6. Tantermi Színházi Szemle, 2024. március 25-26., Jurányi Ház

A Jurányi Házban rendezett 6. Tantermi Színházi Szemlén 12 társulat 11 előadását tekinthették meg a ráérő érdeklődők. Minden előadáshoz járt egy osztálynyi diák is, hogy élesben megfigyelhessük a célközönségre gyakorolt hatást, a feldolgozó foglalkozások és a részvételi elemek működését. Ezúton is köszönjük a szervezőknek és a diákoknak, hogy a diákcsoportok megfigyelésével teljesebb képet kaphattunk a produkciók működéséről, hiszen nélkülük sterilebb lett volna az élmény. Végül is, egy tantermi színházi szemlén a lényeg, hogy legyenek gyerekek, akik résztvevői a tantermi színházi szituációknak és ennek mi más lenne a legjobb terepe, mint az amúgy is iskolának épült Jurányi Ház.

A felnőtt nézők számára a klasszikus akvárium-módszer szerinti volt az elrendezés. A játszók és a diákközönség hol inkább, hol kevésbé elkülönülve alkotott egy egységet, míg a felnőttek kicsit távolabbról, szigorúan részt nem vevőként követték az eseményeket. Az alkotók az előadások elején tisztázták ezeket a szerepeket, így mindenkinek világosak voltak a játékszabályok. Míg az osztályok cserélődtek, a felnőtt közönség nagy része maradt, a különböző csapatok tagjai egymás munkájára is kíváncsiak voltak, a szünetekben élénk tapasztalatcsere zajlott. Mindenféle hivatalos megnyitó, időhúzó beszédek nélkül alakult ki és tartott két napon át ez a konferenciahangulat. (Talán nem is tudják a szervezők milyen elképesztően üdítő nem a tornaudvaron felsorakozva hallgatni a megnyitót az ügybuzgó igazgató és ügyeletes politikus asszisztálásával; ezt szinte már abszurd is elképzelni manapság.) Két Lámpásként ezen a fesztiválon hat előadást volt alkalmunk megnézni. Hármat már korábban láttunk, így, főként a programbeli átfedések miatt, csak háromról maradtunk le, reméljük, lesz alkalmunk ezeket is pótolni. A sűrű, változatos és nagyon színvonalas program kiköveteli magának, hogy minden megnézett előadásnak szenteljünk egy külön részt írásunkban. Hogy főképp milyen szempontokat vettünk figyelembe a produkciók nézésekor, azt a KB35 Színházi Nevelési Társaság Gizda című előadása kapcsán írt írásunkból megismerhetitek, abból a produkcióból nagyon sokat tanultunk a színházi nevelési előadásokról. Úgyhogy nagy levegő, ez hosszú lesz!

SzexEd: Kabaré, Hétpróbás Társulat, Füge Produkció és a SzínMűhely Alapítvány produkciója, Jurányi Ház, 2024. március 25., 10:00

Alkotók-előadók: Lestyán Attila, Szabó Veronika, dramaturg: Komán Attila, szexuális nevelési szakember: Kajos Rebeka Dóra, jelmez és díszlet: Varjú Ágnes, produkciós vezető: Mayer Dániel

