2021. sze 24.

Rosencrantz kétszer

írta: Két Lámpás
Rosencrantz kétszer

Varró Ilona Ágnes: Rosencrantz és Guildenstern felkészül, Jelen! Alkotói Csoport, Óvóhely, 2021. július 15., 19:30

Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott, k2 Színház, MU Színház, 2021. szeptember 21., 19:00

197752332_4384348721584029_5401566972408366261_n.jpg

Játsszák: Kiss Fanni, Szabó Viola, írta és rendezte: Varró Ilona Ágnes.

Az előadás Port.hu adatlapja.

241779393_4461428157251935_3316648589649952819_n.jpg 

Játsszák: Bán Bálint, Formán Bálint, Gyöngy Zsuzsa, Piti Emőke, Szabó Zoltán, dramaturg: Cseh Dávid, zeneszerző: Horváth Szabolcs, rendezőasszisztens és súgó: Timár Boglárka, rendező: Király Dániel  

Az előadás adatlapja a k2 Színház oldalán.

Ismerkedésünk Tom Stoppard darabjával természetesen az általa 1990-ben rendezett filmmel kezdődött. Lenyűgözött minket az eleganciája, az intellektuális játék, a tudománytörténeti gag-ek, de érzelmileg még érinthetetlenek voltunk, sem a halál, sem az elveszettség témája nem talált meg bennünket. Nem volt ez másképp a Katona József Színház 1994-ben bemutatott variációjánál sem, Máté Gábor rendezése a Kamrában főleg színházi élményként volt jelentős számunkra, addig nem nagyon láttunk ilyen kicsi térre rendezett, a színészeket a nézőktől pár méterre játszató előadásokat. Sok-sok évnyi kihagyás után találkoztunk újra Rosencrantzcal és Guildensternnel, a Szkénében Szikszai Rémusz 2014-ben bemutatott rendezésének egyik utolsó előadásán. Ekkor már borzongtunk kicsit, de Nagypál Gábor és Kaszás Gergő tökéletesen egymásra hangolt játéka kiegészítve Fodor Tamás Színészével és Király Attila Hamlettjével megint csak az egyik ámulatból a másikba esés gyönyörűségét adta nekünk. Annál is inkább, mert a rendezés rendkívül sok játékos megoldást alkalmazott, és bár Fodor Tamás egyre vészjóslóbb szövegei gyanút ébreszthettek volna bennünk, Nagypál Gábor és Kaszás Gergő karaktereit csak nagyon nehezen lehetett kibillenteni magabiztos udvaronci szerepükből. Ha a nevüket nem is tudták, ha emlékeik hézagosak voltak is, a szerepükben szinte végig biztosak voltak. Aki nem hiszi, járjon utána, az előadás ugyanis megnézhető itt:  

 ♣

 241362520_164802302460359_6750099145404590426_n.jpg

Szabó Viola, Kiss Fanni (fotó Óvóhely fb.)

Varró Ilona Ágnes Rosencrantz és Guildenstern felkészül című átirata még egy csavart rak az amúgy sem egyszerű alapszituációba. Egy kőszínház öltözőjében vagyunk, ahol két fiatal színésznő készül első szerepére, Rosencrantzot és Guildenstert alakítják. Hogy éppen hol tart a színpadon a Hamlet előadás, arról a háttérben lévő vetitővásznon megjelenő filmbejátszásokból értesülünk. Grigorij Kozincsev 1964-es Hamlet filmjének szuggesztív képsoraihoz kéne a kezdő színészeknek felnőniük. Instrukció azonban nincs, vagy nem emlékeznek rá a lányok, így két jelenés között próbálják megkonstruálni figuráikat. És ez a konstruálás Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halottja jeleneteivel történik meg.  

tumblr_88141d4e5c1f969b5b43eca4b098b382_0872dce2_1280.jpg

Hamlet (1964), rendezte Grigorij Kozincsev

A két figura még inkább magára hagyott, mint a forrásszövegben, nincs Színész, aki sejtelmesen utalgatna a jövőjükre, nincs Király, aki utasításokat adna, nincs Hamlet, akihez viszonyulni lehetne. Igazán senkit sem érdekel két kezdő pár sornyi mellékszerepben való debütálása. A lányok azonban nem adják fel, szerepet elemeznek, megpróbálják felépíteni a két alak múltját és jelenét, rögtönöznek, próbálnak, kétségbeesnek és összeszedik magukat. Rosencrantz és Guildenstern egzisztenciális bizonytalansága tökéletesen illik a kezdő színészi létre. A lányok már hetek óta minden idejüket a színházban töltik, az idő cseppfolyóssá vált számukra, önmagukba vetett hitük alapjaiban rendült meg, abban sem biztosak már, hogy valóban színészek-e, valóban ez-e az ő útjuk. Se instrukció se visszajelzés nem segíti őket. A harmadik jelenés után még az a hiányérzet is kínozza őket, hogy szerepeik sorsa nincs lezárva, nincsenek jelen saját halálukban. És ekkor jön a feloldás, a két színésznő eljátssza az angliai audienciát és Rosencrantz és Guildenstern kivégzését. Soha el nem tudtuk volna képzelni, hogy Stoppard drámájának elbizonytalanító és megrendítő végkimenetele felszabadító élményként hasson ránk. Ez egy pozitív, megerősítő Rosencrantz és Guldenstern halott.   208038312_125720456368544_8035131531065580266_n.jpg

Kiss Fanni, Szabó Viola (fotó Óvóhely fb.)

