2026. már 14.

A vágy titokzatos tárgya

írta: Két Lámpás
A vágy titokzatos tárgya

A vágy titokzatos tárgya, Szkéné Színház, 2026. március 11., 19:00

vagy2.jpg

Játsszák: Bari István Péter, Fehér Diána Aida, Mészöly Anna, Németh B. Kristóf, Stauróczky Vica, Szaplonczay Mária, Fekete Ádám, Pierre Louÿs kisregénye és Luis Buñuel azonos című filmje nyomán írta: Ódor Gergő zenei vezető: Mendel Péter, látványtervező: Bazsányi Sára, mozgás Bari István Péter, gyakornok: Vass Camilla, a rendező munkatársa: Horváth Csilla, rendező: Ódor Gergő

Érdekes évünk van: rengeteg filmadaptáció kerül színpadra, méghozzá abból a tíz-tizenöt éves periódusból származó alkotások, amelyek minden filmes kurzus törzsanyagát képezik. Ezen előadások majdnem feléért Ódor Gergő felelős: az Örkény István Színházban volt látható, közel azonos csapattal, Luis Buñuel 1967-es filmje, A nap szépe alapján készült alkotás; az SZFÉ-n láttuk Roman Polanski 1968-as pszichohorrorját, a Rosemary gyermekét; és most itt egy újabb ősbemutató, ezúttal Buñuel 1977-es, utolsó filmjéből készített A vágy titokzatos tárgya. Buñuel mellett Ingmar Bergman is népszerű a színházcsinálók körében: Kerekes Áron a Jelenetek egy házasságbólt vette alapul rendezéséhez, míg Györfi Csaba és a Nagyvárad Táncegyüttes a Suttogások és sikolyokat választotta. Formanek Csaba Pierrot és Prigozsin az élet forgatagában című legújabb drámája François Truffaut 1962-es Jules és Jim-jét építette be a játékba. Bagossy Júlia Jurányiban látható rendezése Rainer Werner Fassbinder 1972-es Petra von Kant keserű könnyeinek színpadi változata. Néha még játssza a KV Társulat a Miért lett R. úr ámokfutó?-t, 1970-ből, Ördög Tamás rendezésében. Izgalmas trend, kíváncsiak vagyunk, folytatódik-e. Az már látszik, hogy többnyire a párkapcsolati és családi játszmázás az a motívum, amely felkelti az alkotók érdeklődését ezekben a filmekben, amellett, hogy ezek az adaptációk a filmművészet nagyszerű alkotásai előtti tisztelgések is.

vagy.jpg

Németh B. Kristóf, Stauróczky Vica, Fehér Diána Aida (fotó: Ilosvai Péter)

Buñuel filmjének nagy trükkje, a szerephasítás mint a női lélek kiismerhetetlenségének vizualizációja, ma már nem igazán kelt meglepetést, bár Ángela Molina és Carole Bouquet játéka még mindig lenyűgöző, akárcsak partnerüké, Fernando Reyé. Ódor Gergő állítása ezzel szemben az, hogy nemcsak a nők, hanem a férfiak is összetett személyiségek: a vágy tárgyánál nem kevésbé titokzatos a vágyakozó sem. Ezért Mathieu figuráját is több színészre bízza, különböző párosításokban három-három Conchita és Mathieu kering egymás körül, hogy az utolsó jelenetre, egy kis csavarral, egy negyedik páros is megjelenjen a színen. Míg a filmben egy mára sztereotipikussá vált férfiábrázolást kapunk, amely egy bugyuta és erőszakos udvarlót állít szembe egy, a függetlenségét a kor társadalmi viszonyaihoz képest maximálisan érvényesíteni igyekvő nővel, az előadás ritka egyensúlyt mutat fel, és egy jelenkori, nem tuskóból faragott szerelmes férfi percepcióját is a szemünk elé tárja. A vállalkozás rendezői döntése ezért nagyon bátor, hiszen az eredeti film rajongótáborát is elgondolkodtatásra készteti, és a női nézőpont kizárólagosságát is megbontja a két nem legitim tapasztalatának felmutatásával. Nem marad el a filmre is jellemző szarkazmus és önirónia sem, a jeleneteknek nemcsak fájdalmas, hanem sokszor kifejezetten kacagtató olvasatai is vannak, ami oldja a feszültséget, és működni hagyja a színészek komédiában igencsak kigyakorlott szaktudását. 

