Ferenczy-Nagy Boglárka – Csáki Benedek: Fekete tyúk – zenés ballada, a Parno Graszt dalaival, Benczúr Ház, 2026. július 13., 20:30

Játsszák: Szaszák Zsolt, Zámbó Brigitta, Sárközi Gyula József, Borovics Anna Pinni, közreműködik: Farkas Virág Zazie – tangóharmonika, Budai Noel – hegedű, Harsányi Márk – gitár, Náray-Kovács Zsombor – cajon, rendező: Csáki Benedek

Tavaly nyáron mutatták be a Fekete tyúk – zenés ballada, a Parno Graszt dalaival című előadást, és szerencsére idén nyáron is elővették az alkotók, így a Benczúr Kerti Esték keretében mi is megnézhettük. Nehéz műfaj a nyári színház, teljesen más összetételű közönségnek kell előadást csinálni, mint évad közben, a különböző szabadtéri helyszínek is tartogatnak kihívásokat, főleg a hangosítás terén. Legyen könnyed, de nem habkönnyű, jól követhető, de nem leegyszerűsített, és nagyon jó tesz a produkciónak, ha zenés.

Ferenczy-Nagy Boglárka és Csáki Benedek egy kristálytiszta dramaturgiájú modern népmesét alkotott, ami annál is nagyobb bravúr, mert mindezt a Parno Graszt dalainak innovatív sorrendbe állításával teremtik meg. A prózai részek szinte csak átkötő szerepet játszanak, a történetet a dalok és a hozzájuk társított mozgások mesélik el. A népmesei toposzok: a gyerekre vágyó pár, a három segítő, útba igazító figura, a vándorút és az eltévedés jól illeszkednek a mai, identitáskereső történethez. A tízéves korában örökbefogadott cigány kisfiú, Sanyi, felcseperedve vér szerinti szülei keresésére indul. Ennek az egy mondatban összefoglalható szüzsének majd minden szociológiai realitását a befogadó teszi hozzá a történethez, és ettől válik valóban balladisztikussá az előadás.

(fotó: Benczur-kert fb)

Az előadás díszlete egyszerű, funkcionális, könnyen utaztatható. Nem is kell több, a színészek a pár raklapot is könnyedén teszik panellakássá, kocsmává, temetővé vagy busszá. Az egyetlen jelentéses látványelem a főhős, Sanyi (Sárközi Gyula József) jelmeze. A félig mintás félig egyszínű mellény eleinte a fiú kettős kötődésére, az örökbefogadó szülők és a vér szerintiek származására utal. Szívszorító az a megfelelési kényszer, amit új családjával szemben érez, keservesen jut el odáig, hogy velük szemben felvállalja azt a vágyát, hogy felkutassa eredeti családját. Számára azonban a felnövés enélkül a tisztázás nélkül lehetetlen, nem véletlen, hogy csak a kaland után teszi le a szakmát kezébe adó vizsgát. A családi történet felfejtődése után a mellény azzal a többlet jelentéssel is gazdagodik, hogy Sanyi félvér származására is utal. Amire az előadás tapsrend előtti utolsó mondata még egy csavart rak: Sanyi friss szakmájával Ausztriába költözik dolgozni, a kettős identitáshoz egy harmadik identitás is csatlakozik, eleinte a betelepült idegené, de remélhetőleg ez hamar valamiféle otthonossággá változik új hazájában is. A finálé – a Már nem szédülök című dal optimista kicsengése – legalábbis erre utal.

Sárközi Gyula József táncművész tökéletesen uralja a szerepet és teret. Már csak az ő játékáért és táncáért is érdemes megnézni a Fekete tyúkot. Szaszák Zsolt és Zámbó Brigitta tucatnyi kisebb alakítással népesítik be a történetet és kiváló énekhangjukkal méltó partnerei a főszereplőnek. Borovics Anna Pinni alakítja Sanyi korán meghalt édesanyját, az Elment a madárka moldvai népdal előadásával nagyon sűrű pillanatot teremt meg az előadásban. Az élőzene mindig nagyot dob egy előadáson, ez most sincs másképp, a Farkas Virág Zazie, Budai Noel, Harsányi Márk, Náray-Kovács Zsombor összeállítású zenekar a játékot szolgáló közreműködése teszi teljessé az élményt. Dicséret illeti a hangosítást is, minden egyes szó érthető volt, a zenekar nem nyomta el az énekeseket, és a legapróbb zenei nüansz is jól hallatszott.  

♥

Kedves Boglárka, Zsolt, Brigitta, Gyula József, Anna Pinni, Virág Zazie, Noel, Márk, Zsombor és Benedek, köszönjük ezt a nagyon szórakoztató estét!