Térey János: A Legkisebb Jégkorszak, Budapesti Skizo, Stúdió K Színház, 2026. június 5., 19:00

Játsszák: Samudovszky Adrian, Pallagi Melitta, Lovas Dániel, Váradi Gergely, Juhász Tibor, Bánki Mihály, Rezes Dominika, Cseke Lilla Csenge, a szövegkönyvet Térey János A legkisebb Jégkorszak című regénye, illetve a szerző saját adaptációja alapján Sándor Dániel Máté szerkesztette, látványtervező: Simonyi-Lengyel Mira, operatőr: Varga Soma, fénytervező: Langó Ádám, zeneszerző: Bánki Mihály, SUNO, rendező: Sándor Dániel Máté

Térey János 2015-ben megjelent regénye és a szerző által készített drámaadaptáció alapján, amely a Jelenkor 2017/2. számában olvasható, Sándor Dániel Máté készítette el a jelen előadás szövegkönyvét. A Budapesti Skizo és a Studió K csapatából összeálló alkotógárda ez év áprilisának elején kezdte meg az olvasópróbákat, az általunk látott előadás A Legkisebb Jégkorszak bemutatója volt. Már a készülés híre hallatán azt gondoltuk, hogy ez a szöveg nagyon illik a Budapesti Skizohoz. Kifejezetten szeretik a több szálon futó, több egyenrangú szólamból álló műveket, az élő videózás és a vetített képek összekomponálása a jelen idejű színpadi látvánnyal egyre kiforrottabb és ötletesebb, a politikai érdeklődés, a megértési és közlési vágy együttese pedig már magában a koncepcióban is hordozta egy jelentős előadás ígéretét.

Az viszont meglepetésként ért minket, és szerintünk az alkotókat is, hogy sikerült létrehozni a közelmúlt és a jelen értelmezésének valami esszenciális foglalatát, sikerült fölvázolni egy olyan koordinátarendszert, létrehozni egy olyan értelmezési tartományt, amelyben el tudjuk helyezni a velünk történteket. Ehhez természetesen szükség volt Térey János zsenialitására. „A költő” – ahogy egyszerűen Kovács Zoltán aposztrofálta Téreyt – azt tette meg a múltból, amire csak kegyelmi állapotban lévő legjobb színházi közösségek képesek, azok is csak időnként: megérezni a holnap politikai és társadalmi légkörét. Térey János keze kinyúlt a múlt ködéből, és A Legkisebb Jégkorszakban megragadta azt a jelent, amelyre még mi, akik most élünk, is csak nem múló csodálkozással tudunk ránézni.

A dráma idővonala a Stúdió K Színház falán

Mondjuk úgy, hogy a roham
Kiemel a megszokott világból.
Kinyílik előttem valamilyen időkapu,
Amin át a múltba vagy a jövőbe,
Vagy egy párhuzamos jelenbe röpülök.

Az egy évtizede megjelent regényt, amely 2019/20 fordulóján játszódik, megjelenésekor disztópiaként olvastuk: a jelen társadalmi-politikai tendenciáinak továbbgondolásaként, egy lehetséges szcenárióként. 2026-ból nézve azonban visszatekintésnek, összegzésnek, beteljesült próféciának tűnik. Mintha ténylegesen működnének a Labancz Győző (Lovas Dániel) által vizionált időkapuk, féregjáratok, amelyek egybemosnak múltat, jelent, jövőt. Valóban átéltünk egy világméretű kataklizmát, valóban megtörtént a kormányváltás, és valóban egy Radák-szerű (Váradi Gergely) jelöltnek sikerült befutnia. Még az a valószínűtlen koincidencia is előállt, hogy egy Terrorbetlehemhez nagyon hasonló tüntetés hírére érjünk haza a színházból. Rendkívül zavarba ejtő tapasztalás ez.

A két kataklizma, az emberi és a természeti – vagyis a nemzeti radikális kormány bukása és gyakorlatilag egy nemzeti egységkormány létrejötte, valamint az Eyjafjallajökull, majd közvetlenül utána a szomszédos Hekla és Katla, továbbá az olaszországi, szicíliai Etna szinte egyidejű kitörése – nagyon jó alapot ad arra, hogy az előadás közelmúlt-feldolgozóvá váljon, és éppen az ilyen projektek tudnak a legkedveltebbek lenni a nézők körében. Miközben a keményen dolgozó kisember egzisztenciális fenyegetettségben él, a celebként viselkedő politikai elit étel- és szexuális orgiák résztvevőiként vészeli át a társadalmi összeomlással fenyegető eseményeket. És valóban: hazánkban, a Covid alatt, amikor negyvenkilencezer ember vesztette életét az elégtelen egészségügyi rendszer miatt, a Várban paloták nőttek ki a földből, és a szivarszobákban valószínűleg nemcsak a füstölgés élvezetének adóztak.

(Fotó: Stúdió K fb.)

Térey János előrelátó képessége azt is megjósolta, hogy a hatalom élvezetében tobzódó Orbán Viktor után nem adlerianus lélektannal magyarázható indíttatású miniszterelnöke lesz hazánknak. Radák Zoltán (Váradi Gergely) kék öltönyös, slim fit miniszterelnökét inkább motiválja a nők meghódítása és a mindenkit a szívére ölelő vágy, mint a harácsolás. Egy ország imádatát kivívni persze nem lehetséges egészséges mértékű szociopátia nélkül, amiért Radáknak sem kell a szomszédba mennie. Váradi Gergely alakításának nagyszerűsége abban áll, hogy nem Magyar Péter-karikatúrát formál meg, hanem félelmetesen hiteles módon adja vissza azt a karaktert, amely az új miniszterelnököt jellemzi. Elhisszük neki, hogy ez az ember képes átvezetni az embereket a jégkorszakon, megadni mindenkinek a tiszteletet, aki azt megérdemli. Egy ikonikus pillanatban a nézőkkel összekapaszkodva biztonságot ad, és feltétlen bizalmat nyer el, miközben távolságot tart a magukat túl komolyan vevő bürokratáktól.

