A szerelem megszállott rabjának története
Kárpáti Péter: A szerelem megszállott rabjának története, Kárpáti Péter és barátai, Füge Produkció, Jurányi Ház, 2026. május 21., 20:00
Játsszák: Messaoudi Emina, Kenéz Ágoston, Gaál Anna, Al-Farman Petra, látvány: Veronika Keresztesová, zene és dramaturg: Al-Farman Petra, munkatárs: Simon Júlia Annamária, író, rendező: Kárpáti Péter
Kárpáti Péter A szerelem megszállott rabjának története, avagy mit tett Umáma Átikával című darabja már látható volt egy sokszereplős változatban, Novák Eszter 2005-ös rendezésében. A tatabányai Jászai Mari Színház és az Örkény Színház koprodukciójában a dráma alakjainak megteremtése egy-egy színészre volt bízva. A 2023-ban a Selinunte Kiadónál megjelent Térkép a túlvilágról című kötet is tartalmazza a művet, ami nagy segítség volt nekünk a mostani írásunkhoz. 2026 tavaszán a Jurányi Ház legkisebb zugában, a Titkos Teremben került újra színpadra, mindössze négy színész előadásában, a szerző rendezésében. Hiába esik egybe a szerző és a rendező személye, akinek nyilván a kisujjában van minden tudás és vízió az anyaggal kapcsolatban, mégis volt dramaturg – Al-Farman Petra –, aki friss, külső szemmel nézett a darabra. Az előadás az írott szöveghez képest feszesebbé is vált, főleg a versbetétek ritkultak meg, és inkább Gaál Anna stand-upjához társíthatók. A jelenetek kevésbé különülnek el egymástól, végig a fő történet vonzásában maradunk, az átmenetek fluidak, a darab érzelmi íve nagyon szépen épül a végkifejletig.
Fotó: Dányi Viktória
Horváth Márta A történetmondás eredete című tanulmánykötetének nyitó fejezete a Miért mesélünk kitalált történeteket? címet viseli, és arra tesz kísérletet, hogy feltárja a mesemondásnak, ennek az univerzálénak, tehát minden emberi kultúrában megjelenő jelenségnek a gyökereit. Az 1990-es években még sokan úgy gondolták, hogy a fikciós művek csupán evolúciós melléktermékek, adaptív funkciójuk pedig egyáltalán nincs. A későbbi kutatások azonban arra jutottak, hogy ilyen funkciók valójában léteznek. Az elmeolvasás és az empátia olyan szociális készségek, amelyek igenis elősegítik az egyed túlélését és szaporodását, és e tulajdonságok gyakorlóterepe az agy számára a fikció. A IX–XIV. században született mesegyűjtemény, az Ezeregyéjszaka meséi – amelynek teljes szövege magyarul Prileszky Csilla jóvoltából olvasható – talán a világirodalom legszebb példája e tudományos tétel igazolásának. A mesemondás Sehrezád számára a túlélés záloga, a tapasztalatlan király számára pedig a tanulás terepe, hiszen valójában semmit sem tud a kapcsolatokról, a szerelemről, de még a vágyról sem.
Fotó: Dányi Viktória
A Királlyal (Kenéz Ágoston) az a baj, hogy azt hiszi, csak az ő története fontos, mindenki más a birodalmában csupán epizódszereplője az ő történetének. A napról napra magáévá tett és hajnalban lefejezett lányoknak még a neve sem marad fenn, ahogy a sérelmet okozó húsz feleség is névtelenül hullt a halálba, a szerecsen rabszolgákról nem is beszélve. Sehrezád (Messaoudi Emina) meséi megtanítják neki, hogy mindenki a saját életének főszereplője, a király története nem fontosabb a jemeni méhész történeténél. Sőt, a történetek egymásból születnek, minden újabb és újabb szereplő a megszólalás jogát követeli, a mesefolyam maga az élet szövevénye. Azt is megtanulja, hogy nincs bezárva a saját, egyszeri sorsába, ezeregy éj alatt ezeregy sorsot élhet meg, ha hallgatja a mesét. Sehrezád nemcsak azért zseniális, mert – mint Kárpáti Péter fogalmaz az előadás kapcsán – kitalálta a negyven évig estéről estére bonyolódó szappanopera műfaját, hanem azért is, mert már az első estén figyelmezteti a Királyt a jemeni méhész meséjével, hogy ez fog történni, de a csapda ekkorra már rá is záródott. Persze az is lehet, Messaoudi Emina és Kenéz Ágoston interakcióit figyelve, hogy a Királyt valójában az egyenrangú kapcsolat lehetősége, Sehrezád félelem nélkülisége bűvöli el, és nem is akarja folytatni a saját magára is átokként nehezedő forgatókönyvet. Ahogy telnek az évek, Sehrezád magamentő meséjéből egyszer csak a Király halála elleni mese lesz. Sehrezád okossága bölcsességgé, játékos fölényessége gondoskodássá érik. A birodalom ura pedig végül az lesz, ami mindegyikünk: a halál kapujában reszkető, a szelíd gondoskodásnak kiszolgáltatott ember.
