Én a szörny - Konstruktív öngyalázás, Nemes-Nagy Ágnes Színészképzés, MU Színház, 2024. október 13., 19:00

Játsszák: Bizau Tímea, Bozsó Alma, Csizma Blanka, Földi Melitta, Gólicz Gréta, Horváth Hunor, Kálóczy Zita, Kardos Kíra, Magyar Jázmin Őzike, Násztor Eszter, Nemeskéri Elza, Tóbiás Menyhért, Törzsök Szofi, Szenteczki Zita és Kárpáti Pál közös játéka a Nemes Nagy Ágnes Színészképzés 15. sz osztályával

A Nemes-Nagy Ágnes Színészképzés végzős osztálya Szenteczki Zita és Kárpáti Pál segítségével egy olyan előadást hozott létre, ami egyszerre nagyon komoly gyógyító terápia a csapatnak, és egyszerre katalógusa annak, hogy mi mindent tanultak ebben a rendkívül színvonalas intézményben. Olyan önmegerősítő közös játék, aminek pozitív hatásaira nagy szükségük lesz ezeknek a fiataloknak a pályakezdéshez.

A játék kerete a Freak Show-kat idézi. Miért látják ezek a fiatal színinövendékek cirkuszi mutatványként, szörnyként mutogatható lényként önmagukat? Olyan bántó mondatokból épülnek köréjük ketreceik, amiket tégláról téglára lebontani évekbe telhet. Az előadás elején a nézők ezek között a mondatrácsok között láthatják a játszókat, körbe járva nézegethetik a megbélyegzett fiatalokat, hogy aztán a nézőtérre telepedve várják az attrakciót. Ez a cirkuszi elrendezés azonban nem csak a törpék, óriások, szakállas nők bizarr világát idézi meg, hanem azt az összetartást és védelmet is, amit szörnycirkuszok zárt, óvó közege felidéz. Nekünk legalábbis beúsztak olyan irodalmi élmények – Erin Morgenstern Éjszakai cirkusza vagy Riggs Ransom Vándor Sólyom kisasszony történetei – melyek ilyen közegben játszódnak, és megteremtődik bennük egy olyan közösség, ami megtartja és felemeli tagjait, semlegesíti a külvilág ítélkezését. Mélységesen felháborító, hogy teljesen reflektálatlanul és végtelenül ostobán hagyják el döntési pozícióban lévő emberek száját testszégyenítő, a fiatalok nőiességét, férfiasságát kétségbe vonó vagy a származásukat firtató mondatok. Egyre többször és több helyről halljuk, hogy hátrány, főleg lányok esetében, ha a egy színészképzésre jelentkező fiatal túl okos vagy túl képzett. Nem titkolt elvárás, hogy a leendő hallgató tiszta lap legyen, minél kevésbé barázdált agykéreggel, amibe a mester bevésheti önmagát. Micsoda hübrisz! Az előadásban valóban megjelennek szörnyek, de ezek nem a színpadon látott színészek, hanem azok a pedagógiai antitalentumok, akik ezekkel a mondatokkal megsebezték őket.

A játék szorosan kötődik a sérelmekhez, de annyira absztrakt és elemelt, hogy képes közérdekűvé válni, megszólítani a közönség hasonló tapasztalatait. A jelenetek humora, önironikussága is közel hozza hozzánk a játszókat, együtt kinevetni a belső és külső szörnyeket felszabadító. Mert persze belső szörnyek is szép számmal megjelennek. A megfelelési kényszer, az önbizalomhiány, a magány, mind-mind blokkolják védekezési ösztönünket és egészséges önértékelésünket.

Rendkívül változatos eszközökkel dolgozik az előadás, valóban úgy éreztük, betekintést kapunk abba, milyen sokféle képességüket csiszolhatták tökéletesre a diákok. Többen megcsillogtathatták énektudásukat, Bizau Tímea előadásában az Imhol a föld alá megyünk kezdetű bányászdal hallatán megborzongtunk a gyönyörűségtől, szép felütése volt az estének. Bozsó Alma párkeresési kálváriája egy Leporelló-áriára rájátszó dalban elbeszélve vicces, üde produkció. Egészen kiváló mozgásos megoldásokat láttunk: Horváth Hunor fricskadobálása, Földi Melitta ámokfutása igazán emlékezetes volt. A leginkább cirkuszi karakter Magyar Jázmin Őzike, mimikája és mozgása teremtette meg nekünk igazán a freak show-k hangulatát. Nemeskéri Elza nehezen ébredő nyűglődésével és a külvilágnak mutatott perfekcionista álarcával is tudtunk menni. Nagyon szerettük Tóbiás Menyhért egész előadáson végig húzódó szerelmes sertepertélését és játékát a ropis zacskóval. A precízen elhelyezett stand up-os monológok változatossá tették a szerkezetet. Törzsök Szofi monológja vezetett be minket az előadás világába, Csizma Blanka Kanári-szigetek-es magánszáma a közönséget is meg tudta mozgatni, ami egy újabb nagyon fontos készség. Kardos Kíra monológja is nagyon szórakoztató volt, miközben komolyan szembe kellett néznie a testalkatához tapadó előítéletekkel, még azt is meg kellett ugrania, hogy a társak ásítozása és érdektelensége mellett is magabiztos maradjon. A sok harsányság mellett nagyon kellett ellenpontként Gólitz Gréta és Kálóczy Zita csendesebb, visszafogottabb eszköztárral dolgozó jelenetei. A kedvencünk, talán az abszurd iránti vonzalmunk miatt, Násztor Eszter magánszáma volt. A csak hanggal és mimikával játszó, tökéletes dinamikájú jelenetet még hosszú percekig néztük volna. Talán az a legnagyobb erőssége az előadásnak, hogy kifelé menet úgy éreztük, minden játszót látni akarunk még, minél előbb és minél változatosabb szerepekben. Az előadás vége szívmelengető és biztató. Ennél több szó erről ne essék, nézzétek meg!

Úgy esett, hogy még azon az estén, levezetésképpen megnéztük a Budapest Open Mic tehetségkutató verseny videónaplójának első részét. A versenyzők kiválogatását ebben a részben két mentor, Süveg Márk (Saiid) és Sára Gergely (Gege) olyan érzékenységgel, intelligenciával és kedvességgel vezényelték le, hogy mindenki, akinek hasonló feladatai vannak, lesznek, csak tanulhat tőlük. Azok kezdő rapperek, akik jelentkeztek erre a versenyre, ha bejutottak, ha nem, rengeteg biztatással, értő és jó szándékú kritikával, önbizalommal telve távozhattak. Nagyon erős kontraszt volt ez az előadásban felmutatott attitűdhöz képest. Nekünk kicsit megnyugtatta a lelkünket, hogy így is lehet.

♥

Kedves Tímea, Alma, Blanka, Melitta, Gréta, Hunor, Zita, Kíra, Jázmin Őzike, Eszter, Elza, Menyhért, Szofi köszönjük ezt a csodálatos előadást, keresni fogunk titeket! Kedves Zita és Pál, köszönjük a meghívást, mi úgy éreztük, ti remek mentorai voltatok a csapatnak!