Erős nyitánya volt a szemlének a Hétpróbás Társulat, azaz Szabó Veronika és Lestyán Attila, szexedukációs előadása, a SzexEd: Kabaré. A két játszó annyira természetesen és könnyeden élték a színpadon ezt a nagyon erős képi világra épülő (Varjú Ágnes), a szexualitással, testképpel, a szexről való kommunikációval és a pornóipari termékekben látottakkal egyaránt mélyen foglalkozó előadást, hogy sem bennünk, sem a nézőket figyelve, senki másban nem merült föl, hogy ez kínos, ciki vagy cringe lenne. Az ismeretterjesztő részek gyengéd humora azokat is megfogta, akik számára nem hangzott el új információ a nemi szervek felépítéséről vagy a menstruációs ciklusról. Az egymástól zenével és mozgással elválasztott jelenetek mindegyikében megtalálható néhány nagyon fontos és egységes üzenet. Az alkotók hangsúlyozzák, hogy a szexualitáshoz való viszony nemtől, életkortól függetlenül szinte mindenki számára problémás, a jelenlévők egy hajóban eveznek, és hogy ezekre a problémákra az önismeret, az informálódás és a kommunikáció hozhat megoldást. A játszók végig párbeszédben vannak a közönséggel, a feldolgozó-jellegű, a diákok aktivitására épülő egységek szervesen komponálódtak bele az előadásba. Az egyik „feladatban” a pornó kliséit kellett elkülöníteni a valós szexuális élmény jellemzőitől kártyákra írt állítások segítségével kiscsoportos formában. Ez a téma aztán két jelenetben vissza is tér az előadás végén. A pornófilm-forgatás mechanikus sivárságával, mindkét szereplőt megalázó és egészségkárosító helyzetekbe hozó nagyon kemény megmutatásával szemben a valódi intimitás bemutatása elemelt, szinte utopisztikus lágyságú mozgásos szekvencia. A jelenet zenei aláfestése, a Somewhere Over the Rainbow azonban utal rá, hogy egy erősen idealizált jelenetsort látunk, a valóságban sem mindig jelenik meg a szivárvány, de ebben az esetben legalább esélyünk van rá, ellentétben a pornófilmek leutánzásával kivitelezett szexuális együttlétekkel. Az előadás vége nagyon személyes, az alkotók saját és másoktól gyűjtött üzenetei önmaguk 16 éves énje számára olyan őszinte légkört teremtett, hogy a diákok többsége is szívesen fogalmazott meg hasonló üzeneteket önmagának. Sok, általunk lényegesnek tartott szempontból kiemelkedő ez az előadás. A felvetett probléma kontúros, jól meghatározott, a célközönség nyelvén szól, és figyelembe veszi előzetes tudásukat, erre garancia az is, hogy a létrehozásban közreműködött szexuális nevelési szakember is (Kajos Rebeka Dóra). Ha el akarjuk kerülni a felvilágosító órák kínosságát és ásító unalmát, a "berakunk egy videót a témáról" alibizést, válasszuk ezt az előadást középiskolás osztályaink számára! A SzexEd: Kabaré felnőttek számára is elérhető egy nekik szóló verzióban, kövessétek a társulat oldalát, és keressétek az előadást! Mi a Szemle előadásai közül ezt tartottuk a legfontosabb alkotásnak.

Kenéz Ágoston: Szentmihályi Hajnalka leszámolja önmagát, Dante Casino, Füge Produkció, Jurányi Ház, 2024. március 25., 11:00

Játsszák: Georgita Máté Dezső, Juhász Tibor e.h., Ács Petra, Csarkó Bettina, író: Kenéz Ágoston, drámapedagógus: Szalai Ádám, plakát, vizuál: Tóth Kata, a rendező munkatársa: Szauer Lilla, rendező: Kenéz Ágoston

Az erős nyitány után erős volt a folytatás is. A Dante Casino, úgy tűnik megfogadta tanácsainkat, amiket az Osztályfőnöki című produkciójukról írott kritikánkban fölvetettünk, és nemcsak, hogy egy erős, jól működő történetet hoztak (író: Kenéz Ágoston), de drámapedagógust (Szalai Ádámot) is bevontak a létrehozásba. Az eredmény: az általunk látott előadások közül ez volt a leginnovatívabb és a legszórakoztatóbb. A Szentmihályi Hajnalka leszámolja önmagát egy sci-fi elemeket sem nélkülöző történetben azt vizsgálja, mi történne, ha valaki minden olyan tulajdonságától megszabadulhatna, amit nem szeret önmagában, ami miatt folyamatosan bajba kerül. A címszereplő, akit Ács Petra alakít (Hajni), az átlagosnál egy hangyányival balhésabb kamaszlány. Személyiségének ezt a mindig őrült ötletektől pezsgő, hiperaktív, jó humorú, nagy dumás és nagyon empatikus részét, Misut (ez a lány beceneve), Georgita Máté Dezső jeleníti meg. Az még hagyján, hogy mindig valami kalamajkába keveredik, de legjobb barátnőjét, Verát (Csarkó Bettina), is rendszeresen bajba sodorja, akit ezek miatt otthon meg is büntetnek. Lehet, hogy Dávid (Juhász Tibor) is emiatt tekint inkább rá haverként és nem barátnő-jelöltként? A történet egy pontján Hajninak sikerül megszabadulnia problémásnak vélt tulajdonságaitól, ezek Misuként önálló életre kelnek, és Hajninak meg kell tapasztalnia, milyen lenne, ha nem önmaga, hanem egy elképzelt, szerinte ideális tinédzserlány személyiségével rendelkezne. Ács Petra ezt az elszürkülést, kiüresedést briliánsan prezentálja a színpadon, és ehhez remek partnerei a többiek. A 65 perces játékidő alatt nem csak ez az önmagában is érdekes, önismereti utazásra hívó történet elevenedik meg, hanem Vera és Dávid karakterei előtörténettel, motivációkkal, erős egyéniséggel rendelkező figurákká válnak. A voltaképpeni történet hátterében felépül három nagyon különböző diszfunkcionális család is, ami további együttgondolkodási irányokat nyit meg. Az előadáshoz társuló feldolgozófoglalkozás is nagyon szórakoztatóra sikerült, az ötletet mi is kipróbáljuk majd saját óráinkon. Nagycsoportos formában a diákok értékeket gyűjtöttek, amikre aztán a négy szereplőt játszó színész vezetésével kisebb csoportonként licitálni lehetett. A cél az volt, hogy minden csoport szerezze meg azokat az értékeket, amik azt a karaktert jellemezték, amit az a karakter kiemelten fontosnak tart, akit a csoportjukat vezető színész játszott. A forma minden különösebb erőfeszítés nélkül aktivizálta még az ezen az előadáson részt vevő, eleinte kissé elfogódott diákcsoportot is. A barátokért, az empátiáért és a szabadságért igen heves licitharc bontakozott ki. Diákcsoporttal, de anélkül is jó szívvel ajánljuk ezt az előadást.

