Köd előttem, Paralel Alkotócsoport – MU Színház – Bartók Negyed, MU Színház, 2024. május 25., 19:00

Szereplők: Albert Zoltán, Avarkeszi Kati, Dósa Szelina, Dömötör Adrienne, Fóti Klára, Gál Gabriella, Haris Péter, Horváth Anna, Laczkó Andrea Veronika, Pokol Júlia, Schütz Brúnó, Zatik Gábor, Zelencsuk Kata Márta, szereplők felvételről: Kalmár Éva, Lux Antal, Mira Furth, John Szűcs, Temesváry Mária, alkotótársak: Fodor Fanni, Fazekas Ella, Róbert Júlia, Török Tímea, látvány: Molnár Anna, Török Tímea, technikai munkatárs: Kiefer Tibor

Ritkán adatik meg, hogy egy színházi előadást a jövőbeli játszók és a reménybeli közönség már a legeslegkorábbi fázistól, majdnem a gondolat megszületésétől egészen a megvalósulásig követhessen. A Paralel Alkotócsoport az előadáshoz elengedhetetlenül szükséges kutatómunkát is transzparenssé tette, bárki részt vehetett azokon az alkalmakon, ahol a kivándorlásról szóló Köd előttem címet elnyerő produkció ötletcsírái megszülettek. A háromból két alkalmon mi is részt vettünk, Mélyi József művészettörténész előadásáról és az ehhez kapcsolódó workshopról valamint Somlai Katalin történész előadásáról és az ezt követő beszélgetésről már olvashattatok a blogon. Márciusban pedig A Kétlámpás csodálatos barátai című műsorunk egyik vendége volt a Tilos Rádióban Török Tímea, az előadás egyik alkotója, és az akkor már készülő közösségi színházi előadásról is szó esett.

Az utolsó megbeszélés a bemutató előtt (forrás: Paralel Alkotócsoport fb)

Az előadásban két idősík jelenik meg, videóinterjúkban, ezeket Fodor Fanni készítette, 1956-ban kivándorolt honfitársaink mesélnek menekülésről, új életről, honvágyról, míg a színházteremben a játszókat most foglalkoztató, a menni vagy maradni kérdést feszegető problémák elevenednek meg jelenetek és monológok formájában. A jelenbeli dilemmák, félelmek, remények párbeszédre lépnek a múltbeli tapasztalatokkal, történetekkel. A két történetfolyamot az előadáshoz teremtett díszlet köti össze, amely Molnár Anna és Török Tímea munkája. A vetített háttéren elevenednek meg a videóbejátszások, és itt jelenik meg a színházteremben szereplők történeteinek humán háttere. A vissza-visszatérő nyitókép a repülőtéri váróról meghosszabbodik a színpadon berendezett váróteremmel, így a két eseménysor valóban egy térbe kerül. A díszletet alkotó jellegzetes széksorok a fényezéssel együtt kiemelik az éppen játszókat, és változatos helyszíneket alkotnak. Mint már annyiszor, most is beigazolódott, hogy az élet a legjobb dramaturg. A két síkon elhangzó történetek végül egy család esetében valóságosan is összeforrnak, és együtt mesélnek veszteségről és egymásra találásról, szeretetről és összetartozásról. Egy virtuális családegyesítésnek lehetünk meghatott tanúi.

Fotók a főpróbáról forrás: MU Színház fb.

A menés-maradás témáját igen sok oldalról közelítették meg az alkotók. A motivációk sokrétűek, de a különböző irányú vektorok egy irányba mutatnak. A közéleti rossz érzés, a mindennapos mikroagresszió és az ezt szító politikai közeg visszatérő motívum, akár mint a kiköltözés indoka, de úgy is, mint az ettől való megszabadulás utáni meglepő fellélegzés. A számunkra ma még csak disztópikus jelenetek – a politikai rendőrség fenyegetése, a sorkatonaság bevezetése, a háború – a videóbejátszásokban a menekülés valós történeti indokai voltak. A múlt történései figyelmeztetően rímelnek a jelen félelmeire. A karrierépítés, a szülőktől való egészséges távolságtartás, a kalandvágy, az anyagi kényszer is alaposan körüljárt témák. Ahogy megjelennek a negatív tapasztalatok is. Az elmagányosodás, a honvágy, az újrakezdés nehézségei. Múlt és jelen, elutazók és hazatérők kézfogása az előadás, nem ellentétekre, hanem megértésre, tudásmegosztásra, párbeszédre épül.

Az előadás ritmusa remek, a jelenetek, monológok, közös akciók igen változatossá teszik, a jelenetváltások közti dúdolás és a közös éneklés fináléja egységes keretet teremt. A dramaturg is remek munkát végzett, a sokféle történet összeáll egy egésszé, történeti és jelenkori tapasztalatok segítségével kifejtett expozícióval, és érzelmi csúcspontokkal. Hiányérzet nélkül, valamiféle teljességélménnyel térhettünk haza. A közösségi színház csodája nézőként, ahogy a civil alkotók pár hónap intenzív munka után olyan színpadi magabiztosságra tesznek szert, hogy hitelesen és színházi eseményként értékelhetően tudják képviselni a történeteiket.

♥

Kedves Zoltán, Kati, Szelina, Adrienne, Klára, Gabriella, Péter, Anna, Andrea Veronika, Júlia, Brúnó, Gábor, Kata Márta, Éva, Antal, Mira, John, Mária, Fanni, Ella, Júlia, Tímea, Anna, Tibor, köszönjük ezt az intenzív és megható előadást! Reméljük sok emberhez el tud jutni.