III. SZEMLE OFF – színiiskolák bemutatkozása, Kristály Színtér, 2026. szeptember 7-9.

Három nap, hét képzőhely, hét előadás. Idén harmadjára került megrendezésre a Kristály Színtér tereiben az ország színiiskoláinak fesztiválja. Bár több előadást sok nézőtársunkhoz hasonlóan már többedszerre néztünk, nem tanulság nélkül való végigülni a három nap összes előadását. Kaptunk egy szinte teljes körképet, arról, hogy mi minden történik Kaposváron, Pécsett, mivel büszkélkedik a KIMI, a Nemes Nagy, melyik előadást gondolta delegálni az SZFE vagy a Budapesti Színészképző. Sajnos idén a freeszfének nem volt olyan kész produkciója, amivel képviseltette volna magát, reméljük, jövőre ők is ott lesznek. Szerencsére a fesztiválon a találkozáson, ismerkedésen van a hangsúly, nincsenek díjak, rangsorolás, versengés. A szakmai visszajelzés hivatalos nagykövete idén Bagossy Júlia és Epres Attila voltak, de rengeteg informális véleménycsere is zajlott a szünetekben, és persze az előadások utáni tapsok intenzitásából, hosszából és minőségéből is lehetett következtetéseket levonni.

A szervezésnek még lenne hová fejlődnie, el kéne gondolkodni egy kicsit gördülékenyebb beléptetésen, nem igazán komfortos, hogy regisztrált nézőként minden egyes előadás előtt éhezők viadalát játsszunk. Talán egy karszalagos vagy pecsételős megoldás kellemesebb élménnyé tehetné a bejutást. Egy ici-picit feszesebbé is lehetne tenni a programot, két óra várakozás két előadás között egy kicsit sok volt.

Összességében rendkívül színvonalas és szórakoztató fesztiválon vagyunk túl. Idén a legtöbb előadás nem csak, hogy zenés, de többnyire élőzenés produkció volt, amit igencsak hálásan fogadott a közönség, a zenészek is bezsebelhették a jogosan kijáró tapsot. A szervezőknek hála, nem volt probléma a hangosítással sem. Döntő többségében sikerült olyan előadásokat delegálni, amik egyszerre mutatták meg, milyen jó csapatot alkot az adott képzőhely egy-egy osztálya, és emellett ki is csilloghatott mindenki egy- egy jelenetben.

John Kander - Fred Ebb - Joe Masteroff : Cabaret, MATE Rippl-Rónai Művészeti Intézet, Kristály Színtér, 2026. szeptember 7., 15:00

Játsszák: Göndör Dávid József, Kovács Kornél, Váradi Miklós, Zsichla Dániel, Kiss Tamás István, Nagyidai Lili, Lamberti Vica, Losonc Maya, Márton Éva Izabella, Lázár Juli, Bujdosó Virág, Mihályi Zsombor, Geréb Dániel, Reiner Lilla, koreográfia: Frank Flóra, korrepetítor: Ujláb Gábor, rendező: Kéri Kitty

A kaposvári egyetem negyedéves színművész osztályának vizsgaelőadásával indult a Szemle Off. A verőfényes margitszigeti nyárból a hűvös, füstös Berlinbe érkeztünk. Atmoszféra teremtésből jelesre vizsgázott az osztály, az ő Kit Kat Clubjuk egészen másmilyen, mint amilyeneket eddig láttunk. Ez a kabaré nem decens, nem csak piszkálgatja a közönség érzékeit, ez a kabaré egy külvárosi, igazán mocskos hely, harsány, vásári, obszcén. Soha, sehol nem láttuk az alpáriságot ilyen ízléssel, természetességgel megjeleníteni. Szívesen küldenénk hozzájuk alkotókat, hogy megtanulják, hogyan lehet kínosság nélkül, felszabadultan előállítani ezt a minőséget. Bár a szerepek vándorolnak, négy konferanszié is szórakoztatja a nagyérdeműt, nekünk Göndör Dávid József alakítása lett a legmaradandóbb. Teljes természetességgel alakít ki kapcsolatot a nézőkkel, és pajzánkodik a girl-öket játszó fiúkarral. Lehengerlő, ahogy berobbantja az előadást. Ugyanez a zsáner Kovács Kornélnak is nagyon jól áll a Two Ladies-ben társnőivel a sikamlósság egy egészen magas fokát mutatták meg nekünk. Az előadás néhol remekül kihasználja a szerephasításokban rejlő lehetőségeket. A Maybe This Time elhangzása egy ilyen pillanat, az előtérben szerencsétlenkedő Sally-Cliff-páros jelenetét érdekesen árnyalja a háttérben egy másik Sallytől elhangzó dal. Kifejezetten bájos az It Couldn't Please Me More, a szemérmes játék az ananásszal szépen ellenpontozza Sally és Cliff felszínes és Schatzie és a matrózok anyagias kapcsolatát.

