Platón: Szókratész védőbeszéde és Weiner Sennyey Tibor: Diogenész, Kettőspont / színház & spirituális ügynökség, 2023. október 5., 19:00 és 20:30

Platón: Szókratész védőbeszéde, színpadra alkalmazta és előadja: Ács Tamás

Weiner Sennyey Tibor: Diogenész, Játssza és rendezte: Formanek Csaba

Egészen különleges estét rakott nekünk össze a Kettőspont / színház & spirituális ügynökség, amikor egymás után hallgathattuk meg két ógörög filozófus gondolatait egy-egy monodráma formájában. Ács Tamás Szókratész védőbeszédét hozta el nekünk Platóntól, Formanek Csaba Weiner Sennyey Tibor Diogenész című drámáját. A csillárról is nézők lógtak, akik jó fajta borok mellett lehettek tanúi ennek a filozófiai crossovernek. Nemcsak számunkra, de a két alkotó számára is meglepetés volt, hogy a két szöveg hogyan lépett párbeszédre egymással, mennyi kapcsolódási pont, egymást értelmező részlet került napvilágra a két mű egymás mellé helyezésének következtében.

Fotó: Formanek Csaba

Hogyan hatott rátok, athéni férfiak, vádlóim beszéde, nem tudom;

Platón: Szókratész védőbeszéde, fordította: Devecseri Gábor, Európa Kiadó, Budapest, 1957.

Platón Diogenészt őrjöngő Szókratésznak nevezte, és lehet is ebben valami, ha összevetjük Ács Tamás és Formanek Csaba változatát a két filozófus gondolatait, habitusát megjelenítő választásaiban. Mindkét szöveg kerettörténete egy-egy bírósági tárgyalás, ahol a közönség kerül a polisz tagjaiból álló esküdtbíróság szerepébe. Mindkét vádlott kiforgatja az ókori bírósági konvenciókat, játszik a retorikai panelekkel, és minden alkalmat megragad, hogy okítsa bíráit. Diogenész csak bírák és bolondoknak szólítja a törvényszéket, árnyaknak, alvóknak nevezi őket. Szókratész ennél finomabb módszereket vet be, de ezek sem kevésbé kegyetlenek, mint Diogenész otrombább sértegetései. Mert – bármennyire is tagadja Szókratész – mindkettejük célja alapvetően pedagógiai, az erényes, és ezért boldog életre akarják felnyitni polgártársaik szemét. Még a valós vagy a társadalmi halál árnyékában is.

Mert ha engem kivégeztettek, nem egykönnyen találtok más ilyen embert, akit, ha ez nevetségesen hangzik is, egyenesen úgy küldött városotokra az isten, mint valami nagy nemes paripára, mely éppen nagysága miatt meglehetősen lomha, és rászorul arra, hogy egy bögöly felébressze.

Platón: Szókratész védőbeszéde, fordította: Devecseri Gábor, Európa Kiadó, Budapest, 1957.

Ács Tamás csak a hangjával, mimikájával és gesztusaival játszik. Ez a minimalista játékstílus hagyja hatni a szöveget, ráirányítja a figyelmet retorikus szépségeire és a gondolatmenet tisztaságára. Az előadó, mint az általa megformált Szókratész, bízik abban, hogy az igazság – a filozófiai igazság és a mű igazsága – éppen elegendő ahhoz, hogy létrejöjjön a hallgatóságban a megértés. De míg Szókratésznek csalódnia kellett, Ács Tamás intuíciója helyesnek bizonyult, minden percben birtokolta a közönség koncentrált figyelmét és empátiáját.

Rájöttem, hogy nem tökéletlen ember, hanem tökéletes kutya szeretnék lenni.

Weiner Sennyei Tibor: Diogenész.

A sztoikus Szókratész kudarcából mintha okult volna a cinikus Diogenész. Ha nem hat a tiszta beszéd, jöjjenek a paradoxonok, performanszok és a polgárpukkasztó gesztusok! Ez az összekötés történetileg is megállja a helyét, hiszen Diogenész mestere, Antiszthenész, Szókratész tanítványa volt. Ennek a belátásnak megfelelően Formanek Csaba játéka kirobbanóan intenzív, dinamikus. Sistereg a feszültségtől színpad és nézőtér. Weiner Sennyey Tibor líraian hullámzó és kegyetlenül humoros szövegéről már megemlékeztünk előző írásunkban, az előadó a mai estén is tökéletesen hozta ezeket a színeket. Az is az este különlegességéhez tartozott, hogy a szerző is ott ült a nézőtéren, ahol saját szövege áldozataként érezhette magát bírának és bolondnak.

De ideje már, hogy távozzunk. Én halni indulok, ti élni; de kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent.

Platón: Szókratész védőbeszéde, fordította: Devecseri Gábor, Európa Kiadó, Budapest, 1957.

A két előadás vége formailag is nagyon szépen rímelt egymásra. A fény fokozatos lehúzása Szókratész esetében a halált, Diogenész esetében az elmagányosodást jelentette. Az athéni bírák önteltsége és sértettsége, a szinópéi nép közönye és háborús pszichózisa süketté és vakká tette őket az igazságra, az együttérzésre, a kegyelemre. Sötét színekkel búcsúzott tehát a két monodráma tőlünk. Ezért is volt nagyon fontos és felszabadító, hogy még hosszú órákig beszélgethettünk a két előadóval és nézőtársainkkal, hogy mégis létrejöjjön az a közösség, amire a két filozófus hiába vágyott.

♥

Kedves Tamás és Csaba, köszönjük ezt a fantasztikus ötletet és megvalósítást, szerintünk minél több embernek látnia kéne, ne maradjon egyszeri alkalom!

Formanek Csaba, Ács Tamás (Fotó: Kettőspont)