Rainer Werner Fassbinder: Petra von Kant keserű könnyei, Füge Produkció, Jurányi ház, 2026. január 17., 19:30

Játsszák: Török-Illyés Orsolya, Nyakó Júlia, Bukovszky Orsolya, Simkó Katalin, Gellért Dorottya, Martinkovics Máté, fordította: Fábri Péter, szövegkönyv: Bagossy Júlia, dramaturg: Törley-Havas Sára, díszlet: Radetzky Anna, jelmez: Bárány Judit, a rendező munkatársa: Zsengellér Nóra, rendező: Bagossy Júlia

Rainer Werner Fassbinder 1972-es filmje igen népszerű a magyar színpadokon, talán azért, mert a legkülönbözőbb korú színésznőknek kínál remek szerepeket. Rendezte már Székely Kriszta Pelsőczy Rékával a címszerepben; Jordán Tamás Lázár Katival; Fehér György Margittai Ágival; Guelmino Sándor Pápai Erikával, és Ágens is készített egy variációt a témára.

A film számunkra ma is működik, de leginkább azért, mert a történet köré konstruált tér, a tekintetek játéka és a szereplőválasztás megőrzött egy átélhető, az érzékekre ható hangulatot, amelybe több mint ötven évvel a mű születése után is bele tudunk feledkezni. A film mögötti melodrámával azonban már nem igazán tudunk mit kezdeni. A születésekor provokatívnak számító leszbikus párkapcsolat vagy a párkapcsolaton belüli jelentős korkülönbség ma már aligha hoz lázba bárkit. Ami 1972-ben még hihető volt, hogy egy a negyvenes éveiben járó, két házasságon túl lévő nő ennyire ne legyen tisztában a saját érzelmi működésével, ennyire önreflexió nélküli lény legyen, az 2026-ban számunkra teljesen hihetetlen.

Fotó: Gulyás Dóra

A szövegkönyv szerintünk jelentősebb átdolgozásra szorult volna. Túl sok a szó, túl sok a filozofálás: Petra (Török-Illyés Orsolya) és Karin (Gellért Dorottya) alakja teljesen varázstalanodik ebben a végeérhetetlen, sokszor szakállas témákat tartalmazó szövegtömegben. Nem így a mellékszereplők. Sokkal érdekesebb történetszálak sejlenek fel az anya (Nyakó Júlia), a lány (Bukovszky Orsolya) és a barátnő (Simkó Katalin) esetében. Talán épp azért, mert szövegszinten olyan kevés teret kapnak, a történetük felpiszkálja a fantáziánkat.

Miért intrikál Sidonie von Grasenabb? Simkó Katalin szfinxszerűre formálja a barátnőt: eldönthetetlen, hogy szándékosan indítja-e el a lavinát Karin bemutatásával. Az viszont már biztos, hogy Petra születésnapján pontosan tudja, mit csinál: olajat önt a tűzre. Nyakó Júlia a neki jutó három jelentős mondattal indítja el az anya minidrámáját, Petra józanodása közben pedig még sokáig azon pörgünk, vajon ki vihetett virágot – kétszer is – Petra apjának sírjára. Bukovszky Orsolya kamaszlánya is tele van izgalmas kérdőjelekkel. Milyen lehetett egy ilyen anya mellett, apa nélkül felnőni? Hogy lehet az, hogy a tinédzser pár mondatban több ismeretet árul el a szerelem természetéről, mint teátrális anyja három felvonás alatt?

 Fotó: Gulyás Dóra

Az előadás vitathatatlan fénypontja Martinkovics Máté alakítása Marlene szerepében. Ennek az alapvetően enigmatikus figurának minden egyes gesztus, szemvillanás, szájrándulás újabb színt rakott. Martinkovics Máté végre behozta azt az érzékiséget, rebbenékeny eleganciát, amit vártunk ettől a történettől. Ahogy ránéz Petrára vagy Karinra, többet mond el féltékenységről, sóvárgásról, minden pillanatot átitató szerelmi vágyról, mint Petra összes szava. Hálásan köszönjük Bagossy Júliának, hogy megtalálta Martinkovics Mátét erre a szerepre: az évad egyik leghatásosabb színészi jelenlétével ajándékozott meg minket. Nem hagyott minket nyugodni ez a jelenség, így tovább kutakodtunk, hogy megértsük; szerencsére a Filmszem – filmelméleti és filmtörténeti online folyóirat 2013-ban megjelent 2. számában találtunk egy tanulmányt Bács Ildikó tollából, amely a néma szereplők megjelenésének következményeit elemzi, épp a Petra von Kant keserű könnyeit választva tárgyául.

„Olyan társításban, melyben az egyik fél néma, szinte kivétel nélkül a beszélni tudó lesz az uralkodó. Annak ellenére, hogy ez szavakban ki tudja fejezni gondolatait, óhajait, bánatát, boldogságát, kegyetlenségét, könyörületét, parancsait, mégis, a néma szereplő épp némasága folytán lesz izgalmasabb. Minden gesztusa, mozdulata, megnyilvánulása, reakciója érdekes, hiszen ő csak nonverbális eszközökkel tudja kifejezni magát.”

Bács Ildikó A néma szereplő, avagy úr és szolga viszonya, Filmszem 2013/2

♥

Kedves Orsolya, Júlia, Orsolya, Katalin, Dorottya, Máté, Sára, Anna, Judit, Nóra és Júlia, köszönjük, érdekes este volt.