Mindazonáltal az előadás korántsem tökéletes. Sokszor túl sokat vállalnak a játszók, túl nagy terhet helyez rájuk a koreográfia (Frank Flóra). Egyszerűen nem megy még, hogy ilyen volumenű számokat egyszerre bírjanak hanggal és mozgással, gyakran elfogy a levegő, erőlködésbe csap át a mozgás. Szükség lett volna egy jó dramaturgra is, aki szigorúan meghúzza az alapanyagot, ebben a formájában nincs két óra ebben a sztoriban. Annál is inkább, mert ez a változat a magánéletre fókuszál, szépen építi föl a kapcsolatokat, de azok szétesésével, a közéleti mocsok minden emberit megfertőző hatásával már nemigen tud mit kezdeni. A Tomorow Belongs to Me nem az új világrend térfoglalása, csak kicsinyes magánbosszú a Schneider kisasszony (Lázár Juli, Bujdosó Virág) által napi szinten megalázott Shatzie (Reiner Lilla) részéről. Max (Kovács Kornél) szerepe teljesen elsikkad, Ernst (Zsichla Dániel) is inkább kisszerű svindler, ami azért problémás, mert így Cliff (Kiss Tamás István, Váradi Miklós) nem korrumpálódik, bár egy szerelmi csalódással gazdagodva, de morálisan tisztán kerül ki a történetből. A Sally-k (Nagyidai Lili, Lamberti Vica, Losonc Maya, Márton Éva Izabella) a szélvész-kisasszonyság, a szeszély, a hisztéria és a végzetes naivitás színeit váltogatják.

Stephen Schwartz - John-Michael Tebelak: Godspell, SZFE, Kristály Színtér, 2026. szeptember 7.,17:30

Játsszák: Beale Emma Klara, Fejes Csilla, Haszonics Anett, Jáger Rita Mária, Kerekes Márton, Kovács Anna Luca, Nagy Bence, Pogány Tamás Attila, Remzső Sándor Krisztián, Sárközi Luca, Sipos Balázs Gyula, Tóth Nikoletta, Török Lili, Varga Vivien, zenei vezető, zongora: Kéménczy Antal, a koreográfiában közreműködött: Czvikli Fanni, szöveg: Sipos Balázs Gyula, rendező: Mátyássy Szabolcs

Nehéz döntés lehetett előadást delegálni az SZFÉ-ről, nagyon erős évadot zártak, sok produkciónak lehetett volna helye a Szemlén. Mégis, jó döntésnek tűnik a Godspell választása, osztályszintű produkció, így a közönség az egész negyedéves zenei osztállyal megismerkedhet, erősen személyes, mégis strukturált előadás, és a fiatalok nem csak színjátszási képességeiket, de énekesi kvalitásaikat is megcsillogtathatják. Ez a furcsa moralitásjáték egyszerre mutatja meg, milyen jól működnek csoportban a hallgatók, és azt is, hogy egyénenként milyen izgalmas, színes egyéniségek. És nem mellesleg, rendkívül szórakoztató produkció.