 Kimondva – kimondatlanul, KB35 Színházi Nevelési Társulás, Jurányi Ház, 2024. március 25., 13:30

Játsszák: Fodor Éva, Villant Bálint, Fazekas Anna Dorottya, Szivák-Tóth Viktor, Boda Tibor, a társulat improvizációiból rendezte: Szivák-Tóth Viktor

A Kimondva-kimondatlanul a KB35 Színházi Nevelési Társaság egyik legrégebbi produkciója, hallomásból már mi is ismertük, a növendéklámpás látta gimnazista korában a középiskolájában, és igen élénk beszámolót tartott nekünk az élményeiből. Ezért is örültünk, hogy végre megnézhettük. Valóban, ez volt a produkciók közül a legkiérleltebb előadás, és egyben az az előadás is, amelyik a leginkább aktivizálni tudta a résztvevő diákokat. Plenárisan is kialakultak viták: Villant Bálint moderátorként hatalmas érdeklődéssel és türelemmel csalogatta ki a diákokat a  csigaházukból. Külső szemlélőként öröm volt nézni, ahogy ezt a varázslatot véghez viszi. A színészek a történetet több ponton megállítják, a résztvevők értelmezik, továbbalakítják a látottakat. Nagyon sok forma belefér az előadásba, a skálaállítás, kiscsoportos megbeszélés, tanácsadás egy karakternek, karakterből beszélés, és mindez úgy, hogy ezek beépülnek az előadás szövetébe, és lehetővé teszik, hogy egy nagyon erős, drámai lecsapással érjen véget a színházi alkalom, ami még rengeteg további beszélgetést generál. A munkahelyi zaklatás, a szexuális zaklatás és az erőszak különböző formái az előadás központi témái, és ezek könnyen átfordíthatóak iskolai környezettre, bullying szituációkra is. A jelenségek fölmutatásán túl, ami önmagában is érdekes, kifejezetten a jobb-rosszabb kezelési stratégiákra összpontosít az előadás, és ezzel kézzelfogható mintákat is a nézők kezébe ad. Jó volt látni, hogy a diákcsoport az olyan, erőszakként ritkán felcímkézett viselkedéseket, mint az alkohol erőszakos tukmálása vagy az engedély nélküli fotókészítés, is magabiztosan azonosítottak erőszakos viselkedésként. A játszók lubickoltak a szerepeikben, nekünk most Fazekas Anna Dorottya méhkirálynő karaktere volt a legszórakoztatóbb, és örömteli volt Szivák-Tóth Viktort újra színpadon látni. Látszott, hogy minden új találkozás tovább építi az előadást, reméljük még sok ilyenre lesz lehetősége a társulatnak.

