Süni, a pökhendi, KovácsKa Bábszínház, Gárdonyi tér, 2026. szeptember 26., 13:00

Játssza: Kovács Katalin, zene: Viszlai Sándor, bábok, díszlet: Harkály Gyula

A Bartók Béla út újra megelevenedett a múlt vasárnapi indián nyárban az Eleven Ősz programjaival. Mi a Kovácska Bábszínház legkisebbeknek szóló bábelőadását, a Süni, a pökhendit választottuk a kínálatból. Kovács Katalint bábművészt a Budapest Bábszínház társulatának tagjaként ismertük meg, legutóbb a Hamupipőke árnyjátékos csapatát erősítette. Mostanában új vizekre evez, szabadúszóként, mint KovácsKa Bábszínház, viszi a mesét főképp az óvodás – kisiskolás korosztálynak. Az SZFE első bábszínész osztályában végzett művésznő imponálóan sokszínű repertoárral indult el egy új úton, reméljük, minél több óvoda, iskola, könyvtár, fesztivál felfigyel erre a kezdeményezésre.

A KovácsKa Bábszínház új honlapját itt találjátok.

A Süni, a pökhendi általunk látott előadása visszatért a bábjátékos hagyomány vásári vonulatához, szabadtéren, a jövő-menő, fagyizó, beszélgető kisebb és nagyobb családokat csalogatta varázsasztala köré az előadó. A közönség főleg kis- és nagyóvodás gyerekekből és szüleikből verbuválódott, akik nagyon hamar bevonódtak a színházi varázslatba, körülöttünk minden a meseerdő részévé vált. Pedig nem volt könnyű dolga az előadónak, egy jó ötperces motoros felvonulást kellett beleimprovizálnia a mesejátékba, amit szerencsétlen módon a produkció idejére időzítettek a Bartók Béla úton. A motorosokat vágtázó vadlócsordaként mesélte bele Kovács Katalin állatmeséjébe, így ez a kellemetlen intermezzo is tovább színesítette a mese világát.

A mese nagyon ügyesen egyensúlyoz; a történet linearitása és követhetősége, valamint az állatszereplők egy hangsúlyos tulajdonságának kiemelése teljesen a korosztályra van szabva. A nyelvezet azonban már kihívásokat is tartogat, és ezt érezzük az előadás legnagyobb erősségének. Miközben a gyerekek kicsit haragszanak a nagyképű sünre, kinevetik a hiú oroszlánt, drukkolnak a félénk, de valójában nagyon is bátor nyúlnak, észrevétlenül tanulnak meg olyan szavakat, amelyekkel eddig még biztos nem találkoztak. Egy tucatnyi gyerek aktív szókincsébe épültek be ezen a délutánon olyan szavak, mint a pökhendi, az elagyabugyálni vagy a kelepce.

Fotó: Ritter Márta

Nagyon szerettük azokat a pici interakciókat, amiket Kovács Katalin beleépít a játékba. A mozgásos ráhangolást, az előadás közepébe épített pihenőt a varázslatos lepkével, aki minden nézőt megsimogat, a nézőközönség mozgó bokorrá változtatását. Ez az utóbbi már csak azért is zseniális, mert egyszerre tartja a helyükön a sajtkukacokat, de megengedi a mocorgást, ami egy 60 perces előadás esetén elkerülhetetlen ennél a korosztálynál. A díszlet felépülése és az átdíszletezés is beépül a produkcióba, kifejezetten érdekes figyelni, ahogy benépesül a nyúl kertje, ahogy fölépül az oroszlán tisztása. Mintha egy dúsan illusztrált képeskönyvet lapozgatnánk.

Nem marad el az előadás utáni beszélgetés sem. A bábsimogató és, igény szerint, a bábbemutató még inkább elmélyíti és személyessé teszi a gyerekek számára az élményt. Erről legutóbb sokat írtunk a Hogy szólna mindenkihez? címet viselő, a családi színházról szóló szakmai nap kapcsán. Lám-lám, van olyan előadó, aki számára evidencia, hogy előadás után még egy kicsit álljunk szóba a közönséggel, segítsünk az élményt lecsengetni. Az sem utolsó szempont, hogy ilyenkor értékes visszajelzéseket is lehet gyűjteni a produkcióval kapcsolatban.

♥

Kedves Katalin, köszönjük a mesét, reméljük, hamarosan megismerkedhetünk a repertoár más elemeivel is!