Babits Mihály: Jónás könyve, Ács Tamás, Kettőspont / színház & spirituális ügynökség, 2024. december 7., 19:00

Játssza: Ács Tamás, koreográfus: Demcsák Ottó, fény: Formanek Csaba, rendező: Ács Tamás

Több szempontból is rendhagyó esemény volt Ács Tamás legutóbbi fellépése a Kettőspontban. Egyfelől a reménybeli közönség választhatta ki az előadó repertoárjából azt a művet, amit színpadon szeretett volna látni. Nehéz műsorpolitikai döntés volt, egy régi kedvencet válasszunk, amiben biztosak vagyunk, hogy a nézőtársak is szeretni fogják, vagy magunknak kedvezzünk, és egy olyan művet kérjünk, amit még nem láttunk? És, ha az újra voksolunk, mihez is lenne kedvünk? Egy könnyedebb, játékosabb darabra, vagy valami filozofikusabbra vágyunk? A Jónás könyve azért volt a lehető legtökéletesebb választás, mert mindkettőt megkaptuk, még ha ezt nem is sejtettük, amikor leadtuk a szavazatunkat. Ács Tamás nagyon sok regisztert beleépített ebbe az előadásba, a humor volt köztük az egyik.

Másfelől abból is ízelítőt kaptunk, hogy miképpen, milyen kontextusban hangzik el Babits költeménye a középiskolákban. Három költő három verse rajzolja meg azt a történeti és szellemi hátteret, ami keretezi a Jónás könyvét, és néhány életrajzi adalék és elemző gondolat is elhangzik Babits Mihály és műve kapcsán. Ez a bevezető, beavató előjáték hangol rá minket a voltaképpeni attrakcióra. Azzal, hogy Ács Tamás párbeszédbe lépteti a Jónás könyvét Ady Endre Ember az embertelenségben, Juhász Gyula Vojtina új ars poétikája a fiatal költőkhöz és József Attila Thomas Mann üdvözlése című verseivel, nem csak ismeretet bővít és közvetít, de megteremt egy olyan atmoszférát, ami közösségivé teszi ezeket a magányos gyötrődésekről szóló műveket. És minket, XXI. századi alkotókat és befogadókat is bevon ebbe a közösségbe. A kétely, a fenyegetettség, a talmi özönvízszerű áradása, az ordas eszmék fenyegetése, és az ezek ellenére megfogalmazódó mégis-morál kap választ a Jónás könyvéből és metaszinten azokból az ünnepi pillanatokból, amiket a Kettőspontban átélhetünk.

A Jónás könyve egy retelling, a bibliai történet olyan újramesélése, amiben a költő minimális változtatásokkal belevetíti saját dilemmáit, saját korának jellemzőit a történetbe. Ács Tamás interpretációja ezt a már újramesélt sztorit teszi sajátjává. A hallgatóság aztán óhatatlanul saját korára és önmagára vonatkoztatja az ősi történetet. Háromszoros áttétel történik tehát, az újramesélés egyszerűnek tűnő gesztusa sokkal bonyolultabb viszonyrendszert hoz létre, mint első látásra gondolnánk.

 ...S az Isten néha milyen gyenge…

Ady Endre: Ember az embertelenségben

Az ószövetségi történet istenképe Babitsnál átszíneződik az újszövetségi istenképpel. Egyszerre van jelen a féltékeny és bosszúálló isten és a megbocsátó és megtartó Isten. Ács Tamás azzal, hogy a Jónás könyvét Jónás imája keretébe foglalja hozzátesz egy nagyon személyes istenképet. A Jónás könyve így egy személyessé tett, önbiztató, saját példabeszéddé válik. Kinek-kinek a saját sorsa elleni lázadást és a saját sorsával való megbékélést kell végiggondolnia. Ahogy Ács Tamás kinyitja a színház ajtaját, végigtekint a Ninivévé vált Budapesten, és csendes, bölcs szavaival beavatja Jónást az isteni tervbe, abban van valami nagyon megnyugtató. Van terv, és ha mi, kérészéletű parányok, nem láthatjuk is azt át, részünk van benne, értünk és általunk teljesedik be.

Istennek kegyetlen humora van, ezt el kell ismernünk, még ha rajtunk csattan is. A Demcsák Ottó balett-táncos, koreográfus segítségével az előadáshoz létrehozott mozgáskompozíció főleg ezt a humort emeli ki. Jónás futása, menekülése a bálna elől, kiszabadulása, a ninivei prédikáció körei, a kárörvendő várakozás az isteni ítéletre, megrökönyödése a tök elszáradása miatt önironikus gag-ek sorozataként jelenik meg. Jót tesz a Jónás könyvének, hogy megtisztul a rátapadt patetikusságtól, szentenciózusságtól. A beleépített dinamika valódi és nem kikényszerített katarzisig juttatja az előadást. A finoman megidézett keresztény ikonográfia szépen irányítja rá a figyelmet a fent már említett istenkép-változatokra.

...meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...

József Attila: Thomas Mann üdvözlése

Mit kezdjünk a mi Ninivénkkel? Pusztába kiáltott szó-e a hangunk? Komoly dilemmák ezek mostanában. Egyre nehezebb létezni ebben a zajban. Sokan érezhetik most Jónásnak magukat a királyi palota cifra oszlopán bazári majomként kezelve. Ebben a káoszban ad reményt Ács Tamás tiszta hangja, és az a kis, de remélhetőleg egyre bővülő kör, amelyik értő figyelemmel hallgatja. És a Kettőspont, amely oázis egyre sivatagosodó Ninivénkben, ahol jó megpihenni. Ne hagyjuk, hogy kiszáradjon!

♥

Kedves Ottó, Csaba és Tamás, rendkívül hálásak vagyunk ezért a csodálatos estéért!