Szótagszámláló
Szótagszámláló – versszínház, Karaván Színház, József Attila Általános Iskola, 2026. június 18., 8:00

Játsszák: Horváth Kristóf, Balogh Zoltán, szerkesztette: Horváth Kristóf, animációk: Papp Pala László, produkciós vezető és rendező: Nyári Oszkár
Versperformansz, rendhagyó irodalomóra, interaktív zenés irodalmi előadás, bárhogy is neveztetik, a Karaván Színház Szótagszámláló című osztálytermi produkciója megmozgatja a diákságot még az utolsó tanítási nap reggelén is. Az utolsó napokban érthetően erősen megfogyatkozott érdeklődés az iskola iránt azt eredményezte, hogy ezúttal ötödiktől hetedikig vegyes csoportban vettek részt a gyerekek az előadáson. Év legvége lévén ez körülbelül azonos tudásszintet jelentett a Petőfi Sándorral kapcsolatos ismeretekben, hiszen az ötödikesek éppúgy behatóan foglalkoztak a János vitéz kapcsán a költővel, mint a hetedikesek, akik a reformkor irodalmában mélyülhettek el a második félévben, a hatodikosok pedig Arany János kapcsán elevenítették föl év közben ismereteiket.

Három cél köré csoportosul a játék, és mindhármat maradéktalanul teljesíti. A középpontban, ahogy a címből is sejthető, a magyarosnak is nevezett ütemhangsúlyos verselés áll, minduntalan visszakanyarodunk ehhez a témához. A 4 || 4, azaz a felező nyolcas talán a legismerősebb ritmusképlet az általános iskolások számára, könnyű vele a játék. A második cél annak a tételnek a bizonyítása, hogy Petőfi alakja és költészete menő. Épp úgy összefér vele a rap, mint a rock vagy a blues. A kamaszokra jellemző igen erős igazságérzetben, szabadságvágyban, a tekintélynek való beszólogatásban is partner versei alapján a több, mint 200 éves költő. A harmadik, és leginkább hiánypótló, ami az általános iskolák legtöbbjéből a leginkább hiányzik, az a cigányság kulturális kincseinek bekapcsolása az irodalmi, történelmi, képzőművészeti és zenei hagyomány átadásába.

Fotó: Gencsev Gábor
Horváth Kristóf remekül irányítja ezt a komplex játékot, ha kell, provokál, ha kell mederbe tereli a parttalanná váló poénkodást, azonnal reagál bármiféle felvetésre és kanyarítja vissza a témához a hallgatóságot. Ebben remek partnere Balogh Zoltán hegedűművész, aki nem csak az előadás hangzásvilágát hozza létre a hegedű, az énekhang és egy looper segítségével, de az előadás mini performanszaiban is remek partnere Horváth Kristófnak, és ugyanúgy improvizál a gyerekek felvetéseire, mint a slammer. Az előadás vizuális poénokat is tartogat, Papp László animáció színesítik a produkciót. Nyári Oszkár rendező nagyon ráérzett arra a ritmusra, ami a tizenévesekre jellemző; nagyon rövid, az ő figyelemkoncentrációjukra szabott szekvenciákból áll össze az előadás.

Fotó: Gencsev Gábor
A Nemzeti dal összemontírozása a Zöld az erdővel nem csak a főszereplő felező nyolcas fogalmát vezeti be, de pár mondatban el is helyezi a magyarországi cigányság himnuszát egy keretben, és még a Kölcsey Himnuszával való összevetésre is jut pár gondolatébresztő mondat. Az Itt a nyilam! Mibe lőjem? című vers rap-es, a Kutyák dala blues-os, a Farkasok dala rock-os feldolgozást kapott. A versek értelmezéséhez Horváth Kristóf a befogadóban kiváltott érzelmek megfogalmazásával indít, ez volt talán a legnehezebb a diákságnak, a bonyolultabb érzelmi állapotok felismerése és megnevezése terén még nekünk is lesz dolgunk az elkövetkező tanévekben. Nagyon izgalmas új topikot nyit meg pár sor az Álmos vagyok és még sem alhatom... című versből. Ami egyben szépen átvezet a Kutyák dalához is. A magyar irodalom sokszor problematikus cigány-ábrázolásait is érdemes lenne vizsgálat alá venni akár irodalomórán is.
Itt egy öreg cigány, a deresen, Ütik, verik kinoskeservesen, Vernek le róla húsdarabokat; Fájdalmában, mint a kutya, ugat.
Végül egy közös versírásra invitálják a játszók a közönséget, az elsőnek bedobott négy szótagos szó köré kerekedik egy négy soros, felező nyolcasban írt párrímes strófa. Végül a gyerekek kérésére egy kis ráadást is kaptunk, akik így maguk csatoltak vissza a foglalkozás elejére, Balogh Zoltán eljátszotta nekünk a nemzetközi roma himnuszt.
♥
Kedves Kristóf, Zoltán, László és Oszkár, köszönjük ezt a nagyon innovatív foglalkozást, gyertek még hozzánk!
