Ismerjetek meg! - képek Petőfi Sándor életéből, RS9 Színház, 2024. december 17., 19:30

Játssza: Vass György, jelmez: Kovács Andrea, díszlet: Vadász István, fény: Csáki Rita,Petőfi Sándor versei és levelei, Ferenczi Zoltán, Illyés Gyula, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Kerényi Ferenc, Osztovics Szabolcs írásai alapján írta: Vass György, rendezte: Koleszár Bazil Péter

„[A]z óvodában vagy az általános iskola első osztályaiban pedig már jóval azelőtt megtanulják és megszokják a gyerekek Petőfi figurájának és nevének kivételességét és a vele kapcsolatos tiszteletadási kötelezettséget, mintsemhogy [!] verseivel vagy akár életrajzával (azaz „erkölcsi példájával”) találkozhattak volna…”

Margócsy István: Petőfi Sándor. Kísérlet, Korona Kiadó, Bp., 1999., 14.o.

Kiskőrös – Kiskunfélegyháza – Kecskemét – Sárszentlőrinc – Pest – Aszód – Selmecbánya – Pest – Ostffyasszonyfa – Sopron – Graz – Károlyváros – Zágráb – Pápa – Pozsony – Győr – Dunavecse – Selmecbánya – Pest – Veszprém – Füred – Ozora – Pápa – Székesfehérvár – Debrecen – Pest. Aki eltöltött tizenkét évet a magyar közoktatásban, álmából fölkeltve is el tudja mondani ezt a mantrát Petőfi vándorlásairól, de a helységnevek mögött semmiféle információ nincs. Nincs válasz arra, mire föl ez az őrült rohangálás, mi elől vagy mi felé fut Petőfi.

Ezt a hiányt tölti be Vass György monodrámája. Hosszas kutatás, olvasás, források, versek, levelek, naplórészletek válogatása előzte meg az előadás létrejöttét. Hatalmas vállalkozás a fejünkben lévő fekete-fehér vaktérképet kiszínezni, valamiféle történetté összeállítani a tartalmatlan listát. Nem véletlen, hogy a középiskolások körében nagy sikert arat ez a könnyen utaztatható, tartalmas előadás. Vadász István több funkciós, minimalista díszlete – egy utazóláda és egy kis szék – és Kovács Andrea az életút végére előre utaló jelmeze pont elég keret Vass György számára, hogy föltöltse a választott karaktert személyiséggel, motívumokkal, félelmekkel, vágyakkal. Az RS9 terében fontos játszótárs a fény is, Csáki Rita munkája. Azért is, mert az elhangzó versek, versrészletek egyik kulcsszava is a fény, a világosság.

Nekünk két történet állt össze az előadásból. Az egyik az az átgondolt asszimilációs modell, amit Petrovics István kitalált és előírt fia számára. Mint minden kamasz, Petőfi is lázadt az apai minta és nyomás ellen, és mégis, végül beteljesítette, sőt elképzelhetetlen módon túlszárnyalta Petrovics István elképzelését. A korai évek gyakori iskolaváltásai ennek a programnak az állomásai voltak. Megtanulni anyanyelvi szinten magyarul, elsajátítani a betűvetés tudományát, megtanulni latinul és németül. És bár a tönkremenés megakadályozta, hogy fia további tanulmányai felett is kontrollt gyakoroljon, a korai szocializáció megtette hatását, Petrovics Sándor magyarul író, beszélő és gondolkodó, európai műveltségű, literátus ember lett. Ha Petrovics István ma élne, bizonyosan bestseller lenne a Hogyan neveljünk első generációs értelmiségit című könyve. A történet egyéb aspektusairól érdemes elolvasni Milbacher Róbert 2023-as cikkét, A kulturális migráció két modellje (Petőfi és Arany) -t az ÉS-ben. 

A másik történet a színház iránt érzett vonzalom története. Egy viszonzatlan szerelem története. Petőfi számára a színház maga a szabadság. A színház helyzete azonban az 1800-as évek derekán is mostoha volt, és itt nem kevés áthallás van jelen helyzetünkre. Az országban bolyongó színésztruppok, az egyiket Petőfi csak koldulószövetkezetnek nevezte, sem azt a szakmai színvonalat nem volt képes biztosítani, amiben a színészek kibontakoztathatták volna képességeiket, sem azt a – legalább minimális – anyagi biztonságot, ami az alkotó munka elemi feltétele. Ismerős helyzet? Petőfi 1838 és 1844 közötti útkeresése során, miközben a fő motiváció az éhezés elöli futás, szerepek sokaságának felvétele. A színész, a katona, a szerelmes, a fordító, a hivatalnok szerepek próbálgatása. Míg meg nem állapodik Vörösmarty és Bajza értő figyelme és hathatós segítsége hatására a költő szerepénél.

Vass György vers- és dokumentumszínházi kísérletének nagy erénye, hogy lehántja az a patetikus, szoborrá merevedett mázt Petőfiről, amit Margócsy István is említ kritikánk nyitó idézetében. A versek felfokozott, végletes kifejezésmódját rendre ellenpontozzák a levelek önironikusabb megszólalásai. A vándorlás és a nyomorgás a kedvező végkifejlet felől olvasott romanticizálása is elmarad. Kifejezetten sötétebb hangulatú versek is bekerültek az előadásba, hogy valóban átélhető legyen az egzisztenciális kiszolgáltatottság. Nekünk az Álmos vagyok, és mégsem alhatom… egészen biztosan beégett az agyunkba. Koleszár Bazil Péter rendezése szép ívet rajzol a darabnak, ritmusos, a kulcspontokat kiemelő előadássá tette az Ismerjetek meg!-et. Reméljük, minél többeteknek lesz lehetősége ezt a fantasztikus másfél órás vesszőfutást átélnetek. Mi egy újabb, jelentős puzzle-részlettel lettünk gazdagabbak a Barátomhoz és a P – Egy vándorszínész párhuzamos világai után. Köszönet érte!

♥

Kedves György, Andrea, István, Rita és Péter, hálásak vagyunk az élményért!