 Utolsó nyarunk, Dante Casino, Füge Produkció és az ESZME produkciója, Jurányi Ház, 2025. március 25., 16:00

Játsszák: Gemza Csongor, Podlovics Laura, Vilmányi Benett, Kétyi Luca, Georgita Máté Dezső, további alkotó: Róbert Júlia, írók: Boráros Emma, Csenge Lili, Gemza Csongor, Georgita Máté Dezső, Gerencsér Eszter, Kétyi Luca, Telek Lilla, Szabó Bernadett

Inkább közérzeti-hangulati előadás az Utolsó nyarunk, semmint jól fókuszált, precizen megcélzott problémakört megjelölő előadás. Az érettségi után egy londoni egyetemre készülő Panna (Podlovics Laura), húga, Lili (Kétyi Luca), szerelme, Álmos (Vilmányi Benett) és a Hollandiában megismert magyar stoppos srác, Koko (Gemza Csongor) elmosódó, pasztelles története az előadás. Sajnos annyira keveset tudunk meg a szereplőkről és a köztük lévő viszonyokról, hogy nem igazán tudtunk kapcsolódni hozzájuk. Egy párkapcsolat végét látjuk, de nem tudjuk, működött-e valaha. Érzésünk szerint nem igazán. A Panna és Álmos közti kulturális szakadék, a céltudatosság és a motiváltsági szint különbségei nem ezt sugallják. A testvéri kapcsolat lazulása, és ennek a kisebb testvérre gyakorolt traumatikus hatása a másik szál, de ennek háttere sincs kellőképpen kibontva. Podlovics Laura egy meglepően rideg, szinte eszményképszerűen távolságtartó karaktert játszik, akinek itthoni, meglévő kapcsolatai inkább terhet jelentenek. Hogy ez azért van-e, mert már fél lábbal az új, londoni életében van, vagy mindig is ő volt a Hókirálynő a kapcsolataiban, nem derül ki. Lili és Álmos sokkal közelebbi kapcsolatban vannak egymással, mint bármelyikük Pannával. Álmos viszi haza a teljesen kiütött Lilit, miután magányossága miatt kóborolni kezd a városban egy üveg vodka vidító társaságában, és Panna búcsúbulijáról is egyszerre szöknek ki levegőzni, amikor is félszavakból is megértik egymást. Koko figurája annyira lazán kapcsolódik a hármas történetéhez, hogy akár egy másik darabból is idekeveredhetett, bár monológjai asszociációs alapon akár kapcsolhatóak is. A darab egy gimnáziumi osztállyal végzett workshop eredménye, jó lett volna, ha egy író vagy egy dramaturg kézbe veszi, és egy erősebb koncepciót visz a szöveghalmazba. A feldolgozó beszélgetések is inkább vágyvezéreltek voltak, a szereplők sorsa jobbra fordul, az új szereplő behozása (Georgita Máté Dezső) is a szerelmi szálat építgette szappanoperai irányokat nyitva. Pedig a menés-maradás problémája releváns, akár csak az itthon maradók csalódottsága, dühe, magára hagyatottság érzése vagy az elmenők bűntudata. A megcélzott korosztályból is egyre többeket érint ez a kérdés, ennél mélyebb tárgyalási módot igényelne.

Marilynn Campbell – Curt Columbus: Bűn és bűnhődés, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij regénye alapján, Budaörsi Latinovits Színház, Jurányi Ház, 2024. március 26., 10:00

Játsszák: Váradi Gergely, Chován Gábor, Szaplonczay Mária e.h., fordító: Kovács Kristóf, dramaturg: Németh Nikolett, zeneszerző: Labus Gida, a rendező munkatársa: Debreceni Luca, rendező: Varsányi Péter

