Szkéné tanári nyílt nap a Rakpart3 szervezésében, Szkéné Színház, 2026. január 16., 17:00

Az évadban másodjára voltunk hivatalosak a Szkéné tanárműhelyére. Ismerősök és újonnan csatlakozók vegyes társaságában töltöttünk egy igen szórakoztató péntek délutánt, és megismerkedhettünk egy újabb osztálytermi színházi produkcióval és egy újabb előadásformával: a részvételi színházzal.

Arra is jók ezek az alkalmak, hogy csoportszervező, ráhangoló játékokat ismerjünk meg vagy elevenítsünk fel, hiszen a Rakpart3 minden alkalomra készül egy kis csokorral ezekből. Ezen a délutánon Hodászi Ádám, és Szivák-Tóth Viktor helyetteseként, a KB35 Színházi Nevelési Társulat képviseletében Kovács Zoltán vezette ezeket a játékokat.

Kicsit mozogtunk, sokat játszottunk a tekintettel, más csoportosításban ismerkedhettünk a Szkéné iskoláknak ajánlott kínálatával: osztálytermi színházzal, drámaórákkal, repertoáron lévő előadásokkal. A résztvevő tanárok fantáziáját sok előadás megmozgatta, a leginkább a KB35 Sorsgenerátor című osztálytermi előadása és a Szkénében évek óta nagy sikerrel futó Kartonpapa iránt volt nagy az érdeklődés.

A véleményskála mindig érdekesen szór, most azt a kérdést jártuk körbe a segítségével, hogy egy iskolai színházlátogatás célja vajon inkább az-e, hogy a diákok magas esztétikai minőségű előadást lássanak, vagy az inkább, hogy olyan, színházi eszközökkel megvalósuló foglalkozáson vegyenek részt, ami a csoport pedagógiai szükségleteihez igazodik, a gyerekeket foglalkoztató kérdésekre fókuszál. A második szempont bizonyult fontosabbnak a mi csoportunknak, a legmagasabb érték is csak 6 volt a 10-ből az esztétikai nevelés javára. A kérdés kapcsán kibontakozó beszélgetés jó felvezetője volt a Tér12 osztálytermi színházának, ahol sok más mellett különböző színházesztétikák, színházcsináló metódusok is előkerülnek.

Hodászi Ádám: Szabadságra hajlamos, Tér12, AztaBanda, Szkéné Színház, 2026. január 16., 18:00

Játsszák: Pájer Alma Virág, Kálócz László, az alkotók improvizációit Hodászi Ádám jegyezte le. szakmai konzulens: dr. Patonay Anita, alkotók: Balog Réka, Földesné Prainer Petra, Hodászi Ádám, Kálócz László

Március 1-je van, a bakonyhalápi Esterházy Péter Gimnáziumban 11. a és b osztálya – a nézők – az évi rendes március 15-ei megemlékezésre készül Tamás bácsi (Kálócz László) vezetésével. Ez az év különleges, mert az ünnepség kikerül az iskola falai közül, a falu apraja-nagyja, sőt a Duna TV nézői elé. Az igazgató ezért egy fiatal fővárosi színésznő, Barbara (Pájer Alma Virág) segítségét kéri. Innen indul a történet, amihez mindenki tud kapcsolódni, aki akár egyetlen percet is eltöltött magyar közoktatási intézményben. Az iskolai ünnepségek forgatókönyve az elmúlt 45 évben vajmi keveset változott, a mi legkorábbi élményünk óvodás korunkból az Auróra cirkáló rajzolása, ami pont annyira kiüresedett, értelmetlen rítus volt, mint manapság a kokárdaszínezés.

Nagyon sokfelé kanyarodhat ez az alapszituáció a résztvevő osztályok érdeklődését követve. A beépített vitaszínházi helyzet három kérdéséből bármelyik központi témává válhat. Akár a nemzeti történelemhez való viszony, akár az ünneplés szükségessége vagy annak valódi tartalommal való feltölthetősége emelkedhet ki a felvetett kérdések közül, de vezetési stílusok kérdésén is elmerenghet az osztály.

A piramisokat se építik át évente.

A vita Tamás és Barbara között eszkalálódik, míg végül két csoportra bomlik a 11. ab, mindenki azt a tanárt követi, akinek a munkamódszerével azonosulni tud. A játszók a legextrémebb eloszlásra is fel vannak készülve, olyan is előfordult már, hogy Tamás bácsi egyedül maradt 13 éves forgatókönyvével. Izgalmas volt kipróbálni a legkeményvonalasabb rendezői színház, és a csak a feltételeket és minimális kereteket biztosító, csoportdöntésre épülő, improvizációra alapozó alkotási módokat. Valószínűleg kicsit másképp működtünk felnőtt csoportként, mint a diákok szoktak, és ez visszahatott a két foglalkozásvezetőre is. Tamás bácsi a szokottnál nyitottabb volt a játszók ötleteire, míg Barbara a laissez-faire irányítási módot választotta a demokratikus helyett, amit általában alkalmazni szokott. Tanulságos, hogy mindkét csoport végül az igen rövid, nagyjából húsz perces időkeret alatt elő tudott állni egy mindenki számára vállalható produkcióval. Természetesen az összegzés sem marad el, Pájer Alma Virág és Kálócz László, immár szerepből kilépve beszéli meg a csoporttal a tapasztalatokat.

Nagyon jól működik az előadás, világos a konfliktus, tétje van a döntési helyzeteknek, a részvételiség mértékét mindenki saját habitusának megfelelően választhatja. A sokféle felajánlott problematika nem teszi diffúzzá a produkciót, a keret egyben tartja a történetet, a fókusz mégis az aktuális közönség érdeklődéséhez tud igazodni. Nem is kérdés, hogy a felvezető foglalkozásban felvetett kérdés – magas esztétikai minőség vagy pedagógiai szükséglet alapján válasszunk – áldilemma, hiszen a Szabadságra hajlamos esetében mindkét szempont maximálisan megvalósul.

♥

Kedves Ádám, Zoltán, László és Alma, köszönjük ezt a rendkívül szórakoztató délutánt és előadást! Várjuk a következőt.