Zug, Láthatáron Csoport, Szkéné Színház, 2026. március 24., 19:00

Játsszák: Balogh Orsolya, Feuer Yvette, felvételről közreműködik: Rába Roland, látványtervező: Kupás Anna, produkciós asszisztens: Bánfalvi Anna, rendező: Widder Kristóf

Sokat alakult múlt év májusához képest a szöveg és a koncepció is, akkor mutatta be a Láthatáron csoport a Kettőspontban felolvasó színházi formában, hogy mire is készülnek. A végleges változatot Korda Bonifác Tiszazug című drámájának, Móricz Zsigmond Tiszazugi méregkeverők című írásának, valamint Bazsó Adrienn családon belüli erőszak-túlélőkkel készített interjúinak felhasználásával Widder Kristóf szerkesztette, és ő is rendezte az előadást. Ez azt eredményezte, hogy igen látványos mozgásos elemek kerültek a produkcióba, és a jelenbeli és a múltat idéző jelenetek aránya kiegyenlítettebb lett. Az előadáshoz Szivák-Tóth Viktor állított össze egy feldolgozó-lecsengető foglalkozást a középiskolás nézők számára, ezt a március 24-ei előadás után próbálták ki az alkotók először élesben.

Kép forrása: https://horthykorszak.blog.hu/2016/03/12/szombat_esti_remalom_a_nagyrevi_angyalcsinalok

Balogh Orsolya ötletgazdával és Feuer Yvettel Kovács Bálint készített interjút az előadás kapcsán a HVG számára, amiben kibomlanak az alkotók személyes motivációi, a felhasznált történetek háttere, és az is, miért aktuális ma a korabeli közvéleményt nemzetközi szinten is felkavaró, majd száz éves történet.

A fenti kép volt az, ami Balogh Orsolyát először a tiszazugi történet felé fordította, és a börtönudvari séta a színpadi mozgásban is visszaköszön. A jelenkori két elbeszélés monológ formájában, a múlt egy kihallgatási szituációban jelenik meg, mindkettő alapvetően statikus helyzet, kellettek a mozgásos megoldások és a nagyon kreatív kellékhasználat, hogy dinamizálják a színpadi történéseket. A jelenetváltásokhoz népdalokat használ az előadás, méghozzá az eredeti adatközlők által felénekelt formában. A népdalok és a paraszti viselet archaikussága össze tudja kapcsolni a két idősíkot, a léthelyzetek sokszor nagyon hasonló mintázatot mutatnak a XX. és a XXI. században, még ha a megoldási módok szerencsére változtak is. A zenei válogatás Widder Kristóf, a látványvilág Kupás Anna munkája. A jelenkori szereplők, Csilla (Balogh Orsolya) és Tamara (Feuer Yvette) retrospektív elbeszélése már nagyon sok önreflexiót tartalmaz, képesek rálátni arra, min mentek keresztül, és ezt a tudást a nézőtéren ülőknek is át tudják adni.

Mit kínlódsz vele?!

Az egyetlen enigmatikus figura a bába marad. Rémálomszerű, atavisztikus figura, szövegei a ráolvasások, átokszövegek és a bomlott elme hallucinációinak keveréke. Egyszerre karizmatikus ősgonosz és hideg, racionális, haszonszerzés motiválta gyilkos. Mintha a háború gyötörte anyaország materializálódása lenne. A háborúból hazatérő férfiak zombihordaként zúdulnak a falura, a poszttraumás stressz szindróma minden kínjával és szégyenével. Visszavezetésük a civilizált, békebeli viselkedéshez meghaladja az otthoniak képességeit, segítség sehonnan sem érkezik. Ha mentség nincs is a tiszazugi méregkeverők tetteire, pszichológiai, szociológiai magyarázatot találhatunk.

Fotó: Fialka Barbara

A feldolgozó foglalkozás megfigyelőként is nagyon érdekes volt. A ráhangolódó feladat külön fiú és lány csoportokban a bemutatkozás volt, hogy aztán fiú-lány találkozások is létrejöjjenek. A kérdés az volt, éreztek-e a résztvevők különbséget a kétféle találkozás között. Különös, hogy belülről egyáltalán nem volt érzékelhető, ami kívülről látszott. Míg a fiúk egymás között párokban találkoztak, addig a lányok között nagyon hamar egy mindenkit bevonó kör jött létre. Míg a fiúk egymás között gyakran létesítettek testi kontaktust, kezet fogtak, addig a lány-lány és a fiú- lány találkozásoknál nem volt ilyen.

A látottak tisztázása is igen rendhagyóan alakult, mert az egyik résztvevő fiú majdnem az alkotóknál is felkészültebb volt a történeti hátteret illetően, le a kalappal az ilyen színháznéző előtt! A két jelenkori történetet csoportokban beszélték át a fiatalok az alkotókkal, olyan kulcsjeleneteket kerestek, amiket a történetekben szereplő férfiak tettek, és amit ez az elbeszélő nőkből kiváltott. Itt lehetett olyan fogalmakat tisztázni, mint a gázlángozás, a visszaporszívózás vagy a ciklikusság. Végül a résztvevők ötletei alapján Balogh Orsolya és Feuer Yvette egy jövőbeli jelenetet improvizált, amiben olyan gondolatok hangosítódtak ki, amik megalapozhatnak egy valódi, egyenjogúságra épülő társkapcsolatot. A foglalkozást nézve világosan kiderült, hogy a középiskolás korosztály kifejezetten nyitott az előadás témájára, szívesen nézik és beszélgetnek róla. Legközelebb ti is meggyőződhettek erről április 14-én a Szkéné Színházban.

♥

Kedves Orsolya, Yvette, Roland, Anna, Anna és Kristóf, köszönjük ezt az estét, mindig érdekes látni, honnan hová fejlődik egy ötlet!