2022. sze 25.

Meseország nem mindenkié – felújított változat

írta: Két Lámpás
Meseország nem mindenkié – felújított változat

Meseország nem mindenkié – felújított változat, FAQ Színház, Három Holló, 2022. szeptember 18., 20:00

301590023_2591548957644703_7084832753730453123_n.jpg

Játsszák: György Zoltán Dávid, Lakatos Dániel, Martinkovics Máté, Messaoudi Emina, Molnár Dàvid Màrk, Nyáry Pál, Orbán Borbála, Pintér Gabriella Márta, Tóvaj Ágnes, vendég fellépőink: Fekete Ádám és Főglein Fruzsina, a társulat improvizációiból írta: Nyáry Pál, dramaturg konzulens: Bodor Panna, fénytervező: Major Mátyás, látványtervező: Molnár Anna, látványtervező munkatárs: Petrovics Eszter, jobbkezek a bajban: Csákberényi-Nagy Anna, Somoskői Judit, Szilasi Flóra, rendező: Molnár Anna.

Egyik szemünk sír, a másik nevet a FAQ Színház Meseország nem mindenkié című előadását látva. Tavaly novemberben jártunk már Meseországban, akkor még a Kettőspont alakult át a számkivetetteket befogadó rengeteggé – megszerettük a produkciót, írtunk is róla sok beszélgetés és gondolkodás után. Most ősszel egy hosszúcsőrű cankógoda viszont azt csiripelte, hogy érdemes lenne újra rápillantanunk, mert jelentősen átalakult az előadás. És valóban, alapvető koncepcionális és hangulati változáson esett át a produkció. Azért nevet az egyik szemünk, mert a társulat szemmel láthatóan sokkal otthonosabbá tette a maga számára Meseországot, és így a mi számunkra is. Nevet azért is, mert a Három Holló nyitóelőadására rengetegen voltak kíváncsiak, a pótsámlik, babzsákok, pulóverek belógtak a színpadra, még egy nagyon érdeklődő kutya is nézőtársunkul szegődött. Jó rezgések voltak színpad és közönség között, mindenféle kényelmetlenséget feledve fantasztikus előadás kerekedett ezen az őszi estén. György Zoltán konferansziéként kézben tartotta az egész előadást, feszesebb ritmust diktálva az eredeti változaténál. A finálé összetettebb, zaklatottabb, hatásosabb lett.

306850856_522883113174475_8485795950556563543_n.jpg

György Zoltán (FAQ fb)

A másik szemünk azért zokog, mert az előadás nagyon pontosan megmutatja, milyen sokat romlott Magyarország mentális állapota az elmúlt 10 hónapban. Az átalakítások mind ennek a kétségbeesésnek, reménytelenné válásnak, tehetetlen dühnek a kifejeződései. Míg az eredeti koncepcióban a történet az 1800-as években játszódott, és egy Twin Peaks-allúzió nyomozós keretjátékába helyeződött, a mostani változat teljesen jelen idejű, nem kapunk esélyt az eltávolításra, kénytelenek vagyunk az itt és mostban értelmezni az eseményeket. A felütés – már-már a hírszínházak aktualitását idézően – szívhangokat idéz, és megjelenik a Világ Legszebb Nője (Tóvaj Ágnes), aki nem egy folklór-horror mesét hoz nekünk, hanem Novák Katalin 2020. decemberi, az Axiómán előadott üzenetét tolmácsolja a közönségnek, elképesztően kifejező metakommunikációval ellenpontozva a szöveg bornírtságát. Egy ilyen indítástól minden további jelenet is átszíneződik, és bár a freak show forma megmarad, nem a weird-minőség dominál többé, hanem valamiféle társadalompatológiai enciklopédiává lesz az előadás. Ebbe az elképzelésbe illeszkednek az új monológok is. Pintér Gabriella Márta Fekete Macskája az állatmenhely rácsai mögül adja elő szívszaggató társkereső monológját, tökéletesen lefestve a magány, a kapcsolatfüggőség és az abuzív párkapcsolatok egy fajtájának működésmódját.

284837891_2525204317612501_6724805728846502075_n.jpg

Főglein Fruzsina (FAQ fb)

Zseniális és gyomorforgató a vendégművészként becsatlakozó Főglein Fruzsina Gyermek Szépségkirálynője. A pedofíliának, a gyerekek szexuális kizsákmányolásának az elviselhetőség határain belül nehezen bemutatható témáját sikerült egy bábos megoldással befogadhatóvá tenni, miközben pont olyan sokkoló maradt, amilyennek lennie kell. Nem romantizál, nem bagatellizál, mégis sikerül a fogyaszthatóság határain belül maradnia. Ez a jelenet világít rá a legerősebben, hogy az alkotókban rendkívül erős, tévedhetetlen minőségérzet működik, nem csúsznak be fals megoldások, megúszós, „majd csak lesz valahogy” elemek, és ezért nem lehet elég hálás a dramaturgiai kisiklásokra és ócska poénokra érzékeny néző. Nem maradhatott ki a már az első verzióban is tökéletesre csiszolt négy szám, az Utolsó Magyar (Lakatos Dániel) stand up-ja, a Hét Nővér lidércnyomásos balladája (Orbán Borbála és Messaoudi Emina), a Csecsemőember (Martinkovics Máté) meséje és az Erdőkertész (Molnár Dávid Márk) fináléba átcsúszó búcsúmonológja. Ezekről az előző kritikánkban bővebben is olvashattok. Az erős zenei világhoz csatlakozott Fekete Ádám, a Hawaii Ember Sunday című performanszával, kicsit oldva az egyre sötétedő hangulatot, hogy annál nagyobbat üssön Nyáry Pál, aki az Egy Bogár szerepében az este legfélelmetesebb monológját mondta el. A hamvas bélai ihletettségű, álfilozófikus gyűlöletmonológ nem sok jóval kecsegtet Meseország lakói számára, és ez a fenyegetés a fináléban realizálódik is. Mi mással is zárhatnánk kritikánkat ezek után, mint a Múlt Nélküli Ember (György Zoltán) dalából vett idézettel:

„Törött szárnnyal minek élnél
Nincsen harang, nincsen szó
Megszakadt, jaj, ez a szárnyam
Nincs már nekem semmi vágyam
Megdögölni volna jó"

A Sunday klipváltozatát itt nézhetitek meg:

Kedves Alkotók! Köszönjük ezt a megrázó és sajnos otthonos élményt!

Szólj hozzá

báb FAQ Három Holló