Kiss Fanni és Szabó Viola nagyon hitelesek ezekben a szerepekben, egymást támogató játékukat akármeddig elnéznénk. Szívből kívánjuk, hogy kitartson a hitük, és még sok ilyen elvarázsoló színházi estét tölthessünk velük. Varró Ilona Ágnes úgy tűnik szintén azok közé az alkotók közé tartozik, akik képesek megfogalmazni és végigvinni írói és rendezői koncepciójukat. Erre bizonyíték az alábbi interjú részlet:  

,,Mi az a darab, amit mindenképpen meg szeretnél rendezni és miért? 

Hú, több is van. Tom Stoppard darabja például, a Rosencrantz és Guildenstern halott egy régi vágyam. Tökéletesen kifejezi, hogyan érzem magam én a világban: mint aki belecsöppent egy színdarabba, amihez mindenki másnak van szövegkönyve, csak nekem nincs, úgyhogy kénytelen vagyok vaktában improvizálni valamit. Ez sokáig nyomasztott, most már inkább rettentően szórakoztat. Mert ha nincs konkrét forgatókönyv, akkor nincsenek szabályok sem – csak annyi, hogy improvizálás közben ne bántsak másokat. Ezen kívül azt csinálok, amit akarok.”

 A teljes beszélgetés itt olvasható: https://telthaz.com/interju-varro-ilona-agnes-rendezovel/

 ♣

17244-1_20210726092800.jpg

Bán Bálint, Formán Bálint, Gyöngy Zsuzsa, Piti Emőke és Szabó Zoltán 

A Thealter és az Ördögkatlan Fesztivál után megérkezett a MU Színházba Király Dániel rendezésében a Rosencrantz és Guildenstern halott. A tér ennél csupaszabb már nem is lehetne, egy elkerített fehér lap csak a színpad, az összes kellék pár tibeti hangtál, a jelmezek koszlott-foszlott melegítők, manósapkák. Lehet még ennél is szegényebb a színház? Hol vagyunk már Tom Stoppard kosztümjeitől vagy Szikszai Rémusz öltönyös udvaroncaitól és épített díszletétől? Ezt a teret lakja be fokozatosan Bán Bálint, Formán Bálint, Gyöngy Zsuzsa, Piti Emőke, és Szabó Zoltán Horváth Szabolcs zenéjével és Tom Stoppard Vas István fordításában elhangzó szavaival. Itt mindenki Rosencrantz vagy Guildenstern, és ha kell, Színész, Király, Királyné, Polonius, Alfréd. Bizonytalanságunk megtöbbszöröződik, ahogy főhőseink. Piti Emőke már az első pillanattól kétségbeesett, neki nem játék, nem intellektuális kihívás az örökké fejre eső érme, hanem szorongató létbizonytalanság. Bán Bálint sem veszi félvállról, hogy nem tudja, ki hívatta őket, merre tartanak egyáltalán. A színészek elcsigázottak, szikrája sem maradt bennük az öntudatnak, bármilyen megaláztatást természetesnek vesznek. Nem lélekvezetők, nem baljós mindentudók, bolygó lelkek ők is, mint Rosencrantz és Guildenstern. A halálról, a megsemmisülésről szóló párbeszédek felerősödnek, nem csak a darab vége felől kapnak jelentőséget, elhangzásuk pillanatában már torokszorítóak. A darab humora ennek ellenére egyáltalán nem sikkad el, csak feketébb lesz, sokat nevetünk, még ha csak azért is, hogy ne féljünk annyira.  

kepernyokep_2021-09-24_23-08-03.png

Formán Bálint, Szabó Zoltán, Piti Emőke, Bán Bálint (fotó: thealterphoto2021)

Király Dániel rendezésével visszanyúlt az abszurd gyökeréhez, megteremtett egy becketti, kifejezetten a Godotra emlékeztető atmoszférát. Megint a meglepődés a legerősebb érzelmünk, eddig el nem tudtuk képzelni, hogy Stoppard darabjának tud lenni egy ennyire sötét, kétségbeesett, szomorú olvasata. A végkicsengésben mégis benne van a remény, hiszen itt vannak ők öten, játsszanak nekünk akár egy egérlyukban is, kellék, díszlet, jelmez nélkül teremtenek világokat a hangjukkal, a gesztusaikkal, a jelenlétükkel. A k2 Színház eddigi csúcsteljesítményeivel – vegyük akár a népszínmű megújítását, a színházi nevelés két útjának bravúros egyesítését (hogyan játsszunk középiskolásoknak úgy nagyon nem könnyű klasszikusokat, hogy ennek a korosztálynak a problémáira rezonáljon) vagy hogyan törjünk utat az olyan mostohán kezelt zsánereknek, mint a sci-fi és a fantasy – szokva van sajnos ahhoz, hogy a pénzosztó hatalmasok újra és újra a startvonalra küldik őket. A darab egyik utolsó mondata: „Mindegy. Legközelebb majd jobban csináljuk.” Mi bízunk benne, hogy sok legközelebb lesz még, és hogy a k2-nek sikerül kitörnie a stoppardi ördögi körből. Mi, nézők, nyernénk ezzel a legtöbbet.  

k2_rosencrantz_thealterphoto2021_rrcc1249-464x266.jpg

Gyöngy Zsuzsa, Piti Emőke  (fotó: thealterphoto2021)

Szólj hozzá

MU Színház k2 Színház Óvóhely Jelen! Alkotói Csoport