Mariella Mehr élete, RS9 Színház, 2023. november 17., 19:00

Játssza: Rácz Magdi, Mariella Mehr Kőkorszak és Üzenetek a számkivetésből c. művének alapján átdolgozta és rendezte: Lábán Katalin

Nem is történhet jobb dolog egy kritikussal, mint, hogy egy színház sajtósa még nála is jobban tudja, mi lesz a jó neki. Így jutottunk el az RS9 Színház legújabb bemutatójára, a Mariella Mehr életére, és rendkívül hálásak vagyunk, hogy láthattuk ezt a fantasztikus monodrámát. Legközelebb az RS9 OFF Fesztivál//Női sorsok, női rendezők december 8 és 10 között megrendezésre kerülő eseményen lesz látható, ahol a megtekinthető nyolc alkotás biztosan új kapcsolódási pontokat, új kontextust teremt ennek az előadásnak is.

Lábán Katalin figyelmét Balogh Rodrigó hívta fel Mariella Mehr svájci, jenis cigány származású írónő és aktivista műveire. Magyarul önéletrajzi regénye, a Kőkorszak és versei, az Üzenetek a számkivetésből című kötetben olvashatóak a L’Harmattan Könyvkiadó kiadásában Dévény István fordításában. Az előadás előtt kapunk egy pár oldalas összefoglalót a jenis cigányokat 1926 és 1975 között ért szisztematikus állami erőszakról. Az édesanyáktól elszakították gyerekeiket, az asszonyokat kényszer-sterilizálták, és embertelen körülmények között nevelték a cigány kisbabákat. Mariella Mehr tizenhat nevelőotthon megjárása után léphetett ki a felnőtt életbe, ahol az erőszak tovább folytatódott, elvették a fiát, börtönbe zárták és sterilizálták. Bár az, hogy a történet máshol és máskor játszódik, megteremti azt a távolságot, amire szükségünk van, hogy képesek legyünk nyitottan fogadni ezt a rettenetes történetet, nem szabad elfelejtenünk, hogy a magát civilizáltnak valló világban szinte bárhonnan származhatna ez a történet, igen, akár a mai Magyarországról is.

Rácz Magdi minden hatásvadász gesztus nélkül alakítja Mariella Mehr történetének főhősét. Lábán Katalin kronologikusan építi fel a színpadi művet, a 2, 9, 13, 18 éves és a felnőtt Sylvia jelenik meg a szemünk előtt, teljes pszichológiai hitelességgel ábrázolva a hospitalizálódott, intézményi erőszaknak kitett gyerek viselkedését és érzéseit. Egy bőröndnyi személyes holmi hívja elő az emlékeket. Mert megint menni kell, a svájci kisváros újra kitaszítja megkínzott gyermekét. Mariella Mehr a valóságban is elhagyta ezt a mérgező közeget, 1996-tól Olaszországban élt tavaly bekövetkezett haláláig. A válogatott borzalmakat – elektrosokk, megerőszakolás, börtön- Rácz Magdi neutrális, egy tudományos esetleírás szenvtelenségét jellemző nyelven idézi fel, ezt váltogatja a főhős érzelmeit leíró expresszív, lírai megszólalásaival. A lírai szekvenciák tovább rétegződnek, Sylvia, hogy megőrizze szellemi épségét, személyes integritását, visszahúzódik két árnyékszemélyiség, Sylvano és Sylviana mögé, a maszkulin, önvédelmi technikákkal jól felszerelt kamaszszemélyiség és a higgadt, felnőtt személyiség védi, óvja a gyermeki ént. Rácz Magdi pontos váltásainak és Lábán Katalin dramaturgi-rendezői munkájának köszönhetően a töredékes, kihagyásos élettörténet föl tudjuk fűzni egy szálra, követni tudjuk az időugrásokat és, hogy mikor melyik személyiség hangját halljuk.

Miközben elborzadunk és a többségi társadalom tagjaként szégyent érzünk, hogy magukat jó szándékú embernek valló lények képesek voltak/vannak pokollá tenni kisebbségi embertársaik életét, csodálatot és tiszteletet érzünk Mariella Mehr iránt. Elképzelhetetlen lelki erő kellett ahhoz, hogy a családjától, nyelvétől, kultúrájától megfosztott, megkínzott és megcsonkított nő felépítse önmagát, és hangot adjon a jenis cigányok szenvedéseinek. Méghozzá olyan erős és átható hangot, hogy azt egész Svájcnak meg kellett hallania és szembe kellett néznie tetteivel.

♥

Kedves Magdi és Katalin, nagyon köszönjük ezt a megrázó és elgondolkodtató történetet, reméljük minél több nézőhöz eljut!