Az SZFE hallgatói kifejezetten trenírozva vannak arra, hogyan hozzanak létre előadásokat szinte források nélkül, a leglehetetlenebb terekben. Épített díszletet évekig mutatóba se látnak, hatalmas kincs a nagymama fotelje vagy néhány tekercs krepp-papír. Aki megcsípi a Hevesi-termet, már-már nem is tud mit kezdeni a hatalmas térrel annyi osztályterembe zsúfolt produkció után. A Godspell ezért, a többi Szemlés előadástól eltérően, nem az Üvegteremben, hanem a Kiállítótérben kapott helyet, néhány neoncső, egy ajtó és egy létra, pár jelzésértékű ruhadarab valamint egy cserepes növény pont elég volt számukra egy falakat döntögető musical létrehozásához. Úgy tűnik az SZFE valóban az életre készíti fel tanulóit.

Tizennégy szerep morális iránytűt keres. A számos teremtéstörténet csak összezavar mindent, a később megrendezett hitexpó sem segít eligazodni. Mindenki a saját traumájára keres választ, de úgy tűnik, a tételes vallások sablonválaszai nem adnak megoldást. A zárt ajtó nem ezektől fog kinyílni. A válasz mégis ott van a szobában, egymás meghallgatása, az önmagunkkal és másokkal szembeni őszinteség, a bűnbánat és a megbocsájtás segíthet. A gospelek és spirituálék kísérte folyamat végül nyugvópontra jut. Nagyon szép katalógust kapunk a szinte megoldhatatlan életválságokból. A rezidens nyakába varrt műhiba, a nagy testvér gondatlanságából meghalt kisöccs, az abortusz, a pedagógusként a diákkal folytatott viszony vagy a szülői terrorban töltött gyerekkor.

Megérdemelt volt a vastaps, remek ritmusú, minden elemében – mozgás, interakciók, ének, szöveg – kidolgozott produkcióval gazdagodtunk. Nem tudnánk kiemelni egyetlen alakítást sem, annyira egységes ez az előadás, persze megvannak a titkos kedvenceink, keressétek meg ti is a magatokét! Sipos Balázs Gyula azonban mégis külön említést érdemel a szövegért, olvasva is érdekes lenne, ha valahol közzé tennék.

Hajós Zsuzsa - Kárpáti István: Szélben szállók, Színészképzés Pécs OSZIP, Kristály Színtér, 2026. szeptember 7., 20:00

Játsszák: Gamplett Alma, Dora Karolina, Boráros Emma, Király Petra, Töreky Dorka, Balogh Kristóf, zenészek: Szalai Barbara, Agócs Andor, Arató Máté, dramaturgia: az osztály, báb konzulens: Nagy Viktória Éva, a rendező munkatársa: Vobeczky Dóra, rendező: Szalai Ádám

A pécsiek előadásának különösen jót tett az élőzene, nagyban hozzájárult ahhoz a hangulathoz, amikor mindenből mese vagy legenda lesz. Mirka (Gamplett Anna) számára anyja (Dora Karolina), bátyja és dadája (Boráros Emma) olyan védett mesevilágot teremtenek, ami később jó túlélési stratégiának bizonyul. Pont annyit kell csak megértenie a körülötte történtekből, amennyit még képes feldolgozni. A csempészés, amiből a család él, mesebeli harc szörnyekkel, a gyermekét elhagyó apa garabonciás, aki elszáll a széllel. Lubo (Töreky Dorka) és Bora (Király Petra) nem ilyen szerencsések. Át kell élniük az anyjuk halálát, az apjuk (Balogh Kristóf) összeomlását, az árvaház poklát. A realitást kell látniuk, de ott vannak egymásnak, van kibe kapaszkodniuk. Mirka és a testvérpár útjai keresztezik egymást, együtt indulnak el megkeresni az Apát. Sajnos innen kicsit zavarossá válik a történet, túl sok kérdés marad nyitva. Ha színházi nevelési előadásként kínálták volna nekünk, ez kevésbé lenne baj, a feldolgozó foglalkozás kitöltené ezeket a hiányokat, így viszont nagyon töredékesnek éreztük a történetvezetést. Nekünk az sem jött be, hogy az előadás mintegy ötödét vaksötétben játszatta a rendező, Szalai Ádám. Hiányzott nekünk ezekből a jelenetekből a színészi játék, a csak hanggal játszás kevés volt. Nagyon szerettük, ahogy Doja, a dada mesél, és ahogy ezt Mirka hallgatja, ahogy bátorságot merít a történetekből. Lubo és Bora kettőse is nagyon szerethető volt, ahogy Bora oltogatja a kisebbet, miközben a végsőkig védelmezi, ahogy már túl nagynak találja magát az összebújáshoz, de mégis vágyik rá. Parádésan összetett karaktereket és testvérviszonyt hoztak a lányok. A finálé lehetett volna jóval kidolgozottabb, soha nem jó ómen, ha be kell jelenteni az előadás végét, különben a közönség sose jönne rá, hogy nincs több jelenet.

