William Shakespeare – Bertolt Brecht - Bánki Gergely - Gáspár Ildikó - Fazakas Réka - Dögei Mátyás: Coriolanus, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, Szkéné Színház, 2026. április 3., 19:00

Játsszák: Szilágyi Orsolya, Hajas Krisztián, Soós Máté Bátor, Kiss Péter, Dull Bence, Jánosi Botond, Gagyi Júlia, Simon Boglárka-Katalin, látványtervező: Bács Krisztina, dramaturg: Fazakas Réka, koreográfus: Lutz Eszter, látványtervező munkatársa: Mihály Katalin Sára, a rendező munkatársa: Simon Júlia Annamária, rendező: Dögei Mátyás

Amint láthatjuk a szerzők felsorolásán, Shakespeare Coriolanus című, valószínűleg 1608-ban írt kései tragédiája számos módosuláson ment keresztül, mire április 3-án a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatóinak előadásában elénk került. A mutációk sora oda vezetett, hogy a dráma tragédiából politikai szatírává alakult. Jelen esetben egy olyan parabolává, amely keretezi a történéseket: az események fő mozgatója Menenius (Soós Máté Bátor), aki nemcsak a gyomor ellen lázadó testrészek tanmeséjével, hanem Coriolanus történetével is a lázongó népet csitítgatja.

Coriolanus már Shakespeare-nél sem valódi tragikus hős, beazonosíthatatlan, milyen érték is veszik el pusztulásával a világból. Egy beprogramozott gyilkológép, nincs több gondolata, mint egy ballisztikus rakétának. A Corioli városát egymaga bevevő hadvezér nyersesége valóban olyan rágós falat, hogy a rómaiaknak is igen nehéz volt megemészteniük, pedig nekik a garum is lement a torkukon. Ennek a fogyaszthatatlanságnak a nyelvi megjelenítése többször megjelent az előadásban, először Kiss Péter római patriciusának alakításában, aki hosszú, vicces pillanatokon át gyártotta le számunkra "Corioli"-ból "Coriolanus"-t. Könnyedén válhat tehát a példabeszéd mumusává, amellyel a gyermeteg népet riogatják, a zárlat levágásával világossá válik, hogy a színpadon látottak nem róla szólnak. A voltaképpeni hős itt a Szilágyi Orsolya alakította nép, az ő bőrére, a mi bőrünkre megy itt a játék.

Az istenek rendelik ránk az inflációt, nem a szenátorok

A jelmezek remekül jelzik az erőviszonyokat. A nép tunikaszerű vászonruhájával szemben az elit tógát imitáló plüssköntösei állnak. Mindegy, hogy az elitista szenátorokon vagy a populista tribunusokon vannak, a szembenállás egyértelmű. A díszlet medencéje ezzel szemben teljesen funkciótlannak hat, inkább csak zavarja a játszókat. Remek megoldás, hogy az utcai tömegjelenetekre épülő színjátékot a közelmúltból, minden oldalról válogatott politikai giccsek, a kampánydalok koncertszerű előadásai tagolják. Nagyon hamar lekerülnek a napirendről a nép valós sérelmei. A vita egy teljesen értelmetlen, cél nélküli háború körül forog. Coriolanus (Hajas Krisztián) katonai hőstetteinek, a Honfoglalás című film (1995) betétdalára komponált mozgásos szekvenciája ezt sűrítve foglalja össze.

Az elit paternalizmusa, a nép infantilizálása nemcsak ezekben tapintható ki. A két néptribunus – Dull Bence és Jánosi Botond – azt tesz a néppel, amit csak akar, a szavazat visszavonásakor Szilágyi Orsolya pedig lencsibabaként ül és pislog a két intrikusra. Dull Bence és Jánosi Botond remek párost alkotnak, a nekik kitalált betétek a bohóctréfák világát idézik. A polgárok nem túl magasröptű vitáját Szilágyi Orsolya belső monológként adja elő, fölmondva mindkét oldal kampányszlogenjeit. Talán ez a jelenet tetszett nekünk a legjobban.

A 2025 júniusában bemutatott előadás éppen jókor érkezett a Szkénébe. Talán ez az utolsó pillanat a választások előtt, hogy elgondolkodjunk azon, mivel is etet minket a politika. Ideje lenne végre felnőnünk – figyelmeztet minket Dögei Mátyás rendezése és a nagyon is tisztán látó, fiatal csapat. Tudatos megrendelőként, és nem vezetésre vágyó birkanyájként tekinteni a politikára, kinőni a tanult tehetetlenségből, és végre felelős állampolgárként viselkedni.

"Hanem azt korán se várjátok, hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok. Március 15-éig az egész Magyarország nagyon szolgalelkü, kutyaalázatosságu ország volt és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utósókhoz.

Az ilyen ritkán játszott szövegek, mint a Coriolanus, alkalmat adnak némi kultúrtörténeti kutakodásra. A drámát Petőfi fordította 1848 első hónapjaiban (ezen kívül még egy Eörsi István-féle fordítás is létezik). A fent olvasható idézet Petőfi júniusi választási beszédéből való, amellyel kiskunsági választóit próbálta megnyerni. Mintha a költő benne ragadt volna saját fordításában: egy az egyben coriolánusi attitűdökkel lép fel. A radikális, baloldali képviselőjelölt olyan elitista volt, mint ide Kiskunlacháza. Érdekesen árnyalja ez a Petőfiről kialakult képet.

♥

Kedves Orsolya, Krisztián, Máté Bátor, Péter, Bence, Botond, Júlia. Boglárka-Katalin, Krisztina, Réka, Eszter, Katalin Sára, Júlia Annamária és Mátyás, köszönjük ezt az igazán elgondolkodtató előadást!