Gyerünk a moziba be! - monodráma filmes kvízzel fűszerezve, Kettőspont / színház & spirituális ügynökség, 2025. április 27., 19:00

Játssza: Ács Tamás

Ács Tamás monodrámáiban kaméleonként lényegül át Rőtpéterré, Jónássá, Propriscsinné, Szókratésszé. Ideje volt látnunk tőle egy olyan alkotást, amiben tucatnyi szerepbe bújva mégis önmaga lehet. A Gyerünk a moziba be! az előadó szerelmi vallomása az őt formáló, rá hatást gyakorló filmekhez, magához a mozihoz. Vállaltan szubjektív válogatás ez a húsz filmes monológ, nem az unásig ismert, "száz film, amit látnod kell mielőtt meghalsz" típusú kronológia. Nem filmtörténeti gyorstalpaló, hanem Ács Tamás filmnaplója a nagy kedvencekről, számára meghatározó rendezők, filmek, színészek megidézése. A monológokhoz ötven kérdéses kvíz kapcsolódik, amiből leginkább azt lehet leszűrni, hol érintkezik a közönség tagjainak világa, filmes tapasztalata Ács Tamáséval. A mi filmes buborékunk nagyságrendileg 50%-ban fedi az előadóét, köszönhetően közös rajongásunknak a fantasy és sci-fi zsáner iránt. Életkori kérdés is, hogy mennyiben tudunk kapcsolódni a felkínált filmekhez, közös bennünk, hogy a VHS-korszak hajnalán, amikor Ács Tamás kisiskolás volt, valószínűleg ugyanazokat a filmeket tartalmazó kazetták jártak kézről kézre az ismeretségi körünkben.

A kvíz nyertese, aki ezzel jogot nyert, hogy elmondja köszönő beszédét az Oscar-díj átadásán:

Formanek Csaba

Míg a monodrámákat a letisztultság, a kellékek minimalizmusa jellemzi, ebben az előadásban Ács Tamás tobzódik az apró mütyürük használatában. Minden filmhez jár egy-egy jellemfestő, atmoszférát megidéző vagy a felismeréshez konkrét segítséget adó tárgy. És valaki a közönségből, akihez a monológok szólnak, így ezen az estén kicsit mi is Don Corleonék lehettünk. A szövegek nem paródiaként hangzanak el, hanem úgy, ahogy azokat Ács Tamás átszűrte önmagán. Kivételt képez a Szindbád című film és Latinovits Zoltán megidézése. Ez a szekvencia abban is különleges, hogy itt dialógus hangzik el, Latinovits Zoltán és Szénási Ernő, Szindbád és Vendelin vendéglőbeli párbeszéde idéződik meg. Az összes filmhez járul egy apró, személyes adalék, így azokhoz a filmekhez is közelebb tudtunk kerülni, amiket nem ismertünk. Az Ács Tamás számára meghatározó filmes monológok többsége a felnövés, a férfivá válás témájához kapcsolódnak, a felelősség vállalásához, a képességekkel való éléshez. Egy, a kilencvenes-kétezres években szocializálódott, nagyon szerethető férfikép bontakozik ki ebből a filmográfiából. A mi egyik nagy kedvencünk is elhangzott, a Blade Runner „Tears in Rain” monológja.

A személyes és filmes anekdoták, a kvízkérdések és megbeszélésük kellemes ritmust teremtenek az estének, oldották az egymás után sorjázó monológok tömbszerűségét. A passzív, befogadói és az aktív, játékos szerep jól kiegészíti egymást. Az előadás egy pontján még egy dal is elhangzik, és ez tovább növeli a változatosságot. A sok, kellemes filmes emlék megidézése és a nézőtársakkal versengő játék mellett Ács Tamás szenvedélyes viszonya a filmekhez tette emlékezetessé az estét. Ahogy azt Umberto Eco A lista mámora című művében hosszan fejtegeti, létezik az az antropológiai öröm, amit a listázás okoz. Valamiféle rendet tenni a megszámlálhatatlan és átláthatatlan összességben, válogatni és választani, ezt is megadta számunkra A Gyerünk a moziba be!

♥

Kedves Tamás, köszönjük ezt a szórakoztató előadást és a játékot!