Horváth András Dezső: Legjobban a nőktől féltem, Orlai Produkció, Jurányi Ház, 2025. február 7., 20:00

Játssza: Dékány Barnabás, színpadra alkalmazta: Deés Enikő, producer: Orlai Tibor, plakátfotó: Walters Lili, plakáttervező: Csáfordi László,a rendező munkatársa: Szirtes Lili Lujza, rendező: Georgita Máté Dezső

Végül megfogadtam a pszichológusom tanácsát és felhívtam egy kurvát.

Aparegény, traumaregény, Horváth András Dezső Legjobban a nőktől féltem című 2023-ban a Leányvállalat Kiadónál megjelent regénye ideális monodráma-alapanyag. Jó a szöveg, olvastatja magát, tiszta és izgalmas a szerkezet, a történet sodró ritmusú, a motívumháló szövése hibátlan, végül minden a helyére kerül, a mókus és a csillagok, a szamurájok és a víz. Ehhez képest érdekes, hogy az alkotócsapat, Deés Enikő, a színpadi adaptáció írója, Georgita Máté Dezső, a rendező, és Dékány Barnabás, a főhős megformálója, mit lúgoztak ki a regényből és mit erősítettek fel. Szomorú és kicsit ijesztő látlelet lett így az előadás az Y generációról számunkra. Dékány Barnabás színpadi jelenléte lehengerlő, egészen briliánsan uralja az előadás ritmusát a hang- és videóbejátszásokkal, amit precízen lekövetnek a fényezési megoldások. Nagyon jól működik a közös játék a videókkal és a fontos szereplők hangját kölcsönző színészekkel. Majdnem elhisszük a karaktert, annyira meggyőző ez a játék. Ez az írásunk most egy könyves kibeszélő lesz, nem tudunk és nem is akarunk elvonatkoztatni a regénytől.

A regényről és a szerzőről bővebben Neményi Márton interjújában olvashattok.

Kozmikus magány, a haldokló égitestek élete

A főhőst a regényben is rettenetesen magányossá teszi a poszttraumás stressz szindróma és az ebből fakadó impotencia. Mégis, megteremtődik köré egy világ, elromló bojlerrel, ételfutárkodással, rendre megromló gyroszokkal, munkanélküliséggel, amitől a figura nem légüres térben mozog, hogy csak vég nélkül pörgesse magában a szexualitással kapcsolatos problémáit. Meghökkentőnek találjuk, hogy a színpadi átiratban ezekből nem maradt semmi. A főhőst nem érintik olyan evilági dolgok, mint a megélhetés, a szakmai ambíciók vagy a mindennapi élet egyéb nyűgei. Ez a sterilitás nem tesz jót a darabnak, az eredetileg is életidegen, saját, egyszemélyes buborékjában vergődő főhőssel nehezen tudunk mit kezdeni. A huszonévesek valóban ennyire kivonultak a mindennapokból, és saját lelki kertecskéjük gondozásán kívül nem jut már másra energiájuk? Ijesztő, hogy az utolsó plasztikusan megformált közeg az egyetem világa, noha jól tudjuk mennyire nem a való élet maga az egyetem se.

Fotó: Éder Vera

A nőkhöz való viszony is módosult a forrásműhöz képest, és nem a jó irányba. Még tárgyiasítóbb lett, és mennyiségileg is feldúsult a csak az aktusokra szorítkozó találkozások száma. A nők szinte minden megkülönböztető tulajdonsága eltűnt, nem csak az egyéjszakás numeráké, de a nagy szerelmeké, Hannáé, Majáé és Flóráé is. Nincs foglalkozásuk, nem küzdenek depresszióval, nem tesznek suta és megható gesztusokat az ezt viszonozni képtelen narrátor felé. Szájak, mellek, seggek maradtak belőlük. Ez azért baj, mert teljesen hiteltelenné teszi a szerelem utáni sóvárgást, a valós kapcsolódás iránti igényt, ami többször is, egyértelműen észrevehető módon megfogalmazódik a főhősben.

Fotó: Gálos Mihály Samu

Vitathatatlan érdeme az előadásnak, hogy sikerült megtartani a szexualitásról való beszéd nyíltságát obszcenitás nélkül, és Dékány Barnabás könnyedén, fesztelenül tudja működtetni ezt a nyelvet. Ritkaság ez a színpadon, se a szépelgő virágnyelv nevetségessége, se a vulgaritás látszatbátorsága felé nem leng ki az inga. Ha az előzmények ismeretében kétségeink is vannak, nagyon drukkolunk, hogy Dékány Barnabás karaktere megtalálja Flórában azt a nőt, akit képes teljes egészében látni és szeretni.

♥

Kedves Barnabás, Enikő, Tibor, Lili, László, Lili Lujza és Dezső, köszönjük ezt a sok gondolkodni valót adó estét!