Szkéné tanári nyílt nap a Rakpart3 szervezésében, Szkéné Színház, 2024. szeptember 20., 16:30 

A Szkéné Színház Ifjúsági és Közösségi műhelye, a Rakpart3 idén harmadik alkalommal hirdette meg tanári nyílt napját. Mi másodszorra vettünk részt az eseményen, tavalyi tapasztalataink most is érvényesek, itt olvashattok róluk. Idén Hodászi Ádám és Szivák-Tóth Viktor a Nézőművészeti Kft 2022 tavaszán bemutatott előadása, a Hol a színészünk? - Etűdök színházi világunk állapotáról című előadása köré szervezték a tanárműhelyt. Meglepő választás egy első látásra ennyire belterjesnek tűnő és aktualitása miatt időérzékeny előadást választani diákcsoportok számára, úgyhogy különösen kíváncsiak voltunk, milyen programcsomagot állított össze a színházi nevelési team.

A ráhangolódás után a Szkéné Színház előkészítő és feldolgozó foglalkozásokkal megtámogatott produkcióit ismerhették meg az érdeklődők. A tavaly is dobogóra került, Ady Endre novelláiból készített Apró, véres balladák című Forte előadás idén is felcsigázta az érdeklődést, ahogy a Háy János műből készült Elem is, amit a kollégák a generációk együttélésének problémája miatt tartott hasznosnak. Székely Csaba Bányavaksága a humor miatt került kiválasztásra, ami biztosan behúzza majd az osztályt. Mi a Caligula helytartója című előadásra voksoltunk, szerintünk ez a produkció olyan színháztörténeti jelentőségű, amit minden reménybeli színházszerető fiatalnak látnia kell. A pedagógus kollégákat pedig a tavalyi évad végén bemutatott BOJZ-ra invitálnánk, nem csak a remek rendezés és színészi játék miatt, de Somorjai Réka páratlanul hiteles megszólalási módja és a téma miatt is.

Az előkészítő foglalkozás rendszerint napokkal megelőzi a színházlátogatást, mi most közvetlenül az előadás előtt estünk túl rajta.

A színház az a hely, ahol közös ügyeinkről kéne beszélni?

Ez a skálajáték keretében feltett kérdés erősen megosztotta a jelenlévőket. Volt, aki szerint csak ennek van értelme, és volt, aki inkább esztétikai élményt keres a színházban, a mindennapok nyűgei és nyilai legalább erre a kis időre maradjanak távol tőlük. A kérdés egy variációja az előadás után is feltevésre került, érdekes, hogy a Hol a színészünk? hatására mindenki módosított az álláspontján. Az előadást voltaképpen előkészítő közös játék az etűd, mint darabszervező technika megismerésének ürügyén került elő. Szerepbe lépve egy tantestületet kellett alakítanunk, és egy európai uniós pályázatra létrehoznunk egy jelenetfüzérből álló előadás vázlatát a köznevelésről. Megnehezítette a dolgunkat, hogy a két szervező is maszkot öltött, egy állami kötődésű produkciós cég képviseletében közvetítették felénk a megrendelő elvárásait. Nagyon izgalmas, az előadásból is visszaköszönő dilemmák kerültek elő. Ez pedig máris megválaszolja a belterjesség kérdését. Nem csak a színházi világban dolgozók vagy azokat mélyebben ismerők számára lehet érdekes a Hol a színészünk?, bármilyen munkahelyi közegben találhatunk kapcsolódási pontokat az előadással, ha a közszférában dolgozunk, akkor különösen.

 Hol a színészünk? - Etűdök színházi világunk állapotáról, Nézőművészeti Kft – Szkéné Színház, Szkéné Színház, 2024. szeptember 20., 19:00

Játsszák: Katona László, Kovács Krisztián, Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Ujvári Bors, hang: Molnár Péter, fény: Mervel Miklós, zene: Ujvári Bors, elhatárolódik: Gyulay Eszter, díszlet- és jelmeztervező: Kuti Letícia, a rendező munkatársa: Szőnyi Franciska, rendező: Tárnoki Márk

Számunkra a 2022-es bemutatóhoz képest nem öregedett jól ez az előadás. Ami akkor, a friss fejlemények tükrében, felszabadító volt, az mostanra csak szomorú maradt. Az akkori szerencsétlenségeinket közös nevetésben elviselhetővé tévő ventilálás nekünk már nem működött. És ettől előbukkantak a darab hibái. A kulcsdrámaként olvasható jelenetek másodjára kevés izgalmat tartogatnak, a redundancia és a jelenetek kiszámítható lefutása inkább fárasztó. Az előkészítő foglalkozás miatt viszont nagyon rezonáltunk az első, három kismalacos, etűd öncenzúrájára, kevésbé karikírozó módon mi is valami hasonlót játszottunk le. Maradandónak és hatásosnak éreztük Kovács Krisztián monológjait, hatalmas élmény volt megint látni Katona Lászlót agresszor szerepben, Mucsi Zoltánt áldozatként és zaklatóként, Ujvári Borsot csőbe húzott egyetemi hallgatónak és csinovnyiknak. Scherer Péter csigás jelenetét a Nagyon fájjal most is megkönnyeztük. Feltétlenül ajánljuk az előadást azoknak, akik szeretnének képbe kerülni azzal kapcsolatban, hogyan működik ma a színházi élet, milyen kiszolgáltatottak a színészek ebben a közegben. Bizton mondhatjuk, nincs olyan szituáció, mely a fantázia szüleménye volna, ma is megtörténik minden egyes jelenet valamelyik színházban. 

Az előadással számunkra még nem ért véget az este, a rakpartosok a feldolgozó foglalkozás egy zanzásított változatába is beavatták a résztvevő tanárokat. A számunkra fontos jelenetek felidézése és az előadásról való beszélgetés után létrehoztunk a rendelkezésünkre bocsájtott tárgyakból egy installációt. A mű címe: A kultúra helyzete Magyarországon. Jó saját élményként megtapasztalni a diákokra váró feladatokat, jó egy délutánt kollégákkal együtt tölteni, és jó egy előadást vendégként meg- vagy újranézni. Reméljük, lesz alkalmunk a Rakpart3 foglalkozásaival találkozni az évadban más Szkéné előadások kapcsán, immár felnőtt nézőként, szerintünk a felnőtt közönségnek is sokat adnak az ilyen programok.

♥

Kedves Ádám és Viktor, nagyon köszönjük a meghívást, jövőre is élni fogunk vele! Kedves László, Krisztián, Zoltán, Péter, Bors, Péter, Miklós, Eszter, Letícia, Franciska és Márk, köszönjük az előadást!