Parti Nagy Lajos: Jógyerekek képeskönyve, KIMI, Kristály Színtér, 2026. szeptember 8., 15:00

Játsszák: Reitter Benedek, Hegedős Rita, Haász Tamás, Horváth Boglárka, Sajtos Erina Sára, Szabó Bálint, Agócs Mónika/Szűcs Noémi, Krüger Jázmin, Krasznay Lilla, Bálint Hanna, Donáth Lili & Karánsebessy Eszter, Barta Benedek, Bodor Anna Réka, zenei vezető: Sajtos Erina Sára, zenekar: Agócs Mónika (zongora), Barta Benedek (gitár), Bálint Hanna (basszus), Kapocs Bence (dob), mozgás: Lehel Vilmos, rendezőasszisztens: Cselle Gabriella, rendező: Nyáry Pál

A KIMI-ben sem lehetett könnyű a döntés, melyik előadással képviseltessék magukat idén. Spolarics Andrea végzős osztályának rendezett Übüje vagy Nyáry Pál ugyanevvel a csapattal készített Boldogtalanokja is méltón képviselte volna az iskolát. A fesztiválhangulathoz azonban kétségtelenül a Jógyerekek képeskönyve illik a leginkább, a közönség hálás is volt a mókázásért.

Idézet korábbi kritikánkból, ami teljes terjedelmében itt olvasható.

„Ez az előadás, miközben a nagyobb képek lenyűgöző látványvilágot alkotnak, mégis inkább a kisebb megoldások játéka. Nagyon hangsúlyos a szereplők mimikája, ezért nekünk a KIMI kisebb terében sokkal átütőbb hatású volt, mint a Pinceszínházban. A fő minőség a groteszk, és a nonszensszel való felszabadult színpadi játék. A játszók lubickolnak a nekik felkínált szólókban, és ettől minden rossz érzésünk elpárolog, amit a valóban rémes történetek esetleg kiválthatnának.”

A Kristály terében számunkra újra remekül működött a koncepció, talán azért, mert a Pinceszínház rémes akusztikájával szemben, itt semmi nem nyeli el a hangot, érvényesülni tudott Sajtos Erina Sára zenei vezető elképzelése a hangzásvilágról. Természetesen a nehezítés sem hiányzott, az előadás egy részét megzavarta valami fúrás-faragás, amit csak nagy nehezen lehetett megszüntetni. És ez újabb képességeket hozott ki a játszókból. A színpadon állók még koncentráltabbá váltak, míg a játékmesterek, Reitter Benedek és Hegedős Rita viccet csinálhattak a zavaró tényezőkből, a zajból és a nehezen csúszó függönyből. Elfogultak vagyunk ezzel az előadással, nem véletlenül néztük meg harmadjára is. Jó eséllyel tovább játssza a csapat az évadban, jó szívvel ajánljuk nektek is!

