Gránicz Maja: Kartoték, Punktum Produkció, Jurányi Ház, 2026. szeptember 6. 19:00

Játsszák: Atlasz Barnabás, Bognár Bence, Czirják Liliána, Rákos Olivér, Reiter Zita, Simon András, Zöldi Ákos, író, dramaturg: Gránicz Maja, zeneszerző, hangszerek: Vass Gergely, jelmeztervező: Birtalan Zsuzsanna, koreográfus: Bari István, fény- és hangtechnika: Langó Ádám, rendezőasszisztens: Bárdos Eszter, rendező: Lukács Ádám

Egy vadonatúj társulás, a Punktum Produkció Titánium nyertes bemutatkozó előadásával nyitottuk az évadot a Jurányi Házban. Ennek ellenére lehettek előzetes várakozásaink, hisz a csapat ugyanilyen összetételben már hozott létre előadást. Ez volt a Prométheusz-projekt, amit az SZFÉ-n és az Ördögkatlanon láthatták az érdeklődők 2025-ben.

Érdekes dolog az idő. Többek között ez a téma is áll a Kartoték középpontjában, egy nagyon sűrű két perc kibomlásának lehetünk tanúi. Ugyan a játékidő másfél óra, a szubjektív időérzetünk ezt legalább a duplájának érzékelte. Sok összetevő hozhatta létre ezt a hatást: a meditatív zene (Vass Gergely), a kör alakú díszlet által meghatározott repetitív mozgás (Bari István) és pakolászás, a szintén sok ismétlődésre épülő, valamiféle gondolatritmussal próbálkozó szöveg (Gránicz Maja). És talán legfőképpen a drámaiatlanság. Gránicz Maja szövege kifejezetten szépprózai, drámaszövegként nem igazán működik. Lehet, hogy egy, a szerzőtől független dramaturg segítsége tehetett volna ez ellen. A családon belüli konfliktusok, az alkoholista anya (Reiter Zita), a magát inkább láthatatlannak tettető apa (Zöldi Ákos), és a családi pokoltól talán sikeresen megmenekülő báty (Simon András) által felrajzolt viszonyrendszer túl elmosódott, a Rákos Olivér és Bognár Bence által játszott Máté problémái nem lesznek elég megfoghatóak és karakteresek. A narráció és a többszörös tükrözések – a múltbeli és jelenbeli én mellett Atlasz Barnabás személyében egy lehetséges jövőbeli én is megjelenik – túlabsztrahálják a főhős problémáit. A Czirják Liliána által megjelenített, valamiféle felsőbb entitás sem teszi tisztábbá a helyzetet.

Nem teljesen tiszta számunkra, mi Máté valódi problémája, és ez valóban probléma-e a koncepció szerint. Az anya destruktivitása és fokozatos leépülése, a család férfi tagjainak vergődése persze probléma, de nem elég kontúros. Máté monológjaiból inkább a magány, a döntésképtelenség, az életgyávaság tűnik valódi gondnak, megoldandó életfeladatnak. A szerelme, Elza (Reiter Zita) melletti elköteleződés vajon jó döntés lenne? Mivel ugyanaz játssza, mint a démoni anyát, ráadásul a báty és kedvese, Anna (Czirják Liliána) párkapcsolata is kezdi behozni a szülők diszfunkcionális kapcsolatának elemeit, erről nem vagyunk meggyőződve. Valóban jó irányt venne Máté élete, ha határozottan ráállna egy pályára? A Czirják Liliána által megjelenített, egyszerre nem evilági és egyszerre nagyon is a realitás elfogadását erőltető entitás is csak annyit tud fölajánlani, legyél hasznos fogaskerék a gépezetben, például porszívóügynökként. A fogyasztói társadalom kritikája és a felnövésre adott parancs ez esetben üti egymást. A megoldás, a „műveljük kertjeiket” számunkra önbecsapásnak tűnik. Lehet, hogy a XVII-XVIII. században ez még működő életstratégia volt, ám erős kétségeink vannak, hogy napjainkban ennek bármiféle realitása lenne. Azért egy fiatal társulattól elvárnánk a jelenkorra reflektálást, a történet így eléggé megreked a XIX. századi munkásmozgalmi, falanszter ellen lázadó attitűdben, miközben az éppen megszűnő Fordulat című folyóirat már évek óta cikkezik a kognitariátus kizsákmányolásáról, azaz a kortárs értelmiségi és művészrétegek bedarálásáról. Márpedig a kreatív és értelmiségi szakmák, mint a színész vagy dramaturg ugyanúgy küzdenek a produktumaik kapitalizálásától és a kommunikációs kapitalizmus nyomásától, mint a dobozgyári munkás az általa létrehozott terméktől való elidegenedéstől.  

Szép és precíz a színészi játék, már a bemutatón gördülékenyek az átmenetek, kidolgozottak a mozgások és a díszlet használata. Vass Gergely zenéje nagyon pontosan érzi Gránicz Maja szövegének ritmusát, a zene és a szöveg szinte fuzionál. Érdekes, de szerintünk még több sebből vérző kísérlet a Kartoték. Kíváncsiak leszünk a következő dobásra.