Boda Tibor: P – Egy vándorszínész párhuzamos világai, KB35 Társulat – Trainingspot Társulat, MU Színház, 2023. június 15., 19:00

Játsszák: Urszinyi Ádám, Kovács Anna, Kovács Zoltán, Boznánszky Anna, Boros Ádám, Boda Tibor, zene: Jobbágy Kata, Illés Árpád, Nagy Kata, Magasi Dalma, jelmez: Magyar Réka, díszlet: Czibóka Gábor, Ordasi Gábor, rendezőasszisztens: Kovács Zoltán, író és rendező: Boda Tibor

Ritka lehetőség, hogy egy számunkra nagyon fontos, öt éve bemutatott előadás újra megnézhetővé váljon. 2018 tavaszának legmeghatározóbb élménye volt a P – avagy jelenetek egy vándorszínész életéből, hogy mennyire, az csak most, a felújított változat kapcsán vált teljesen egyértelművé. Trükkös dolog az emberi memória, meglepődve tapasztaltuk, hogy a fél évtizedes előadás nem csak nagy vonalakban maradt meg emlékezetünkben, hanem szinte egy az egyben, a jelenetsorrend, a gesztusok, a zenei és a fénytechnikai megoldások is. Így, akarva-akaratlanul, a régi előadás tükrében értelmeződik a mai változat, a módosulások, modulációk lettek érdekesek. Az a változás, amit együtt éltünk át az akkor frissen felfedezett KB35 Társulattal és Boda Tibor író-rendezővel. Hiszen a P, mindkét változatban, a színházról, az alkotás lehetőségeiről és lehetetlenségéről, az alkotók dilemmáiról gondolkodik és gondolkodtat. Rendkívül kíváncsiak vagyunk egy friss szemmel megírt kritikára, egy első találkozásról megírt beszámolóra.

Boda Tibor megőrizve az első változat erényeit, a nyelvi lelemények tobzódását, a humort és a színháztechnikai kavalkádot, áramvonalasabbá tette a történetet, erősebb és másfajta kapcsolódást hozott létre Petőfi Sándor és P (Urszinyi Ádám), a Szabó József Társulat és a Kiméra Társulat között. Öt évvel ezelőtt a magánélet konfliktusainak és döntéseinek jutott nagyobb szerep, a munkakapcsolat és magánéleti összegabalyodás volt hangsúlyos, megfűszerezve a hatalomhoz kapcsolódó etikai kérdésekkel. Úgy tűnik, ezek a kérdések, az én határainak meghúzása és védelme, nyugvópontra jutottak az alkotókban. Ezzel szemben erősödött föl az identitásválság kérdése mindkét idősíkon, ami eltérő válaszokat eredményezett Petőfi és P esetében. Nem csak a szövegszintű változtatások és a történet íve mutat ebbe az irányba, de a szereposztásbeli változások is. De Cau Mimi karaktere mindkét változatban fontos katalizátor. Ám, míg Fazekas Anna Dorottya légies, éteri lényként jelent meg, aki nem eljátssza, hanem megéli a francőz primadonna szerepet, és a társulatért hozott áldozatában több a drámaiság, addig Boznánszky Anna Mimije sokkal céltudatosabb, magabiztosabb karakter, aki maga alakítja a sorsát. Mimiként Petőfivel és Eszterként P-vel való kapcsolata nem a megcsalás/megcsalatás dimenziójában fontos, hanem az identitásválasztás és a közösséghez tartozás vagy egyéni karrierút építésének dilemmájában. A Böskéből Mimivé lett parasztlány mutat utat a Rónai–Borostyán–Pönögei Kis Pál–Petrovics–Petőfi szerepek között vergődő költőnek, hogy megtalálja a saját útját, és elhagyja a társulatot a költészetért. Eszterként méltó ellenfelévé válik Árpinak (Boda Tibor), a külsős sztárrendezőnek, és ezen az idősíkon hatására P a társulatban maradást, a közösséghez tartozást választja. A másik változtatás, Ordasi Gábor szerepét Kovács Zoltán vette át. Kovács Zoltán társulatvezetője kevésbé tapasztalt elődjénél, sokkal kétségbeesettebben néz szembe a könyveléssel és a társulatot ellehetetlenítő hatalmi döntésekkel, viszont sokkal inkább be tudja fogadni Petőfit a társulatba. Ebből persze az is következik, hogy Kovács Anna, Szabó Zsófiaként sokkal nagyobb felelősséget visel a társulat összetartásáért. A Szuper Károllyal (Boros Ádám) kiegészülő lumpoló hármas sokkal zártabb baráti társaságnak érződik, mint az előző változatban, így még inkább van tétje Petőfi döntésének, mert egy valódi közösséget hagy hátra. 

Boda Tibornak most már le kéne cserélnie a kristálygömbjét. Ami a 2018-ban létrehozott produkcióban még csak vészterhes és homályos jóslat volt a 2023-ban a volt Szkénében rendezett Peer Gyntről, az mára a független szféra felszámolására tett kormányzati kísérlet tükrében a rémálomszerű valóság, amiben élünk. Urszinyi Ádám Petőfijének és P-jének döntési kényszerénél ezért nincs ma időszerűbb téma a színházi világban. És ettől a jelenben játszódó rész egy valódi, téttel bíró vitadrámává lesz. Árpi ajánlata, hogy P válassza a mainstream-be való bejutást, építse tudatosan a karrierjét, és vesse le azt a koloncot, amit a független színházi társak jelentenek, racionális döntésnek tűnik. Mert mit tud ajánlani ezzel szemben a Kiméra? Széthajthatod magad a szinkronban, mint Attila (Boros Ádám), próba után még kijavíthatsz három kupac témazárót, hogy legalább valamennyi fix bevételed legyen, mint Balázsnak (Kovács Zoltán), megoldhatsz briliánsan egyedül egy olyan feladatot, amihez legalább hárman kellenétek, mint az este zenei világát egyedül létrehozó zenész (Jobbágy Kata), amihez nem is lehetett volna jobb alapanyagot választani, mint Petőfi emblematikus párversét, a Kutyák dalát és a Farkasok dalát, ami deiktikus módon sűríti az előadás problematikáját. Mit tud ezzel szemben felmutatni a Kiméra? Meglepően sokat. A közös játék örömét, ami alól még Árpi sem tudja kivonni magát, a döntés szabadságát, hogy azt és úgy játsszuk, ami minket foglalkoztat, ami a közösség közlésvágyából fakad, ezért autentikus, az egymást segítő, megtartó és emelő közeget. P párhuzamos világában ezek az értékek győzedelmeskedtek, nagyon reméljük, hogy ez is egy önbeteljesítő jóslattá válik.

♥

Kedves Ádám, Anna, Zoltán, Anna, Ádám, Kata, Árpád, Kata, Dalma, Réka, Gábor, Gábor és Tibor köszönjük ezt a fantasztikus előadást és a reményt!