Örökölt bors, MU SZínház, 2023. november 19., 19:00

Résztvevők: Balogh Márton István, Hajdú Fanny, Horváth Csilla, Király Cintia, Kovács Boróka, Laczkó Andrea Veronika, Ladányi Anna, dramaturg: Hirsch Máté, rendező - drámainstruktor: Kocsonya Zsófi

„Azt éreztem, folyamatosan tűnnek el a közösségek az életünkből, egyre inkább elmagányosodnak az emberek. Ezért gondoltam azt, hogy nekünk erre valamit reagálnunk kell, mint színház: hogyan lehetne az embereknek olyan élményt, kulturális programot adni, amivel egy intenzív közösségi élményt tudunk adni, amiben megtalálhatják saját magukat, aktivitásukat.” - mondta Erős Balázs egy nyári interjúban. Hazafelé menet éppen arról áradoztunk, milyen hálásak is vagyunk a MU Színháznak, hogy segíti, befogadja, gondozza ezeket a páratlanul érdekes közösségi színházi projekteket. Most éppen Kocsonya Zsófia diplomamunkájának előadássá fejlesztett változatát, az Örökölt borsot.

Az Örökölt bors a közösségi és a részvételi színház pontosan kimért keveréke. Közösségi színház, hiszen az alkotók egy-egy ételhez, italhoz kapcsolt személyes családi történeteikből állították össze az előadást. Részvételi színház, nemcsak azért mert a közönség asztaltársaságokra oszolva eheti végig a menüt, de azért is, mert az előadás egy pontján mi is bekapcsolódhatunk a vacsora elkészítésébe, így az utolsó fogás valóban közös alkotásként kerül az asztalra. Minden asztaltársaságnak volt egy házigazdája, aki végigkalauzolt minket az estén. Nekünk Laczkó Andrea Veronika, aki igazi vendégváró szeretettel vett körbe bennünket, tényleg mintha egy családi vacsorába csöppentünk volna.

A menü nem csak gasztronómiai, de színházi szempontból is változatos, a közös tésztagyúrás, készítés az első jelenettől az utolsóig végigkíséri a produkciót, és szervesen összeköti az egymást követő etűdöket, így nem fragmentumok elszigetelt egymásutánjának, hanem egy átgondoltan egységes koncepció részeseinek érezzük magunkat. A történetek többnyire a családi legendáriumokból származnak, föl-fölvillantják a múlt század történelmi eseményeit. Hajdú Fanny nyitótörténete a nagymama több évtizedes románcáról szépen rímel Balogh Márton István történetére a szerelmi csalódásról, így egy újabb keret fogja össze az előadást. Kétszeresen is, hisz a voltaképpeni zárójelenet, Kovács Boróka története is egy nagyszülőről szól. Hirsch Máté dramaturg láthatóan remek munkát végzett, amikor ebben a változatos, széttartó anyagban meglátta a belső rímeléseket. A történetek többnyire olyan mesék, amik jól végződnek, de néhány keserűbb íz is keveredik a közéjük, így téve teljessé az ízharmóniát. Ilyen az általános iskolában tanúként megélt abúzus, az anyai testképzavar vagy az apa szembesítése. Kocsonya Zsófia minden játszóhoz, minden sztorihoz megtalálta azt a formát, amiben a leghatásosabban és a mesélő számára komfortosan kerülhet színpadra a történet. Több szereplős és páros jelenetek váltakoznak monológokkal. Laczkó Andrea Veronika tárgyjátékkal megbolondított allegorikus receptje, Király Cintia mozgásos megoldásokat alkalmazó születéstörténete és Hajdú Fanny slam poetry-je igazán emlékezetes momentumai az estének. A kedvencünk talán mégis Balogh Márton István boszorkányos bájitalfőzése volt. A szerelmi csalódás mártássá alakítása, amiben mi is részt vehettünk, hatásos ötlet, és nem mellesleg egy remek recepttel is gazdagodtunk. Ez a jelenet, akár az ötletet, akár a hozzá rendelt zenei világot, akár a képi megvalósítást nézzük, csúcspontja volt az előadásnak. Aki közösségi élményt, minden érzékre ható színházi előadást, érdekes történeteket keres a színházban, mindenképpen keresse ezt az előadást!

♥

Kedves Márton, Fanny, Csilla, Cintia, Boróka, Andrea, Anna, Máté és Zsófi, köszönjük a vendéglátást, a mesét és a finom ételeket!