Franz Kafka: Jelentés az Akadémiának, Ács Tamás, Kettőspont / színház & spirituális ügynökség, 2023. november 25., 19:00

Színpadra alkalmazta és előadja: Ács Tamás, zene: Rátosi Milán, fény: Formanek Csaba

Hatalmas köszönet jár a Kettőspont / színház & spirituális ügynökségnek, hogy ebben az évadban megismertet minket Ács Tamás monodrámáival. Az őrült naplója és a Szókratész védőbeszéde után megnézhettük Franz Kafka novellájának, A jelentés az Akadémiának színházi változatát is. A novella Az átváltozás párdarabja, csak itt egy ember állattá változása helyett egy állat emberré aljasulásának lehetünk tanúi. Mindkét novella groteszk hangvételű és távolról sem fest hízelgő képet az emberiségről.

A produkció adatlapja a monodrama.hu-n

Fotó: Rékasi Attila

Nem, a szabadságot nem akartam. Csak menekvést. Jobbra, balra, mikor hogy; nem volt más igényem; még ha megtévesztés lenne is csupán e kivezető út; kis igény volt ez, a csalódás sem lehet nagyobb. Továbbjutni, továbbjutni! Csak ezt ne: itt állni felemelt karral, mozdulatlan, ládafalhoz szorítva.

Franz Kafka: Jelentés az Akadémiának, fordította: Tandori Dezső, Az átváltozás, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982

Rőtpéter, a majomból lett ember kissé rezignáltan, cigarettázva megérkezik az Akadémiára, hogy megtartsa előadását emberré válásáról. Ács Tamás maszkja, testtartása, gesztusai és hangja zavarba ejtően ismerősek és idegenek egyszerre. Ez a nyugtalanító kétarcúság az előadás végéig kitart, és igen összetett érzelmeket vált ki a befogadóból. A domináns érzelem a szánalom, ami keveredik némi undorral, nem az állati, hanem az emberi karakterjegyek miatt, és szégyennel. Kafkánál a majomlét autentikus, szabad és teljes. Az emberi világ csak agressziót, megaláztatást és identitásvesztést hoz ennek a teremtménynek az életébe. Aki a túlélés érdekében lemond a szabadságáról, és az agresszorok álláspontját teljesen magáévá téve roham léptekkel halad az asszimiláció útján. Hálásan fogadja, hogy leköpik, kinevetik, méltatlan nevet kap, megégetik, alkoholistává teszik. Nehéz nem gondolni arra, mit tettek, tesznek az európaiak hosszú évszázadok óta azokkal a népcsoportokkal, akik, szerencsétlenségükre, megismerkedtek velük. Az előadást nézve nagyon erősen ott motoszkáltak bennünk azok az élmények, amiket pár nappal korábban az RS9 színházban szereztünk a Mariella Mehr élete című monodrámát nézve, ahol a jenis cigány származású írónő azokról az erőszakos asszimilációs rémtettekről beszél, amiket ennek a népcsoportnak kellett elszenvednie egészen 1975-ig a civilizáció ékkövében, Svájcban.

Fotó: Rékasi Attila

E földön azóta is páratlan erőfeszítéssel elértem egy átlagos műveltségű európai ember színvonalát.

Franz Kafka: Jelentés az Akadémiának, fordította: Tandori Dezső, Az átváltozás, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982

Mit jelent „átlagos műveltségű európainak” lenni? Rőtpéter megtanult köpni, cigarettázni és inni, ruhát hordani, és ennyi már elég is, hogy emberként belépjen akár a legelitebb emberi társaságba. Azzal, hogy legalább két nyelven beszél, felszedett némi általános műveltséget, például ismeri a görög mitológiát, már jelentősen túl is teljesítette az átlagos emberi műveltség kritériumait. Embernek lenni ezek szerint függőség, embernek lenni kizsákmányoltság (Rőtpéter nagyon sokat dolgozik a varietében) és embernek lenni mindenek előtt kizsákmányolóvá válni: „Ha késő éjszaka bankettekről, tudományos társaságokból, kedélyes együttlétek után hazatérek, vár egy félig idomított kis csimpánzlány, és elszórakozom vele majom módra. Nappal látni sem akarom; tekintetében ott ég ugyanis az idomított állatok eszelőssége; ezt csak én látom, és nem bírom elviselni.” Még a tükör is elpirul szégyenében, hogy ezt a képet kell tükröznie az emberiségről.

Ács Tamás lenyűgöző játékát segíti, kiemeli két alkotótárs munkája. A Rátosi Milán által az előadáshoz válogatott zenei világ és Formanek Csaba fényezési ötletei megteremtik az Akadémia nagytermét, a vadszállító hajó szűkösségét és mindenekelőtt a varieté baljósan varázslatos világát a csaknem üres színpadon. Az utolsó dal, Händel Rinaldo című operájából a Lascia ch'io pianga mind hangulatában, mínd szövegszinten olyan mélységes szomorúságot sugároz, ami mindennél jobban megérteti velünk azt a szörnyűséget, amit Rőtpéterrel tettünk.

December 16-án a Kettőspontban Ács Tamás egy újabb arcát ismerhetik meg az érdeklődők, délután Varró Dániel Szomjas troll című mesekönyvének legszórakoztatóbb meséje, a kaland – játék – kockázat könyvek sémáját fölhasználó A leprikónok átka – élőzenés interaktív mesejáték kerül színpadra. Gyerekkel vagy gyerek nélkül remek móka lesz.

♥

Kedves Tamás, Milán és Csaba, köszönjük ezt a csodás előadást, és hogy megismertettetek ezzel a szöveggel!