Fotó: Dányi Viktória
Bár nagyon szeretnénk, hogy minél több néző részese legyen ennek a történetnek, be kell látnunk, hogy az előadás csak egy ilyen intim térben működik, mint a Titkos Terem. A szerelem megszállott rabjának története az arcok játéka: ott kell ülnünk a játszóktól egy méterre, hogy lekövethessük azt a komplex viszonyrendszert és annak pillanatról pillanatra való változását, a dominanciaharcot, a cinkosság kialakulását, amit Kenéz Ágoston és Messaoudi Emina eljátszik. Tényleg mikrotörténések ezek: egy gúnyos mosoly, egy összenézés, egy megfelelő pillanatban lehunyt szem.
Gaál Anna és Al-Farman Petra Umáma és Átika történetének megelevenítésében játszanak szerepet. A Király lakosztálya egyszer csak bazárrá tágul, Al-Farman Petra pedig rabszolgakereskedőként próbálja rásózni a Makrancos Kata-szerű Átikát valamelyikünkre. A két színésznő maximálisan kiaknázza a szöveg humorát, igazán szórakoztató történet ékelődik a mesébe, amelynek mi, nézők is részesei leszünk. A borbély (Messaoudi Emina) megjelenésével ismét stílust váltunk, a dráma humora már-már az abszurdig fokozódik, hogy onnan érkezzünk meg a végkifejlet melankóliájába. Számunkra kifejezetten felkavaró volt ez az érzelmi hullámvasút, tele feszültséggel, nevetéssel, örömmel és bánattal. Ritkán esik meg velünk, hogy ennyire együtt mozogjunk egy előadás érzelmi hullámzásával, a mesemondás bennünk valamiféle archaikusabb befogadási módot aktivált, mint amit megszoktunk.
Fotó: Dányi Viktória
Al-Farman Petra bolgár népi dallamokból állította össze az előadás zenei világát, amely a színészek kórusának hangján szólal meg. Két ember kapcsolatának alakulását mindennél plasztikusabban adja vissza a tánc. Amikor a szavak csak félrevezetnének, eljön a tánc ideje, a történetmesélésnek még a líránál is sűrítettebb módja. Jó szolgálatot tesz a fényezéshez használt négy állólámpa, elképesztő, hogy ilyen egyszerű eszközökkel is milyen varázslatos hatást lehet elérni. Nem is beszélve arról, hogy még az ablakon bekandikáló holdsarló fénye is belekomponálódik az előadásba. Szerettük Veronika Keresztesová látványvilágát, ki tudja, hány dzsinn és ghúl rejtőzik még a szétszórt palackokban.
Kárpáti Péterrel nyitottuk az évadot szeptemberben, a Rühes kutya remek felütése volt az előttünk álló színházi évnek, és az évad utolsó előadásai is hozzá kapcsolódnak, hiszen A szerelem megszállott rabjának történetén kívül is lesz még egy új bemutató: a Nagy kapituláció, amelyet a Szkéné Színházban május 26-án és június 1-jén láthat a közönség. Az előadásban Stork Natasa és Zsótér Sándor játszik Kárpáti Péter rendezésében. Kíváncsian várjuk. Jegyek még mindkét időpontra elérhetők. Ha pedig valamit egészen biztosan újranézünk a következő évadban, az A szerelem megszállott rabjának története lesz.
♥
Kedves Emina, Ágoston, Anna, Petra, Veronika, Júlia Annamária és Péter, köszönjük ezt a varázslatos estét, meséljétek még nagyon sokszor!