Egressy Zoltán: Portugál, Pesti Magyar Színiakadémia, Kristály Színtér, 2026. szeptember 8., 17:30

Játsszák: Vámos Lili, Szécsi Dávid, Borköles Bence m.v., Pusztai Mór, Kálmán Barnabás Etele, Tóth Levente, Márkus Csenge, Szegvári Ákos, Gáti Panni, zeneszerző: Kaszás Dániel, mindenes: Erdélyi Flóra, kurzusvezető: Pál András

Talán ezt az előadást vártuk a legjobban a kínálatból, mert a két évvel ezelőtti Szemle Off-on teljesen lenyűgözött minket Pál András és akkori osztályának munkája, a Piszkavas, avagy Leenane szépe, és azért is, mert az egyik lámpás kifejezetten rajong Egressy Zoltán szövegeiért. Nem is csalódtunk, a várakozásainkat maximálisan beteljesítette a Portugál. Ebben a produkcióban éreztük legerősebbnek a castingot, színész és karakter egymásra találását. Jól esett végre egy klasszikus ívű, prózai művet látni, üdítő változatosságot hozott a programba.

Pál András valamit nagyon tud színészvezetésről, karakterépítésről, és ezt a tudását át is tudja adni növendékeinek. Nézzük csak Sátán (Szegvári Ákos) rettenetesen nehéz szerepét! Úgy jelen lenni egy 150 perces előadás szinte néma szerepében mindvégig, hogy az egyetlen jelentős mondat súlytalan elejtésénél megálljon a kés a levegőben, kifejezetten bravúros teljesítmény. Nagyon jót tett a csapatnak, hogy Borköles Bence elvállalta a kocsmáros szerepét, az előadás gravitációs központjaként tudott működni, úgy éreztük, diktálja a ritmust, feszesen tartja az előadást. Jucika (Márkus Csenge) minden megjelenése fergeteges, nagyon jól működtek a Csipesszel (Tóth Levente) közös jeleneteik is. A közönséget is bevonó céllövöldés performansz is kifejezetten jól sült el, nem lett túl sok. Gáti Panni, mint feleség és Pusztai Mór, mint Retek vibráló elkeseredettségükkel és agresszivitásukkal hozták ki a komédia alatt zajló tragédiát, míg Masni (Vámos Lili) és a Pap (Kálmán Barabás Etele) ennek a csendes, beletörődőbb, épp ezért fájdalmasabb variációját mutatták meg. Szécsi Dávid kellően enigmatikus idegen tudott maradni, a neki jutó lírai monológoknál szépen billegett a delejes vonzás, a kívülálló, az outsider szabadsága és a gyermekien naiv önzés, a felelősségtől menekülő elefánt a porcelánboltban. Nagyon szép előadás született, örülünk, hogy láthattuk.

Traschool System, Budapesti Színészképző, Kristály Színtér, 2026. szeptember 9., 15:00

Alkotók: Bocsárdi Panna, Erős Mara, Hunyadi Beatrix, Martos Csenger Botond, Mayer Szonja, Miklósváry Gréta, Móró Fruzsina, Pupics Levente, Stern Hanna Barbara, Szvetics Artúr, Tarján Lőrinc, Tóth Ákos, rendező: Bodó Viktor

