Tallér Edina: Rosszarc, Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivál, Eötvös10, 2026. május 6., 19:00

Játssza: Gerner Csaba, zene: Gerner Koppány, rendező: Gulyás Hermann Sándor

Az Independent Theater Hungary idén nyolcadik alkalommal rendezte meg a ma záródó Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivált, amelynek az Eötvös10 és a Pinceszínház adott helyet.

„A Független Színház Magyarország 2017 óta évente rendezi meg a világ egyetlen nemzetközi roma színházi találkozóját. A fesztiválon Európa számos országából mutatkoznak be roma társulatok, művészek. A fesztivál célja, hogy megmutassa a roma színház értékeit és felhívja a figyelmet a roma közösségek helyzetére, értékvezérelt emberek és drámai hősök kihívásait állítva a középpontba.”

Tallér Edina monodrámája a Trafó és a Független Színház Magyarország Stand Up Roma pályázatának nyertes projektjeként került a programba, és számunkra az egyik legizgalmasabb kortárs dráma lett az évadban. Márpedig erős a mezőny, mert az évad bővelkedik jobbnál jobb új drámaszövegekben. És mivel a közhiedelem az, hogy nincs magyar dráma, talán megbocsátja az olvasó, amiért egy kis kitérőt teszünk feléjük.

Kezdjük az adaptációkkal! Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszából Fenyvesi Orsolya készített egy nagyon mai, könnyen érthető, mégis a mű archaikus ízeit megőrző átiratot a Tér12 számára. A számtalan filmadaptáció közül Ódor Gergő munkáját emelnénk ki, a Rosemary gyermeke igazi bravúr, nehéz pszichothrillert színpadra adaptálni. Idén is rendkívül népszerűek voltak a regényekből készített drámaszövegek. Nehéz lenne közülük favoritot választani, inkább nézzétek meg mindet! Macsuka Patrik Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regényéből készített monodrámát Barna Zsombor számára, Sas Zoltán az És megfőttek a vízilovakat ... írta színpadra, a SICC Production előadásához, Csernai Mihály és Szécsi Bence Viktor Pelevin első regényét, az Omon Re-t vitte hihetetlen népszerűségű előadásként a deszkákra Súlytalanság címmel, Reiter Zita és Simon András választása a Lepkegyűjtőre esett. Már ezek is megtöltenének egy karcsúbb antológiát.

Friss, eredeti drámaszövegekben is bővelkedtünk idén, ezek sorába illeszkedik a Rosszarc is. Formailag leginkább a Bethlen Téri Színházban általunk látott Miért fontos mozgásban lenni című monodrámához köthető, Tóth Gergely is élt a prezentáció-forma adta lehetőségekkel. Tarolt a mágikus realista elemeket beemelő, sokféle stílusminőséggel játszó dráma. Formanek Csaba Pierrot és Prigozsin az élet forgatagában, Balázs-Piri Noémi Hómező, Kárpáti Péter Rühes kutya, Varga-Amár Rudolf Ölelésben elaludni és Borsi Bálint Futaki Pál és az Ördög című drámái egytől egyig nagyon míves, izgalmas szövegek.

Fotó: Váradi Béla 

Hogyan játszod el a színpadon a cigányt?

Tallér Edina monodrámájának főhőse, saját bevallása szerint, sikeres színész, aki mesterkurzusokat tart színésszé válni akarók számára, ezek lennénk mi, a közönség. A meglehetősen realista, ezért cinikus bevezető, ami a színházi világban való érvényesülés valósága és a naiv hallgatóság elképzeléseit ütközteti, egyre inkább az identitás kérdése felé fordul. Az érvényes színház egyik fontos indikátora számunkra, hogy az előadás mennyire érez rá a közhangulatra, hogyan jósol be az előadás készítésekor még meg nem történt eseményeket. Mennyire működik a színházi jósgömb? A napokban a Thália Színház körül kirobbant blackface-botrány fényesen igazolja, hogy az alkotók birtokában vannak egy ilyen mágikus eszköznek. Nagyon sokan gondolkodnak most azon, hogy kinek milyen joga van a kisebbségeket ábrázolni, mennyire köteleznek minket azok az eltérő etnikumokra, identitásokra kialakított  illemszabályok és normák, amik a világban érvényesek, vagy érvényessé lettek az utóbbi időben. Az afroamerikaiak színpadi reprezentációjáról való megszólalások természetes módon átvezetnek a saját házunk táján való söprögetéshez. Minek kéne változnia, hogy a hazai színházi térben hiteles roma karaktereket láthassunk? Minek kéne változnia, hogy megszólaljon az érintett csoport saját hangja? Gerner Csaba parádésan vonultatja fel azokat a sztereotípiákat a Hej cigánytól a részeges cigányig, amik a mai napig nem tudnak kiveszni a közbeszédből és a magát oly érzékenynek tartó színházi és filmes világból sem. Mindazonáltal a szöveg bátran áthág olyan normákat, amelyek esetén kár lenne tagadni, hogy az utóbbi időkben új fénytörésbe kerültek. Ezek az illedelmeskedő pipiskedések a Trump, Farage, és Meloni utáni post-truth világban természetes kritika alá vethetők, lévén nem akadályozták meg az említett szélsőjobboldali politikusok térnyerését. Valami mást kell kitalálnia a konszenzuális és befogadó demokrácia vallóinak, ami nagy valószínűség szerint az őszinte beszéd. Márpedig a Rosszarc című előadás megnyilatkozásai kíméletlenül és felszabadítóan őszinték. 

Fotó: Váradi Béla

Ha nincs biztos múltad, legyen erős mítoszod!

A dráma egy sajátos doppelgänger történetté terebélyesedik, a főhős és a rá megszólalásig hasonlító legjobb barátja, Lakatos Ferkó, gyerek- és fiatalkorán keresztül egy nagyon izgalmas labirintusba vezet minket a szöveg. Az egymásban tükröződő identitások, a mások szemén át látott én-ek, az interiolizált vélemények szövevényében egyre nehezebb kibogozni, mi is a valóság. Egyáltalán létezik-e ezektől függetleníthető személyiségmag? Hogyan viszonyul a színésztanár karaktere a rá osztott szerepekhez? Hogyan válnak a sztereotípiák túlélési stratégiákká? Mit nyer és mit veszít az ember, ha eljátssza, olykor túljátssza a társadalmilag ráosztott szerepeket? Miközben nagyon humoros a szöveg, és még fergeteges rap is elhangzik a színpadon (zene: Gerner Koppány), egyre inkább mélyül az előadás. A reflexiók és önreflexiók sorjázása a befogadót is egyre komolyabb önvizsgálatra készteti. Igazi önszembesítő előadás tehát a Rosszarc, olyan ismeretelméleti és személyiséglélektani kérdéseket vet föl, amit a legtöbb előadás csak karcolgatni mer. Gerner Csaba biztos kalauznak tűnik abban a nyúlüregben, amelybe a szöveg vet minket; a kivetített, lejegyzetelendő szentenciák látszólag biztonságos vezérfonalat adnak, valójában azonban egyre inkább elengedi a kezünket. Egyedül kell visszatalálnunk a valóságba, egyedül kell visszatalálnunk önmagunkhoz.

Nem az a legnehezebb, hogy eljátssz valakit, hanem, hogy ne.

A tervek szerint az előadás a továbbiakban a FÜSZI-ben és a Dantéban lesz látható.

♥

Kedves Csaba, Edina, Koppány és Sándor, nagyon köszönjük a meghívást, csodálatos este volt!