Nehéz műfaj a klasszikusok színpadi adaptációja, sok helyen félrecsúszhat a kísérlet. Az biztos, hogy a budaörsi Bűn és bűnhődés nem a szereposztáson csúszott meg. Chován Gábor magabiztosan hozza a Columbo-szerűre vett Porfirij vizsgálóbírót, Váradi Gergely rángatózásai, tikkjei, fogán keresztül szűrt szavai és megélénkülő, kicsit eszelős kinyilatkoztatásai meggyőző Raszkolnyikovvá teszik. Az SZFE végzős zenés színművész osztályának hallgatója, Szaplonczay Mária remekül egyéníti a rá osztott női szerepeket. A rendezéssel (Varsányi Péter) azonban már voltak problémáink. Három ilyen remek színész mellett feleslegesnek érezzük a szereplők hosszas felolvasás általi bemutatását. A célközönség vagy ismeri a művet, és akkor ez teljesen felesleges, vagy nem ismerik, de akkor is lehetne színházszerűbb megoldást találni. Nem pontosan értjük, mit keres 35 másodpercnyi fizikaizás az alapvetően nem fizikai színházi elemekre épülő előadásban, de végül miért is ne. Kár, hogy ez az eszköz nem lett jobban alkalmazva, szépen elkülönítette volna az alapvetően verbalitásra épülő Porfirij–Raszkolnyikov-féle macska-egér játékot a felidézett egyéb jelenetektől. Az egységes anyaghasználat a fóliacafatokkal már adott volt, és az anya levelére kitalált szép megoldás kiterjeszthető lett volna. Így, sajnos, teljesen szervetlen elem az előadásban. A másik teljesen random bedobott ötlet, amikor Váradi Gergely és Szaplonczay Mária váratlanul kilépnek Szofja és Raszkolnyikov szerepéből és Geriként és Mariként kezdik értelmezni az imént eljátszott jelenetet. Nagy kár, hogy ez csak felvillanás maradt, egy ilyen, értelmezésekkel megtűzdelt előadást sokkal szívesebben néztünk volna. A feldolgozó foglalkozást sajnos nem nézhettük meg, Debreceni Luca elmondása szerint nagy- és kiscsoportos beszélgetés, élőkép vagy installáció létrehozása és mondatbefejezéses játék szerepelt a menüben.

Hét krajcár, Móricz Zsigmond azonos című novellája alapján, Independent Theater Hungary, Jurányi Ház, 2024. március 26., 14:30

Játsszák: Balogh Orsolya, Nagy Henrik Richárd, színpadi adaptáció: Nagy Viktória Éva, rendező: Nagy Henrik Richárd

A Szemle utolsó előadása is egy kanonikus, tananyagban szereplő mű színpadi adaptációja. Móricz Zsigmond novelláját Nagy Henrik Richárd álmodta színpadra. Nagyon finom, lírai hangvételű és látványvilágú előadás született. A novellához képest új elem, hangsúlyos szereplő a jelen nem lévő apa és a háború, ami elragadta őt a kis családtól, és nem csak anyagilag, de érzelmileg is depriválta anyát és fiát. A játékosság, a rettenet játékba fordítása végigkíséri az előadást. A kisfiú (Nagy Henrik Richárd) háborúsdit játszik, az anya (Balogh Orsolya) játékká fordítja a kétségbeesett krajcárkeresést, meseszép tárgyjáték eleveníti fel a férjtől való búcsút. A gyerek érzelmei is sokkal összetettebbek, mint a forrásműben. Nem a nosztalgia és az édes-bús elengedés domináns, hanem megjelenik mind a bűntudat, mind a harag. Bűntudat, mert nem tudott segíteni halálos beteg édesanyján, és harag az apa iránt, aki nem volt ott. A nézők felé forduló enyhe provokációban a külvilág iránti hetyke düh is megjelenik. Az a világ, az a társadalom, amelyik megengedi, hogy egy anya belehalljon a munkába, egy apa a háborúba, egy gyerek idő előtt nőjön fel, meg is érdemli ezt a dühöt. Sajnos itt sem kísérhettük végig a feldolgozást, Balogh Orsolyától kérdeztük meg, mivel készültek. Igen izgalmasnak tűnik a koncepció, és végre egy kis mozgásos elem is feltűnik. Asszociációs játék, kulcsmondatok megbeszélése kiscsoportban, krajcárkeresés, amit arra költenek el a végén, ami a legjobban szükséges a boldogságukhoz. A diákok koncentrált figyelme érezhető volt az előadás alatt, reméljük, a feldolgozón is nyitottan és aktívan játszottak az alkotókkal.

Korábban láttuk még a Szemle programján szereplő előadások közül a RÉV Színház Belém égsz című részvételi színházát, nagyon-nagyon régen a Nézőművészeti Kft. 7 nap című előadását, és tesztközönség voltunk az ÖrkényKÖZ Műhely vitaszínházán a Tanítani? címűn.

♥

Kedves alkotók és szervezők nagyon köszönjük, hogy részt vehettünk ezen a varázslatos két napon!