Ódor Gergő kizárólag az emberi viszonyokra összpontosít, minden korjelző mozzanatot eltávolított, a szereplők társadalmilag sem beágyazottak, a külvilág abszurditása sem türemkedik be a történetbe. Megőrizte viszont az iróniát mint alaptónust, valamint a távolságtartó elbeszélésmódot, amely itt főként a mozgásos történetmesélés absztraktságában érvényesül.

vagy3.jpg

Mészöly Anna, Bari István (fotó: Ilosvai Péter)

Számunkra  A vágy titokzatos tárgya ezen színpadi adaptációja, újragondolása elsősorban esztétikai élmény volt; két másik művészeti ág befogadásmódjának előhívása tette érthetővé és élvezetessé. Egyfelől az 1960-as években népszerű op-art művészet jutott eszünkbe. Az optikai illúziókra, fraktálszerű megoldásokra, furcsa szimmetriákra épülő képek kifejezetten rímeltek Ódor Gergő megoldásaira. Bari István koreográfiái gyakran éltek ezekkel a tükröződésekkel és szimmetriákkal Conchita és Mathieu viszonyának ábrázolásában. Bazsányi Sára látványvilága a mélybordó szőnyeggel és a fekete jelmezekkel jól szolgálta ezt a koncepciót.

A másik kapaszkodónk a táncművészet volt. Az előadás mintha egy másfél órára kitágított, prózába fordított tangó lenne. A Conchiták és Mathieu-k húzd meg–ereszd meg játékának, az ismétlődéseknek és a variációknak valóban van egyfajta zenei ritmusa. Mendel Péter a film korához illő magyar táncdalokat választott zenei aláfestésként. Hollós Ilona és Szécsi Pál slágerei, különösen a Fehér Diána Aida által előadott Szereted-e még, amely Bari István megjelenésével csodálatos duetté válik, segítettek a latin táncok sűrű atmoszférájának megteremtésében.

vagy4.jpg

Szaplonczay Mária, Stauróczky Vica, Bari István, Németh B. Kristóf, Fehér Diána Aida (fotó: Bárdi Csaba)

Fantasztikus színészi gárda állt össze erre a produkcióra, mindannyian hozzák a saját külön színűket erre a két, egymást kerülgető figurára, mindenki mindenkivel kompatibilis, nincs olyan felállás, ahol ne működne valami kémia. Fehér Diána Aida királynői, hidegebb megfontoltabban manipulatív Conchita, de neki is van egy szertelenebb, játékosabb oldala. Szaplonczay Mária impulzívabb, szeszélyesebb, ösztönösebben kegyetlen játszótárs. Németh B. Kristóf lefojtottabb, épp ezért veszélyesebb Mathieu, Bari István könnyebben sebezhető, naivabb változat, hogy aztán kiderüljön neki is van egy olyan oldala, ami a Conchitákra jellemző. Ezt az oldalát Mészöly Anna bontakoztatja ki. Fekete Ádám színre lépésével, természetesen, szintet lép a groteszk. Stauróczky Vica anya-figurája az előadás elején megelőlegezi Mészöly Anna Conchitáját, a szexuális ragadozó női megfelelőjeként szép keretbe foglalják az előadást.

Izgalmas és szép előadással lettünk gazdagabbak, a Szkéné repertoárján egy újabb kötelező darabbal. Ha felkeltettük az érdeklődéseteket, legközelebb március 26-án, 20 órától nézhetitek meg.

Kedves István, Diána, Anna, Kristóf, Vica, Mária, Ádám, Péter, Sára, Camilla, Csilla és Gergő, köszönjük ezt a remek estét!

Szólj hozzá

Szkéné Színház Ódor Gergő