2020. jan 20.

Szabadítsuk ki Gézát!

írta: Két Lámpás
Szabadítsuk ki Gézát!

Miklós Marcell: Szabadítsuk ki Gézát!, Mesterek és Tanítványok Művészeti Központ, 2019. december 28. 19:30

81189090_2670142413031634_943592293317738496_o.jpg

Játsszák: Benkő Bence, Kiss Árpád, Kövesdi László, Rábaközi Gergő. Rendezőasszisztens: Lakrovits Judit, író/rendező: Miklós Marcell.

Még december végén, egyfajta előszilveszterként, látogattunk el a METÁba (Mesterek és Tanítványok Művészeti Központba), hogy megnézzük a Heath Ledger Színkör legújabb előadását, és egy nagyon kellemes estét töltöttünk el ott. Ismerjük már ezt a kis otthonos helyet, és volt szerencsénk látni a színkör A Csáth Kollégium titkai című előadását, amiben az alkotók nagyon hitelesen és elgondolkodtató módon festették le a 2000-es évek elejének, magárahagyott fiatal nemzedéke problémáit. Most egy könnyű téma következett, ahogy a címből is lehet sejteni, mindazonáltal nem adja olyan könnyen magát a darab, mint az erre a célra tervezett bohózatok. A Szabadítsuk ki Gézát! egy fekete (vagy inkább szürke) humorral fűszerezett, klasszikus színdarab, amit jó nézni és öröm végigelemezni.

Az esemény fb oldala.

Kettőből nehéz általánosítani, de azért mégis kirajzolódik az a néhány vonás, ami Miklós Marcell író-rendező stílusát jellemzi. Sötét, komor alapállásból indul és ragaszkodik a kisrealizmushoz, illetve ettől csak picit tér el. Semmiképpen sem a nagy tankönyvi, társadalmi kérdéseket láttatja, illetve nem tolja el a fantasztikum felé vagy ágyazza bele a fantasztikumba a problémákat. Ha összevetjük mondjuk a F.A.Q. társulat, Fekete Ádám vagy a k2 Színház egyes fantáziába hajló produkcióival, akkor egyértelműen nem a jelen független színházainak fősodorbeli stílusával állunk szemben, ami kiváltképp érdekessé teszi a látogatást a HLSz-be. Marcell rendezőként a szövegre építi a színpadi történést és lehetőleg kerül minden szimbolizmust, ami szintén üdítő kivétel a fizikaiak uralta szimbolista színházi világban.

A darab építkezése lassú, fokozatos, felesleges kilengésekkel nem terhelt, egyenesen és kristálytiszta rendben halad a végepoén felé. Mer rövid lenni, és ez javára válik. Nem azért mert jobb, ha korábban véget ér, hanem azért mert kevesen merik bevállalni, hogy amit fél órában is el lehetne mondani, azt ne másfél órában mondják el. Ha lenne a színjátékban olyan kategória, mint a mozgóképes kultúrában a filmetűd, akkor a Szabadítsuk ki Gézát!  mindenképpen egy színpadi etűd lenne. Mi mindig hiányoljuk a dramaturgot, ha az nincs. Most is eszünkbe jutott, hogy valószínűleg nem kerülne semmibe az SzFE dramaturg osztályából egy hallgatót megkérni, hogy nézze meg azzal a külső szemmel az előadást, ami csak egy dramaturgnak van. Egyáltalán nem kell ehhez egy tapasztalt dramaturg, ugyanis az egyetemet nem csak kiváló és kész színészek hagyják el, hanem díjnyertes dramaturgok is.

83267011_152595432826903_6513103495321616384_n.jpg

Kiss Árpád (Géza), Benkő Bence (Kispipi), Rábaközi Gergő (Tölgyesi) (Fotó: Varga János.) 

A kezdő szituáció, hogy Gézánk (Kiss Árpád) oda van kötözve a székhez valahol egy játékokkal teli raktár mélyén. Két maffiózónövendék, Kispipi (Benkő Bence) és Tölgyesi (Rábaközi Gergő) vigyáz rá, miközben Kispipi meséli legújabb, voltaképpen szánalmasan elrontott csajozási próbálkozását. A jelenettel azonnal megvesz minket az előadás számára, és utána érdeklődéssel figyeljük, hogy mit kezd Gézával a két papírtigris. Kiss Árpád visszafogott játékával jelzi, hogy az általa alakított középosztálybeli figura észrevételezte, hogy okosabb mindkét nyikhajnál, ám mégiscsak ő van lekötözve és kiszolgáltatva a plüssmaffiózóknak. Azért nem lehet olyan nagyon könnyű egész előadás alatt ott ülnie Árpádnak a széken, az előadás vége felé már minden részvétünk az övé. Kétség kívül Benkő Bence Kispipije a jellemkomikus alkat, párja pedig a megfontoltabbnak tűnő, Tölgyesit alakító Rábaközi Gergő. A darab türelmes fejlődése engedi, hogy ők ne pusztán komikus páros legyenek, hanem megismerjük szociális helyzetüket is, azaz, hogy két világ, a bűnöző életmód és a becsületes szegénység között vergődnek.

82698400_192046555184532_3739033601153433600_n.jpg

Rábaközi Gergő (Tölgyesi), Kiss Árpád (Géza), Benkő Bence (Kispipi), Kövesdi László (Báró) (Fotó: Varga János.) 

A csapat főnökét, Bárót, játszó Kövesdi László az isten is erzsébetvárosi vagánynak teremtette. Mind kinézete (elegáns fekete öltöny), mind beszédstílusa (kimért szóhasználat, higgadt hanglejtés) azt a képet sugározza, hogy ő inetellektuálisan is partnere lesz Gézának. Kezdetben még fel-felvillannak lelki szemeink előtt a Villa Negra kisstílű, de azért veszélyes bűnözői, ám a darab vége felé világossá válik, hogy a plüssállatkert, amelyben vagyunk hűen tükrözi a maffiózók súlyát. Amikor végre megadjuk magunkat a játéknak, és leesik, hogy Gézát mégsem fogják karóba húzni, akkor természetesen a maffiózók modorossága, és egyben balféksége nagyon sok szórakoztató percet nyújt számunkra.

82905815_151324912952657_8656756934436716544_n.jpg

Kiss Árpád (Géza), Kövesdi László (Báró) (Fotó: Varga János.) 

A színdarabot körbelengi a lányok elleni erőszak, ami hol a gengszterek fanyar humorának tárgya, hol lelkiismeretet felkorbácsoló tényező. Maga a szépen lassan kibontakozó alapkonfliktus is erre a vonalra épít. Az előadás végére az addigi enyhe groteszk átcsap abszurdba. A lekötözöttség szimbolikussá válik és a múltbéli bűnök nehézkedése visszájára fordítja a helyzetet. Hazafelé bandukolva még nagyon sokat gondolkodtunk a látottakon, és az igényes megszerkesztettség elégedettséggel töltött el minket, ám most visszafogjuk magunkat, nehogy a poén áldozatául essen a kritikánknak.

 ♥

Kedves Bence, Árpád, László, Gergő, Judit és Marcell, köszönjük ezt a szórakoztató és hibátlan előadást.

Szólj hozzá

META Heath Ledger Színkör