Még mindig nem igazán tudjuk hova tenni a látottakat. A Budapesti Színészképző első végzett osztályának előadása épp csak megüti egy amatőr középiskolás színjátszókör szintjét. Az is nehezen megbocsájtható, hogy egy ennyire belterjes, csak a beavatottak számára érthető és érdekes etűdfüzért gondoltak hozni a Szemlére, ahol a többieket Sally Bowls, Masni vagy Aladdin szerepével kínáltak meg a tanáraik. Nagyobb baj, hogy a képzés szöveg szintű hájpolása mellett a színpadon látottak teljesen ellentmondani látszanak a színvonalnak. Ki gondolta érdekesnek tételesen felsorolni a képzés olvasmánylistáját, a megtekintett előadások és filmek címét? Léteznek olyan színészek, akiktől a telefonkönyv felmondása is élményszámba megy, hogy csak egyet említsünk, Sipos György a Stúdió K Négyeshatosában vég nélkül sorolja a megállókat, és mi bármeddig hallgattuk volna, de ehhez olyan mesterségbeli tudás és a korábbi alakítások aranyfedezete kell, ami itt még hiányzik. 12 beszélő fej egymáshoz nagyon hasonló története befogadhatatlan, a játszók egyetlen masszává olvadnak össze, az előadás semmit nem tesz, hogy megjegyezzük a fiatalokat. A mozgások kaotikusak, a jelenetek szervezetlenek, esetlegesek. Ha a felvételi vizsga tanárparódiái találóak, akkor az valójában nagyon rossz fényt vetít a képzésre, reméljük ezek pusztán a fantázia szüleményei. Hatalmas a kontraszt a többi képzőhely minőségi produkcióihoz képest.

Aladdin nyomában, Nemes Nagy Ágnes Színészképzés, Kristály Színtér, 2026. szeptember 9., 18:00

Játsszák: Bali Leila, Csanálosi Ilona, Csépai Anna, Domonkos Dóra, Eigner Panna, Illés Márton, Janó-Szegi Eszter, Jurkovich Dávid, Lovas Petra, Lóránt Borka, Nagy Noémi, Oláh Julianna, Ócsai Borbála, Palotai Réka, Rottenhoffer András, Tanács Luca, Váradi Csenge, Vuits Zsófi, Zenekar: Csernák Norbert, Mitnyan Fruzsina, Heigl László, Pallagi Ákos, Pallagi Teréz, dramaturg: Komán Attila, koreográfia, bábmozgatás: L. Nagy Attila, zenei vezető: Pallag Ákos, rendező: Gardenő Klaudia

Nagyszabású és egyben bájos vállalkozás a Nemes Nagyosok Aladdinja, amit már másodjára volt szerencsénk látni. A Népszínház Országba, a Blaha és a Teleki tér közé helyezett történet egyszerre ad alkalmat a musical dalainak előadására, és egyszerre vizsgálja a városi legendák létrejöttét. A fiktív dokumentumfilm, mint keret, rengeteg szereplehetőséget foglal magában, és eljátszik a város legmultikulturálisabb területén megforduló színes karakterekkel. Azt az adottságot is lehetőségként és nem hátrányként kezeli, hogy a nagy létszámú osztályban mindössze három fiú van. Illés Márton, Jurkovich Dávid és Rottenhoffer András egyénileg és hármasban is lehetőséget kapnak a címszerep alakítására, és ez kifejezetten filmes hatású jelenetezéseket hoz létre. A lányok egy része Jázminként tündökölhet, a többiek pedig emlékezetes epizodisták. Jaffar és hollója pedig felejthetetlen. Gardenő Klaudia rendezése megtámogatva L. Nagy Attila koreográfiáival és bábmozgatási tanácsaival egészen minimális díszlettel és költséghatékony, ám látványos jelmezekkel képes a musicalok világának formátumát felidézni, ami termékeny és igen vicces párbeszédre lép a nyócker miliőjével. Miközben az előadás egyáltalán nem interaktív, mégis példás a kapcsolattartás a nézőkkel. A népünnepélyek hangulata kiáramlik a nézőtérre és bevon minket a játékba. A zenekar – megérdemelten – legalább akkora, ha nem nagyobb tapsot zsebelt be, mint a játszók. Jó választás volt ezt az előadást tenni a Szemle Off zárlatának.

♥♥♥

Nagyon jól éreztük magunkat ebben a három napban, és igazán hálásak vagyunk, hogy a szervezők a délutáni idősávot választották, így munkából, iskolából, délelőtti próbáról is oda lehetett érni kis szervezéssel. Örültünk, hogy ennyi egymásra kíváncsi, nyitott fiatallal tölthettük ezeket a délutánokat, a Kétlámpás a jövő évi naptárában is üresen hagyja ezeket a napokat a Szemle Off számára.