarnokok. Hogyan állhat elő egy olyan helyzet, amelyben Gloucester (Gloster) hercege király lesz? Várható-e valódi társadalmi megbékélés, valódi, hiteles vezető kiemelése ugyanattól a slepptől, amelyik megkoronázta III. Richárdot? Az előadás sok gondolkodni valóval hagy magunkra, a zárlat koránt sem megnyugtató.

A Rózsák Háborújának záróepizódja időbeli elhelyezése is lebegtetett, a gengszterfilmek auráját behozó zene és jelmezek megengedik, hogy saját jelenünkig meghosszabbítsuk a történet értelmezését. A gengszter- és maffiafilmek zsánere nem áll távol a III. Richárdtól, az Apertúra Hidegpont című előadásában hasonló közegben fut egy látens III. Richárd-történet, és Richard Loncraine 1995-ös filmje is a jazzkorszakba helyezi a drámát Trevor Jones zenéjével és a megteremtett látványvilággal.

Kardos Tibor, Remzső Sándor, Kerekes Márton (Fotó: Kuttner Ádám)

Márkus Hannah Gizella nagyon izgalmas teret adott keretül a játszóknak. Labirintus-szerű felfestés, amit csak felülről lehet értelmezni, és ez a rálátás csak egyetlen karakternek, Margitnak adatik meg. A fekete, félig áttetszővé tehető függöny is sok lehetőséget kínál. Lehet a Tower, léphet innen elő a frissen megkoronázott Richárd, aki vércsíkként húzza maga után bársonyszőnyeggé váló palástját, és lehet a túlvilági átjáró, ahonnan a szellemek biztathatják Richmondot, és átkozhatják Richárdot. Kicsit úgy éreztük, hogy a csapatot és a rendezőt is elvarázsolta a díszlet, néhol indokolatlanul sokat keringenek benne, mire végre beindul egy jelenet. Valószínűleg alakul még az előadás tempója, mi feszesebb, pörgősebb megoldásra szavaznánk.

Varga Szabolcs (Fotó: Kuttner Ádám)

A dráma követhetetlenül sok, 38 karakteréből Kiss Anna dramaturg 20-at hagyott meg 10 színészre. A szerepösszevonások jól működnek, a sztori és a viszonyulások követhetőek, a különböző udvaronctípusok hamar egyénítődnek. A mindent túlélő lakáj, Catesby (Kerekes Márton), a könnyedén megvezethető Clarence, Stanley, Lord Mayor szerepeiben Remzső Sándor, a bosszúvágytól elvakult Hastings (Kovács Álmos), az újgazdagok magabiztosságával és gőgjével a végzete felé sétáló Rivers (Kerekes Márton) és Grey (Horváth Gábriel ), és a magát királycsináló játékmesternek képzelő Buckingham (Kitay Levent). Kardos Tibor, mint betegeskedő IV. Edward, és a munkáját kifejezetten élvező 1. Gyilkos, sok humort hoz az előadásba.

A nők hamarabb megértik azt a véres játékot, amit Gloucester játszik, még ha tenni nem is tudnak ellene. Török Lili végtelenül csalódott, összetört szívű anyja Richárdnak, és egyben Lady Annaként megbűvölt felesége. Jáger Rita szép ívet játszik, a magát nyeregben érző friss királynétól a Richárdtól jövő fenyegetést pontosan érzékelő, de azt kivédeni nem tudó özvegyen át a megtört, gyászoló anyáig. Margit (Kerekes Barbara) jóslatát Horváth Mózes erősen kiemeli a monológok sorából, igazi boszorkányos alakot formál Margitból, aki reneszánsz Cassandraként hiába látja és mondja a jövőt, fáradozása teljesen hiábavaló. A letűnt Lancaster-ház királynéjaként kívülről tudja szemlélni a Yorkok önpusztító játszmázását.

Fotó: Kuttner Ádám

Varga Szabolcs kitűnő választás Gloucester szerepére. Mint a legtöbb Shakespeare-drámában, a III. Richárdban is vannak mára önálló életet élő monológok, szállóigévé vált sorok. Nehéz ezeket úgy elmondani, mintha valóban abban a pillanatban születnének a karakter gondolatai. A legutóbb a Bethlen téren látott Ahogy tetsziknek (Kepics Mihály rendezése) ez a falvédőszöveg-érzés volt a legnagyobb hibája. Varga Szabolcs szerencsésen kerüli el ezt a csapdát, minden sorának van tétje a játékon belül. Míg az első részben szépen belesimul az udvaroncok körébe, a második részben, ahogy szaporodnak áldozatai, fogynak hívei és a levegő körülötte, képes a dráma középpontjává válni.

Az ötödik felvonás kifejezetten parádés megoldásokat hozott, és itt már az előadás ritmusával sem volt problémánk. A két tábor – Richmond és Richárd – párhuzamos jelenetezése, a két hadvezér csata előtti utolsó éjszakájának megjelenítése egészen briliáns. Varga Szabolcs, Horváth Gábriel, Kerekes Márton és Remzső Sándor egészen minimális eszközökkel teremti meg a két egybemosódó jelenetet. Eszközként egy-egy fejtartással, szemvillanással, vállmozdulattal megoldják a színváltást. Ezt biztosan visszük magunkkal ebből az előadásból!

♥

Kedves Tibor, Rita, Szabolcs, Lili, Levent, Sándor, Álmos, Márton, Barbara, Gábriel, Anna, Hannah Gizella, Bálint, Ildikó és Mózes, köszönjük ezt a remek előadást!