Miért fontos mozgásban lenni, Nyári Mozi Színházi Közösség, Bethlen Téri Színház, 2026. március 20., 19:00

Rendezte és előadja: Tóth Dániel, mentorok: Döbrei Dénes és Varga Heni

Ha egy fa kidől az erdőben, de senki nincs ott, hogy hallja, vajon attól még hangosan teszi azt?

Egy szólóelőadás mindig fokozott kitettség a művésznek, akkor különösen, ha saját megélt tapasztalatait formálta előadássá. Ez a kitettség még fokozható azzal, ha egy nagyobbacska színpad teljesen üres terét kell egyedül betölteni. Tóth Dániel erre vállalkozott, amikor két év munkájával – a Mouving Matters, a Kreatív Európa pályázat keretein belül – létrehozta a Miért fontos mozgásban lenni című produkcióját. Budapestre a Bethlen Téri Színház Vendégváró Fesztiváljának meghívására érkezett, amelynek idei vendége a vajdasági Nyári Mozi Színházi Közösség.

Hogyan lehetne még fokozni ezt a kiszolgáltatottságot? Például úgy, ha száz szempár helyett mindösszesen hat nézi a produkciót, beleértve a mentort és a műszakot is. Úgy tűnik, az Univerzum szívesen kísérletezik a szabadúszó alkotókkal.

„Daniel Tóth új darabja több mint egyszerű előadás: vallomás, kiáltás, tükör. Az üres színpadon egyetlen test meséli el, mit jelent akkor is mozdulni, amikor nincs hová menni, nincs ok a mozgásra, és nincs senki, akiért mozdulnánk. Mozgás mint túlélés. Mozgás mint ellenállás. Mozgás mint művészet.”

Komoly önismereti utazássá vált tehát ez a márciusi este annak a hét embernek, akik együtt töltötték ezt a kicsit több, mint egy órát. Minden elismerésünk Tóth Dánielé, aki méltónak ítélt minket, hogy eljátssza nekünk ezt a nagyon személyes, önfeltáró drámát. Paradox módon, az előadás megerősítette azokat a belső hajtóerőket, amik a résztvevőket mozgatják, hogy másnap is a színház álljon életük középpontjában. Ha minden külső drive-ot, pénzt, sikert, figyelmet, elveszünk, nem marad más, mint önmagunkban keresni a motivációt. És másnap a színész már új előadásra készül, a színház újra kinyit, a kritikus újra nekiáll átszűrni magán az élményt és ír.

Tehát az anyag mozgást teremtett, a mozgás anyagot, így a mozgás és az anyag együtt hozta létre a művészetet. Mert a művészet a világunk alapja. Minden erre a szent teremtő hármasságra épül.

De soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a hátsó sorok sötétjében ott rejtőzik a Föld egyik legpusztítóbb erejének érzéktérképe: a független művészeti szcéna alulfinanszírozottsága

Tóth Dániel monodrámája egyszerre munkanapló, road movie, ars poetica és önfelmutatás. Nyomon követhetjük az éppen látott előadásnak, a Miért fontos mozgásban lenni-nek a születését. A nagyon ambiciózus célkitűzéstől, megmutatni a kozmosz születését, a Mindenség Táncát, eljutunk a nagyon személyes kérdésfeltevésig, hogy mi végre ez az egész, miért is nem vet véget neki egy kis bummal az alkotó. A képek, jelenetek, hangok szertelen tobzódása mögött, a mélyben ott a logikus szerkezet, a nagyon tudatos megformáltság és a kíméletlen szembenézés a valósággal. Vágyakozás a közösségi élményre, a közös alkotásra, az otthonra találásra, és ennek a lehetetlensége, az örökös vándorlás, helykeresés és magány. Mindig mozgásban lenni inspiráló, de egy idő után felőrli a lelket.

Az előadó nem csak a közönséggel, de a technikussal is aktív kapcsolatot tart az előadás alatt, ami még inkább bevon minket az előadás világába, még inkább megvilágítja az éppen látott produkció működését. Éppen ezek, az itt és mostra reflektáló elemek, tesznek részesévé az előadásnak. A videóbejátszások és a táncok jól tagolják a játékidőt, szépen szervesülnek a stand up-os történetmesélésbe. A zenei aláfestés – hallunk szláv bulizós számot, Whitney Houstont, latin és japán zenét, norvég jégkoncertet – megteremtik azt a road movie hangulatot, ami az uniós projekt két évét jellemezte. Közben azt is felmutatja, hogy bár ezek a projektek hatalmas lehetőségek a kelet-európai fiataloknak, nem képesek valóban kezelni azt a problémahalmazt, amivel a kultúrával foglalkozó függetlenek küzdenek a világ ezen részén. Mondhatjuk, hogy ez nem is lenne feladatuk, de akkor is abszurd, amikor az alap egzisztenciális feltételek megteremtése, az alkotáshoz szükséges létfeltételek biztosítása helyett online meditációval kell beérnie a korgó hasú művésznek.

Tóth Dániel nagyon sokféle regisztert szólaltat meg ebben a műben. Az alaptónus az önirónia és a metaszintek között ugráló, filozofikus humor, de megszólalnak vulgárisabb és érzelmesebb tónusok is. Mindezekkel úgy zsonglőrködik az alkotó szövegíró énje, hogy soha nem tudhatjuk, melyik regiszterre fut ki a jelenet. A váratlanság, a meglepetés, a szöveg hullámzó mozgása az alapvető élményünk, és ez még koherensebbé teszi a mozgásra, mint témára felépített előadást.

Nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy láthattuk ezt az előadást. Nem csak a rendhagyó körülmények miatt fogjuk megőrizni az emlékezetünkben.

♥

Kedves Dániel, nagyon köszönjük ezt az estét, reméljük, találkozunk még!