2022. jún 20.

Menekülés Godot elől

írta: Két Lámpás
Menekülés Godot elől

Menekülés Godot elől, Budapesti Anarchista Színház, Gödör Klub, 2022. május 25., 19:00

20749-1_20220531095534.jpg

Játsszák: Balogh Veronika, Hódi Virág Noémi, Tóth Szilvia Lilla, Horváth Fruzsina, Marton Dániel, Sebő Ferenc, rendezőasszisztens: Merkulova Krisztina, zene: Birkás Máté, rendezte: ifj. Sebő Ferenc, írta: Semi-Automatic Memory Unit.

Rövid időn belül kétszer is felkerestük a Gödör Kortárs Kocsmát. Először Kamondy Ági koncertjére látogattunk el. Az 50 éves a Stúdió K eseménysorozatban többször felmerült Ági neve és nagyon jó volt hallani énekelni. A második alkalommal ifj. Sebő Ferenc szíves meg hívásának tettünk eleget, akinek a munkáját korábban a Simorág Szerencseház című kaland-játék-színdarabban láthattuk. Ezúttal a Menekülés Godot elől című produkciót néztük meg, amelynek ő rendezője és írója. Illetve mégse, mert az írója egy mesterséges intelligencia (SAMU, a félautomatikus memóriaegység), persze a természetes intelligencia volt az, aki darabbá rakta össze az interaktívan kiegészülő drámát.

Az előadás adatlapja a fb-on és a Tixán.

Az Anarchista Színház Godot-parafrázisa leginkább ahhoz az értelmezéshez van közel, ami a forrás darabot egy furcsa helyzet közös, kis csoportos megéléseként-átéléseként tekinti. Persze van nagyon sok interpretációja
Samuel Beckett munkájának, az életrajzi eredetű, francia vidéken töltött elvesztegetett és értelmetlen időtől, ami a németek előli bujkálásban telt, a pszichoanalitikusig. A mostani furcsaság, ami sokkolja a változáshoz nehezen hozzáedződő társadalmat, az a szembesülés a nemek és társadalmi nemek megállíthatatlan fluiddá válásával. Egy egész Trump Planet (amit itthon Orbán-univerzumnak nevezünk) küzd azzal, hogy mi ez egyáltalán, és hogyan lehet küzdeni az ellen, hogy a társadalmi szerepek formái, mint a homok, peregnek ki a kapanyéltől kérges munkáskezek közül. Pedig kiperegnek. És ugyanezek az egyszerű emberek akár meg is adhatnák magukat a változásnak és mint a Menekülés Godot elől Vladimirja és Estragonja elfogadhatnák, hogy az idő és a világ változik.

17584-1_20210901164002.jpg

 Horváth Fruzsina, Marton Dániel, Balogh Veronika, Hódi Virág Noémi, Tóth Szilvia Lilla (fotó: Budapesti Anarchista Színház)

A macho darabot négy nő játssza, illetve mellettük két férfi, akik mellékszereplőként átkötő jelenetekben jelennek meg, nem is beilleszthetően az eredeti karakterek közé. SAMU-t a mesterséges intelligenciát, a darab voltaképpeni íróját, Marton Dániel autisztikus figuraként személyesíti meg. Viselkedése a számítógép makacsságát, nehezen kezelhetőségét, önálló, de a kezelő szándékával ritkán találkozó karakterét jeleníti meg számunkra. Kétség kívül tartogat ez egy csomó vidám jelenetet, pláne, hogy nem nekünk kell vele küzdeni, hanem a projekt kigondolójának, Sebő Ferencnek. Ő az, aki megpróbálja kihúzni a mesterséges intelligenciából a drámát, és ők azok, akik némi magyarázatot adnak a parafrázis keletkezéstörténetére és átkötnek a Godot-szerű jelenetek között.

menekules-godot-elol-2-resized-970_jp2.jpeg

Tóth Szilvia Lilla, Marton Dániel  (fotó: Budapesti Anarchista Színház)

A két főhős közti szimbiózis és köztük a játék folyamatos igénye a mindenkori Godot-rendezések alapkarakterét adja. Balogh Veronika (Estragon) és Hódi Virág Noémi (Vladimír) nőket játszanak, akik papás mamást játszanak és sorsolással döntik el, ki lesz a férfi és ki a nő. A férfias agresszió nem elhalványul a játékukban, hanem a szerepjátékot követően jön létre, persze eltávolító formában. Bár a férfi brutális a szerepében, de látjuk, hogy ez játék, és így nem ijesztő, hanem groteszk és elgondolkodtató. Az az igazság, hogy felszabadító is. Ha LMBT emberek, konkrétan transzok vannak a nézők között egészen biztosan nagyon erős azonosulással figyelik majd az előadást és mivel tragikus eseményektől mentes a történet, nagyon jó élmény lesz számukra az, hogy helyet ad nekik a produkció a Menekülés Godot elől univerzumán belül.

mqdefault.jpg

Hódi Virág Noémi, Balogh Veronika (fotó: Budapesti Anarchista Színház)

Szintén mérséklődik a macho brutalitás azáltal, hogy Pozzo szerepét Tóth Szilvia Lilla noha, egyfajta dominaként, de egy finom nőként játssza. Ez ad az egész parafrázisnak egy furcsán humanista, játékos, elviselhető jelleget, ami valljuk be, Illés Róbert vagy Kulka János brutális agresszoraihoz képest teljesen barátságos előadássá alakítja át az anarchisták olvasatát. Horváth Fruzsina Lucky-ja nem pusztán értelmesnek látszó monológokat mond, mint a Godot-ra várva szövegében, hanem tényleg páratlanul érdekes és tartalmas előadásokat tart. Az ember szinte várja a mesterkurzust a sok ostoba értelmetlen zagyvaság után, amit a három másik karakter szabadít ránk. Az iróniáról  szóló órája magáról erről az előadásról is szól, legalább is meg lehet találni azokat a fogódzókat, amik segítséget nyújtanak ennek az előadásnak a megértéséhez is. 

Lucky második előadása hozza el az előadás csúcspontját is, hiszen ez magyarázz az ,,új optimizmus'' koncepcióját, ami voltaképpen ebből a produkcióból is árad. Lehet, hogy nem értjük a világot, és nagyon furcsa dolgok történnek benne úgy a hatalmi viszonyok, mind a társadalmi nemek szintjén, de lehet a dologgal menni és megtalálni benne a jót, merthogy végül is emberekről szól, és arról, hogy az ember érez, barátkozik, ragaszkodik, szeret, szerelmes. Az, hogy Estragon és Vladimir a játékba belemennek, gyógyítja is őket, a korábbi ostobaságok darabjaira szakadnak, és valami új jó és emberi keletkezik a XX. századi fogalmak üszkös romjain, már ha elengedjük őket, és nem kezdünk el dagonyázni bennük.

Kedves Veronika, Virág, Szilvia, Fruzsina, Dániel, Ferenc, Krisztina, Máté, és SAMU, köszönjük ezt a felvillanyozó, optimista és elgondolkodtató előadást!

Szólj hozzá

Gödör Klub Budapesti Anarchista Színház