Sándor Dániel Máté rendezése azért is zavarba ejtő, mert minden olyan elem, amelyről azt gondolnánk, hogy könnyen félresiklat egy előadást, nagyon jól működik. A narráció segít eligazodni a több, párhuzamosan futó, sőt párhuzamos jelenetezéssel megoldott történetszál követésében, emellett ironikusan értelmezi és ellenpontozza is a látottakat. A videóbetétek, főleg a Mátrai Ágoston (Samudovszky Adrian) – Horváth Fruzsina (Pallagi Melitta) pároshoz és a megszületendő kisdedhez kapcsolódók, sokat hozzátesznek a látottakhoz. Gondolunk itt Mátrai videójára a vulkánkitörésről, a Jégkorszak című film Motkányos házi mozizására vagy a kis család megmentésére a hófúvásból. Egészen különleges képi megvalósítást kapott Binder Lívia (Pallagi Melitta) gyászreakciója apja halálhírére. Pallagi Melitta alakításai egyébként is emlékezetesek az előadásban: a terhességgel nyűglődő, fiatal és naiv Fruzsina, valamint a Marilyn Monroe–Madonna-klón díva megformálása egyaránt lenyűgöző. Simonyi-Lengyel Mira látványtervezőnek is köszönhető ez a varázslat.

Térey János nagyszínpadban és hatalmas képekben gondolkodott, és szkeptikus volt a stúdióelőadásokkal szemben. Ennek ellenére ennek a produkciónak nagyon jó helye van a Stúdió K-ban. Azt már korábban is sokszor érzékeltük, hogy ez a tér minden dimenziójában nagyon jól kihasználható, nem mellesleg a színfalak mögé mélyen kinyitható tér miatt. Különösen jól megtalálta most a funkcióját az okosfólia, amely a Budapesti Skizo egyik jellemző technológiai ismérve. A néha a teret mélységében tagoló ablakként, néha képernyőként működő átlátszó ledfal ezúttal lenyűgöző tükröződéseket hozott létre. Ez az animált díszletelem kifejezetten erőssége az előadásnak, és nagyon sokat hozzátesz az élményhez.

Azért is tud a videotechnika (operatőr: Varga Soma) szervesen beépülni az előadásba, mert nagyon precízen ki van találva, hogy melyik jelenetben mi a funkciója. Van, amikor átveszi a mesélést, van, amikor látványelemként működik, mint a hóesés megjelenítésekor, és van, amikor bölcsen háttérbe szorul a színpadi játék kedvéért. Nagyon vicces például, hogy Dolina Iván (Bánki Mihály), az OMSZ vezetőjének élő időjárás-jelentése tisztán színházi eszközökkel, szélgéppel és az usanka emelgetésével van megoldva, vagy ide sorolható a Nemzeti Cserkelők (Samudovszky Adrian, Lovas Dániel, Juhász Tibor, Bánki Mihály) összes jelenete is. Egészen kiválóak a mozgásos megoldások (Juhász Tibor), legyen szó klipfelvételről, sámánrituáléról vagy az elit farsangi partijáról a „Magyar Varázshegyen”, az újranyitott idegszanatóriumban. Az árnyjátékos etűdök is változatosságot hoznak a képi világba, és kifejezetten gördülékennyé teszik a jelenetváltásokat, ami egy ilyen sok helyszínes, sok szereplős, fragmentált előadásnál különösen fontos szempont.

Térey regényében nagyon fontos szerepet játszik a zene. A popkultúra és a magaskultúra párbeszédbe kényszerítése, egy metszet a zenei és egyéb kulturális jelenségekről egy adott időpillanatban igen erős kor- és jellemfestő elem. Bánki Mihálynak sikerült ezt a sokféleséget a színpadon is reprodukálnia. Nagyon szerettük Langó Ádám fényezési ötleteit is, különösen Labancz Győző lidércfényeit.

Azt szeretem ebben az országban, édes fiam,
Hogy bár eléggé baljós most is az összkép,
De azért mégse olyan monokróm, mint tíz éve volt

A politikai elit, Radák miniszterelnök, Tárkány főpolgármester (Lovas Dániel), Binder protokollfőnök (Juhász Tibor) és asszisztense, Blanka (Rezes Dominika), valamint a hozzájuk csapódó slepp – az ügyvédnő (Cseke Lilla Csenge), a színésznő, a főmeteorológus – távolságtartással, de mégis valamiféle elnézéssel ábrázolódik. Egójuk, manírjaik, játszmázásaik kisstílűek, urizálásuk röhejes, viszont elvitathatatlanul próbálják legjobb tudásuk szerint működtetni az országot, ami az elmúlt évekhez képest több mint üdítő jelenség.

(Fotó: Stúdió K fb.)

A kiváló ütemérzékkel kiválasztott alapanyag reflektív és technikás megvalósítása az évad egyik legjobb előadásává tette ezt a produkciót. A tünékeny korszellem megragadására tett kísérletek között pedig magasan ez a legpazarabb vállalkozás.

♥

Kedves Adrian, Melitta, Dániel, Gergely, Tibor, Mihály, Dominika, Lilla Csenge, Mira, Soma, Ádám és Dániel Máté, nagyon hálásak vagyunk, hogy láthattuk ezt a remekművet, játsszátok sokat!